Tom Hanks: A múlt fontos nekünk

Tom Hanks: Különleges karakterek. Kossuth Kiadó, 2017. Részletek


Mivel J. J. Cox éppen átépíttette repülőgépének belsejét, s azt így most nem tudta használni, Bert Allenberry nesztelenül suhanó PanorámaJetjével vitette magát New Yorkba.

– Bert, eddig értelmes embernek gondoltalak! – kiáltotta J. J. a barátjának.

Húszéves koruk óta ismerték egymást, még Kansasből, az egyetemről, amikor bevállalósak, vagányak voltak, a fejük tele jobbnál jobb ötletekkel. A FedExnél sofőrködtek egy kis mellékesért, s a kettőjük keresetéből Salina külvárosában béreltek egy ablaktalan garázst, abban laktak, és dolgoztak. És miután heti százhúsz órát melóztak három és fél éven át, elkészültek a digitális téridőkeverő-relé prototípusával.

Mintha a tüzet találták volna fel. Harminc évvel és 756 milliárd dollárral később, J. J. csak most tudta meg, hogy Bert valami Kronometrikus Kalandok elnevezésű kétes cégnek alkalmanként hatmillió dollárt fizetett – és most jön a poén – időutazós vakációkra. Nem, nem és nem!

Cindee, a negyedik – és mind közül a legfiatalabb – Mrs. Allenberry az ebéd végeztével saját kezűleg mosogatta el a porcelántányérokat. Ebben nagy gyakorlata volt, mert még egy évvel ezelőtt is légiutas-kísérőként dolgozott ezen a gépen.

Csipkednie kellett magát, mert már csak pár perc volt hátra a leszállásig. A PanorámaJettel mindössze két probléma volt: a sebesség és a szédülés. Hatvannégy perc alatt értek Salinából New Yorkba, ami szinte arra sem volt elég, hogy az oldalas elfogyasztása után tisztára nyalják az ujjaikat. A tériszonyosoknak különösen nagyon izgalmas volt az utazás az átlátszó padló és az ultraszéles ablakok miatt.

– Azt hittem, bekábszereztek minket – kiáltotta Cindee a konyhából. – Szörnyű fejfájással ébredtünk, és teljesen máshogyan nézett ki a szoba, mint előtte. Aztán azonnal visszaájultunk, és órákig aludtunk.

J. J. nem akart hinni a fülének.

– Rá fogok jönni, hogyan működik ez az átverés. Bemész egy szobába, elalszol, és mikor ébredsz fel?

– Ezerkilencszázharminckilencben – felelte Bert éneklő hangon.

– Ez csak természetes. – J. J. vigyorgott.

– De aztán elájulsz, és ismét 1939-ben ébredsz fel.

– Mégpedig a Cityben. A Nyolcadik sugárúton, egy szállodában. – Bert a gép törzsén keresztül lenézett a városra. Most haladtak át Pennsylvania és New Jersey határán. – 1114-es szoba.

– És egy hotelszobában ücsörögve töltöd a napot? – J. J. szívesen homlokon csapta volna saját magát, de leginkább a barátjába, egyúttal üzlettársába szeretett volna egy kis értelmet beleverni.

– Minden teljesen valódinak látszik – folytatta Cindee, miközben a leszálláshoz visszaült az ülésébe. – Meg lehet érinteni a dolgokat. Lehet enni-inni. És mindennek szaga is van. A férfiak feje bűzlik a hajolajtól, a nőkön túl sok a smink, és mindenki fújja a füstöt. A fogaik pedig! Összevissza állnak, és elszíneződtek.

– Pörkölt kávé illatát lehet érezni. – Bert mosolygott. – New Jerseyből jön, egy kávéüzemből.

– 1939-ben ébredtél fel – mondta J. J. – És kávéillat csapta meg az orrod.

– Aztán Cindee elvitt a világkiállításra – mondta Bert. – A születésnapomon. VIPbelépőink voltak.

– Születésnapi meglepetés. – Cindee a férjére villantotta mosolyát, és megfogta a kezét. – A hatvanadik csak egyszer jön el az ember életében.

J. J. fejében szöget ütött egy kérdés.

– Miért nem mentél távolabb az időben, hogy lásd a Függetlenségi nyilatkozat aláírását vagy Jézus keresztrefeszítését?

– Nincs választás, csak 1939-be lehet visszamenni – válaszolta Bert. – 1939. június 8. A Kronometrikus Kalandoknak Clevelandben is van egy franchise-a. Ott vissza lehet menni 1927-be is, meg lehet nézni, hogyan üt hazafutást Babe Ruth, de a baseball engem teljesen hidegen hagy.

– Babe Ruth. Clevelandben. – J. J. majdnem köpött egyet. – Te magasságos…

– Bert már négyszer ment vissza nélkülem – mondta Cindee. – Én nagyon untam, hogy mindenki azt hitte, a lánya vagyok.

– Holnap is megyek.– Bert elmosolyodott a gondolatra.

J. J. most már nevetett.

– Harminchatmillió dollár! Én ennek a feléért még azt is elintézem neked, hogy az Édenkertben találkozz a meztelenül limbózó Ádámmal és Évával. Hidd el, meg tudom szervezni!

– A férjem legszívesebben 1939-ben is élne – mondta Cindee. – De csak huszonkét órán keresztül lehet ott maradni.

– Miért pont huszonkét óra? – kérdezte J. J.

– Mert a téridő-kontinuumban véges a hullámhossz. A visszaverődésen csak egy bizonyos ideig lehet szörfölni.

– Adnak papírpénzt is meg régifajta pénzérméket – mondta Cindee. – Vettem egy icipici, aranylemezkével bevont makettet, az űrtűt és a gömböt.

– Az a „Trylon és Perisphere” – helyesbített Bert.

– Úgy van. Igen. De amikor felébredtünk, csak egy kiszáradt gittdarab maradt belőle.

– Ez a molekuláris szingularitás. – Bert a leszálláshoz nem kapcsolta be a biztonsági övet. Az övé volt a repülőgép. A Repülésügyi Hivatal bekaphatja.

– Ha már visszamész, miért nem változtatod meg a történelmet? – tudakolta J. J. – Miért nem ölöd meg Hitlert?

– Hitler azon a napon nem volt a világkiállításon.

– A PanorámaJet lassított, egyre közelebb került a talaj. A mozgatható hajtóművek lassan elfordultak, hogy a gép függőlegesen landolhasson az Ötödik sugárút 909-es számú épületének tetején.

– De amúgy se lenne semmi jelentősége.

– Hogy a francba ne lenne jelentősége?

– A szinguláris dimenzionális tangensek miatt – válaszolta Bert, és lenézett a Central Parkra, amely nem sokat változott 1939 óta. – A tangensek száma végtelen, de mi csak az egyiken létezünk.

J. J. Cindee-re pillantott. Cindee vállat vont – mit kezdhetne ő az öregfiúval?

– Bert szereti látni, hogy milyen lesz majd a jövő. De mi a jövőben élünk. Azt hinné az ember, hogy ez teljesen elrontja a meglepetést – mondta Cindee.


*


A második, Cindee nélküli időutazása során esett meg, hogy Bert észrevett egy zöld ruhás, karcsú, vonzó nőt. Egy padon üldögélt a Nemzetek Lagúnája partján, a monumentális Négy Szabadság szoborcsoport alatt. Formás lábán pántos, barna cipőt viselt. Kis kézitáska volt nála, fehér virágbimbóval díszített fejfedője pedig inkább sapkaszerű volt, mint kalap. Élénk beszélgetést folytatott egy fiatal lánnyal, akinek az öltözéke jobban illett volna a vasárnapi iskolába, mint a világkiállításhoz.

Kacagtak, gesztikuláltak, titkokat sugdostak egymás fülébe: a legjobb barátnők viselkednek így, akik éppen a legjobb helyen, életük legjobb időszakában vannak.

Ők ketten Bert számára a világkiállítás szellemének feminin megtestesülését jelentették. Le sem tudta venni róluk a szemét, ahogy kart karba öltve elindultak az Eastman Kodak épülete felé. Felötlött benne: követi őket, hogy az ő szemükkel is lássa a kiállítást. De az órája már majdnem ötöt mutatott, tehát már csak alig valamivel több mint két órája maradt a huszonkettőből. Kelletlenül vette az irányt az északi bejárat, a Corona Gate előtt lévő taxiállomás felé.

Most egy másik nyakkendős taxisofőr vitte vissza Manhattanbe.

– Bámulatos a kiállítás, igaz? – kérdezte a sofőr.

– Az – hagyta rá Bert.

– Látta a Futuramát? Az utazást a hatvanas évekbe?

– Nem. – Bert kuncogott magában: ő 1966-ban született.

– A Futuramát muszáj megnézni – mondta a sofőr. – A General Motors pavilonjában van. Nagyon hosszú a sor előtte, de megéri kivárni.

Bert eltöprengett rajta, hogy a csinos, zöld ruhás nő vajon látta-e a Futuramát. És ha igen, akkor vajon mit gondolt az ezerkilencszázhatvanas évekről.


*


Bert 4.45-kor már a Nemzetek Lagúnájánál lévő padon várakozott, és igen, pontosan abban a pillanatban, amikor ütött a szingularitás órája, a zöld ruhás nő és fiatal barátnője leültek a padra, és beszélgetni kezdtek. Bert úgy látta, hogy a nő valószínűleg harmincas évei közepén jár, bár mai szemmel nézve az akkori divat mindenkit öregített. A nő teltebb volt Cindee-nél, vagy akár a legtöbb modern nőnél, hiszen 1939-ben még nem foglalkoztak túl sokat az ételek kalóriatartalmával, testmozgást pedig akkoriban csak a sportolók és a fizikai munkások végeztek. A zöld ruhás nőnek volt alakja; nagyon vonzó domborulatokkal rendelkezett.

Bert előre eltervezte, hogyan szólítja majd meg a nőt, akivel több mint nyolc évtizede akart találkozni.



A KÖTET MAGYARUL A KOSSUTH KIADÓ GONDOZÁSÁBAN DECEMBER ELEJÉN JELENIK MEG KÜLÖNLEGES KARAKTEREK CÍMMEL.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!