Csak Marx virrasztott

Belvárosiként úgy gondoltuk, kézenfekvő lenne megcélozni a Corvinus Egyetemet, hírhedtebb nevén a közgázt, és anyahajómat, az ELTE Bölcsészkarát, megnézni, miket kutatnak az ottani tudósok.

A közgáz felé irányított sebes lépteinket némiképp lassította a Ráday utca forgataga, ahol az épp akkor zajló utcazene-fesztiválon húzták a mások talpalávalóját a muzsikusok. A Corvinuson a nagyelőadókba beszélgetéseket, az aulába pedig gazdasági társasjátékozást hirdettek a szervezők. Megszeppenve konstatáltuk, hogy a biztonsági őrökön, a szervezőkön és Karl Marx félelmetes ülőszobrán kívül csak pár fiatal lézengett a közgazdaságtudomány szentélyében. A karrier tanácsadói teremben egyetlen lány kért jövendőjóslást a szakembertől, a társasjátékasztalok közül is csak egyen pörögtek a dobókockák.

A szomszéd nagyteremben hiába vetítették Bacsó Péter szállóigék garmadáját szülő opusát, a Tanút, az előadón kívül más nem volt kíváncsi a remekműre. Legalábbis aznap este.

Kénytelen voltam megkérdezni a szervezőktől, ők vajon hallják-e, ahogyan az érdeklődés hiánya oly keservesen visít bele a néma éjszakába. A lelkes önkéntesek úgy látták, rossz volt az esemény „promója”.

A bölcsészkaron hosszú bolyongás árán találtunk végre egy tanszéket, ahol programoztak is. Kétemeletnyi mászás után ráleltünk a Ruszisztikai Központra, ahol épp előadás kezdődött a vodka történetéről. Szemléltető eszköz (kóstoló) nélkül sajnos. A folyosókat ötletes mini­kiállításokkal dobták fel: retro tárgyak a Szovjetunióból, matrjoska babák minihadserege hangolta nosztalgiára az ott tartózkodókat. Aki fázott, finom orosz teát is ihatott, szamovárból természetesen. A családias légkör miatt nem szívesen hagytuk el a ruszisztikai folyosót, de kíváncsiak voltunk, milyen programokat rejt még a bölcsészek campusa. A régészekről lecsúsztunk, ők csak kilencig éjszakáztak, ezért megnéztük, mi a helyzet a Finnugor Tanszék háza táján. Itt is kellemes hangulat fogadott minket, érdeklődő, mosolygós fiatalok olvasgatták a folyóiratokat, kiadványokat. A legnagyobb sikert a finnugor népek ételei váltották ki, az apró konyha előtt hosszú sor kígyózott pár falat reményében. Bekuk­kan­tottunk az alagsori termekbe is, ahol finnugor mininyelvleckéket vehettünk, vagy épp finnugrisztikai alapismeretekkel gazdagodhattunk.

Az idő ekkor már későre járt, beültünk hát a bölcsészek tejbárjába, a Könyvtár klubba, ahol háromszor annyian lehettek, mint a Kutatók Éjszakájára szervezett összes bölcsész programon. Úgy tűnik, a fröccsből több tudást nyer az ember.
Nem volt nehéz dolgunk feldolgozni az este eseményeit. Hamar beláttuk, talán más tudományterületet kellett volna megcéloznunk az izgalmakért. És minden bizonnyal más idősávot is, a legérdekesebb programokat késő délután tartották.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!