Bár az 1848–49-es szabadságharc idején játszódik, a középkori kínzókamráknál is sötétebb a legújabb, hosszú idők óta az első hazai történelmi kalandfilmsorozat, amitől tíz perc után kifolyik a szemünk, akármilyen képernyőn nézzük.
Akkoriban persze nemigen volt még petróleumlámpa se, csillár is legfeljebb a császári udvarba jutott, de ettől még a mai nézőnek nem kellene a tévére hunyorogni. A szépiásra barnított képek illenének is a kor hangulatához, de ez az idült, nyomasztó világtalanság megbocsáthatatlan technikai malőr. Ráadásul dühítő, hogy ezzel agyonvágják a rengeteg befektetett energiát és az elhivatottságot, ami érződik Kapitány Iván fényképezésén, Rudolf Péter visszafogott, az adaptált regényt nagy becsben tartó rendezésén és a színészek játékán is, hogy végre egy nagyszabású magyar történelmi sorozaton dolgozhattak.
Akadnak gyöngébb szereplők, de a főszerepekben erős alakításokat látunk Kálloy Molnár Pétertől, Revickzy Gábortól, Haumann Pétertől és Lengyel Tamástól, bár ő picit túlzásba vitte az ordibálást. A díszletek és a kosztümök is egyetlen riasztó kivétellel (a lófogú, emiatt pösze vasorrú bábának maszkírozott Nagy-Kálózy Eszter) jól eltaláltak, precízen kidolgozottak, és a korhű miliő felidézése mellett a karaktereket is árnyalják. Talán csak Hrutka Róbert zenéje túl monumentális az író, Fehér Béla egyszerre archaizáló és vaskosan népies nyelvezetéhez.
Noha rengeteg benne a lelemény, különösen a fiatalabbaknak lehet fárasztó, hogy minden mondatba jut egy pozíroz, sajtál vagy jágerhorn. A reformkor társadalmi átalakítási törekvései ugyan nem tértek ki a nők egyenjogúsítására, mégis sokszor bántó a történet öblös macsóizmusa.
Nehéz a színészekkel együtt kacagni azon, hogy „Behúzta a fejed a hasi bundájába? Érti a dolgát a kis csárdacemende!”. A „gedvás lotyó”-zás után még a legenyhébb megszólítása egy nőnek a „gyermek”. Mindezek dacára is várnánk a folytatást, mert talán ha fejlődnek a karakterek, legalább ennyiben beköszönthetne a sorozatba a felvilágosodás.
Egyszerre idézi Jókai korát és az ország mai szétszakítottságát az 1848–49-es szabadságharc idején játszódó, groteszk és népmesei elemekkel átszőtt „álpolitikai kalandregény” – a Kossuthkifli (Magvető, 2012) Fehér Béla író, újságíró (korábban a Magyar Nemzet tárcaírója, szerkesztője) 18. kötete.
75 napon át Kőszegen, Sopronban és a szentendrei Skanzenben forgott a 2013-ban kezdett, másfél év alatt készült sorozat. 171 órányi anyagból (4600 csapónyi snitt) 5011 vágás után készült el a hat 53 perces epizód, melyek 90 percnyi digitális vizuális trükköt is tartalmaznak. A 816 millió forintos költségvetésből 505 millió forintot az MTVA állt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!