Hat éve nem adtam volna egy döglött macskát az Amerikai szépség és a Stepfordi feleségek tévésorozattá nyújtott mostohagyermekéért. Most sem ragaszkodom hetente a Született feleségekhez, de átsoroltam a nézhető polcra.

 

A Lila akác köz ugyanaz a közeg, amelyből A szabadság útjainak házaspárja kitörni próbál, mielőtt ők is kertvárosi zombivá válnának. Az író és producer Mark Cherry azonban nagyon is vonzó világként mutatja be ezt a barbecue- és aromaterápiás tusfürdő-illatú, Barbie és Ken családi babaháza idillt. Bár minden szépen gondozott kertben van elásva pár csontváz, a Született feleségek nem társadalomkritika, legfeljebb szórakoztató szatíra.

A Lila akác köz lakói közül Lynette a legszimpatikusabb, talán mert ő a legvalósabb nőalak. Vállalja, hogy meg lehet makkanni az éveken át kitartóan terjengő pelusszagtól és a háztartás vezetésétől, még úgy is, ha van takarítónő és bébiszitter. Bár imádja a családját, hiányzik neki a karrierje, a személyes siker, miközben állandó bűntudat gyötri, hogy nem elég jó szülő. Gonosz a sors, hogy épp neki születik szekérderéknyi porontya, bár van ebben némi önellentmondás, hisz nem kötelező családot vállalni. De mivel még az igazi bezzeganyák is időnként küzdenek döntésük következményeivel, simán megérthetjük őt. Gabrielle a Fantasztikus Négyesből a leghaszontalanabb nőszemély. Az egykori modell épp oly rest, mint VV Szandika, csakhogy őt eltartja valaki, egyetlen érdeméért, a szépségért. Viszont elég fineszes ahhoz, hogy akkor sem fog a piszésített orrára esni, ha már a hibernálás sem segíthet bájait konzerválni. A kelekótya Susan kicsit kilóg a társaságból, már nem is lakik a gazdag környéken, felélte a bőségét. Még „munkát” is vállalt: alsóneműben porszívózik egy netes pornóoldalon. Tőlem legtávolabb a jeges Bree áll. Kényszeressége, gőgje és idegesítő minta-háziasszonysága már sokat javult, mert végre egészséges párkapcsolatban él.

A négy barátnő leginkább abban különbözik a Szex és New York szinglijeitől, hogy míg Carrie-ék még a cipők és a pasik között turkálnak, a Lila akácos feleségek már azt gyakorolják, hogyan tudnak együtt élni választásaikkal. Életüket az határozza meg, kihez mentek férjhez és kitől váltak el. Mivel az önmegvalósítást – Lynette kivételével – megtalálják a legtökéletesebb sajttálak elkészítésében és a legízlésesebb tapéta kiválasztásában, legfőbb problémájuk az aktuális partnerükkel, vagy annak hiányával van.

A színészek hibátlanok, mint a díszlet és minden körítés, ám a dramaturgia picit lötyögős. Az epizódok nem olyan szépen lekerekítettek, mint Carrie vagy dr. House fokozatosan kibomló, a végén a kezdő kérdéshez visszakanyarodó, szellemileg is bizsergető gondolatfutamai. A párbeszédek sem éles pengeváltások, mint a Szívek szállodájában, bár időnként bekapcsol némi irónia, mint humorforrás. A sorozat legfőbb erénye, hogy évek óta egyenletesen jó színvonalon fut, még hozzá a világon mindenütt. Mégis csak találhat benne kapcsolódási pontot a magyar, a brazil, a finn és a japán tévénéző is, vagy csak elégtételt érez afölött, hogy milyen bolondok ezek a jólétben lubickoló amerikaiak.

Több női csoport tiltakozott a sorozatban a nők sztereotip, a hagyományos nemi szerepeket konzerváló bemutatása miatt. Nálunk ez szót sem érdemel, egyrészt nem is jellemző a zsírgazdag htb létforma, másrészt igen hasonlóan vélekedünk arról, hogy a nőnek otthon, a fazék mellett a helye. Még ha ennek az is a kockázata, hogy a vacsi néha a férj fejére borul, és pörköltszaftos atlétában kell végignézni a meccset.

 

Született feleségek, TV2

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!