Pájer Alma Virág bábszínész még csak 27 éves, de volt már partnere Törőcsik Mari, Fodor Tamás, rendezte Alföldi Róbert és Szikszai Rémusz, játszott mozifilmben, musicalekben, prózai darabokban és persze bábelőadásokban. Tavaly óta a Budapest Bábszínház tagja, ahol már díjat is kapott, önálló darabját pedig nemrég mutatták be.

 

– Mi igaz abból, hogy az megy bábszakra, akit színésznek nem vesznek fel? 

– Engem a színész szak felvételijének második rostáján irányítottak át a bábszakra, de nem mindenkinek ajánlják ezt fel. Az osztályfőnökök maguk választják a diákokat, például Máté Gábor más típusú embereket válogat egy osztályba, mint mondjuk Zsótér Sándor. A mi osztályunk fele eredetileg bábszakra jelentkezett, de az is igaz, hogy sajnos sokan nem tudják, létezik ilyen képzés. Külföldön máshol tart ez a szakma: társadalmilag előrehaladottabb és kiterjedtebb, nincs beszorítva a „gyerekskatulyába”. A Bábszínházban pont azon dolgozunk, hogy ne korosztályként, hanem műfajként tekintsenek a bábra és legyenek felnőttelőadások is.

– Mit szeret a leginkább a bábozásban? 

– Amikor kialakul a személyes viszonyom a bábbal, megtalálom a kapcsolódást hozzá. Nagyjából 60 deka egy báb, általában másfél órás egy előadás, úgyhogy sokat erősödött a karom. A Holle anyó például azért nagyon fárasztó számomra, mert ott majdnem végig nyújtott karral kell lennem, ha lejjebb engedem, olyan, mintha összerogyna a báb, úgyhogy ott szoktam is váltogatni a kezemet. De van, hogy fel se tűnik a báb nehézsége. 

– Két hete mutatták be a Szegény Dzsoni és Árnikát, amit nemcsak egyedül játszik, hanem ön is rendezte. Honnan a késztetés? 

– Végzősként kellett készítenünk egy szólóelőadást, annyi volt a kikötés, hogy gyerekeknek szóló, bábelőadás legyen. Mi választottuk, hogy kikkel szeretnénk dolgozni, és magunknak kellett rendezni is. A Szegény Dzsoni és Árnika az egyik kedvenc gyerekkori mesém. Az előadásban sok minden épül a hangra és a fényre, különleges effektekre. Nagyon jelen kell lenni, kizárni minden zavaró tényezőt. És nagy önismeret kell hozzá. A Kabóca Bábszínházban mutattam be tavaly, idén Meczner János tanár úr felajánlotta, hogy játsszam a Budapest Bábszínházban. 

– Aminek „friss” tagja és rögtön meg is kapta az előző évad végén (a társulat titkos szavazása után) a Havas-B. Kiss-díjat.

– Nagyon meglepődtem és meghatódtam! Olyan közösség van itt, hogy nincs olyan nap, ne jókedvvel mennék. Támogató, inspiráló a közeg, nincs gyomorgörcs, nagyon élvezem, amiket itt csinálok. 

– Szintén nemrég volt a bemutatója A viharnak, amiben Fodor Tamás lányát játssza – bábbal és anélkül is. 

– Szikszai Rémusz rendezte, Fodor Tamás játssza benne Prosperót, akinek a lányát, Mirandát alakítom bábbal és saját testi valómban is. Rémusz koncepciója szerint minden Prospero elméjén át létezik, ezért Miranda felnőtté válási folyamatát a báb, mint apjának édes kislánya, és én, mint serdülő kamasz tudjuk megmutatni. Váltva beszél a figura és én, aszerint, hogy milyen viszonyban áll az apával. 

– Mindemellett rendezőasszisztens is egy független produkcióban. 

– Sőt ügyelő, súgó, színészegyeztető, olykor anyagbeszerző és díszítő is. A barátom, Szabó Mátyás Péter rendezett Woyzecket, független színházi produkcióként. A MU Színházban játsszuk novembertől.

– A Vígszínházban több darabban is szerepelt, Alföldi Róberttel többször dolgozott, de rendezte Szász János, Mohácsi János és Zsótér Sándor is. Milyen „tanácsokat” kapott? 

– Gyakran kibillentettek a komfortzónámból, próbálom levetkőzni a megfelelési kényszeremet. Azt tanultam tőlük, hogy a legkisebb szerep is fontos, semmi nem történhet rutinból. Figyelek, hogy több mindent csináljak: több mint két éve játszom a Kerekasztal Színházi Nevelési Központtal egy előadást, olyan helyre megyünk vidékre és határon túlra, ahol igazán nagy szükség van gyerekeknek játszani. Ezenkívül szinkronozni is hívnak és castingokra is megyek. 

– Kamondi Zoltán Halj már meg! című filmjében például Törőcsik Marival, Kováts Adéllal, Ónodi Eszterrel és Csákányi Eszterrel forgatott... 

– …és azóta könnyen tudok színpadon sírni. Nagyon hasznos színésztréning volt, megtaláltam egy módját, hogyan tudom érzékenyíteni magam különböző helyzetekre. Törőcsik Mari pedig adott akkor egy jó tanácsot: hogyan rakjak titkot egyetlen szóba.

FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM

 

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!