Mostanra, úgy tűnik, oszlani kezdenek a színházi világ egén feltornyosult viharfellegek, s bár újra és újra feltűnik egy-egy gomolyfelhő, azért már egészen jól látszik, mi mindent tartogat számunkra a következő évad.

 
Fotó: Máthé Zoltán, MTI

A világ talán egyik legnagyobb és leginkább rendben lévő igazságtalansága, hogy az élet mindig és minden körülmények között megy tovább. Történjék bármi, ami felbolydítja a közvéleményt, a skandalumot kiáltók három nap múlva rendre elcsitulnak, a sérelmek pedig szép lassan csócsálható emlékké szelídülnek. Jönnek az új botrányt vagy épp hangos sikert hozó „ügyek”. Már nemcsak a Nemzetit látjuk, azt, ami volt, hanem azt is, ami tíz utcával, két kerülettel vagy néhány száz kilométerrel arrébb történik.

Üggyé válhat például, hogy Mohácsi János, testvérével karöltve, saját darabját rendezi meg a Radnótiban, amelyben a színház teljes társulata szerepet kap (Nemzetközi sikerre való tekintet), hogy Alföldi Róbert Platonovot rendez ugyanitt, s hogy Zsótér Sándor életében először Csehovot állít színpadra. Az Örkény Színház fogja bemutatni, Zsótérra oly jellemző módon, Meggyeskert címmel. Ugyanitt decembertől a Mohácsi testvérpárnak egy Moliere-átirata is látható (A Képzelt beteg nyomán), tavasszal pedig Nádasdy Ádám Hamlet-fordítását viszi színpadra Bagossy László.

A zenének kiemelten fontos szerep jut az idei őszi évadban: a Centrál Színházban Bozsik Yvette rendezi és koreografálja a Chicago musicalt, egy másik centrálos darab, Mark Haddon kultikus regényének című színpadi adaptációja (A kutya különös esete az éjszakában) pedig egyenesen a West Endről érkezik. A Madách Színház újra saját anyagból dolgozik, és ismét egy a musicalpályázatukra érkezett romantikus zenés komédiát állít színpadra. A Poligamy című darab Orosz Dénes azonos című filmje alapján készült és azt a sokakat foglalkoztató kérdéskört boncolgatja, milyen is a szentesített élet két vagy több nővel. Vagy férfival.

Az Orlai Produkció legújabb vígjátékában (Richard Baer: Hitted volna?) Hernádi Judit és Kern András cincálja egymást a Belvárosi Színház színpadán, egy a nyárról átmentett, rendre telt házas sikerdarabban pedig Udvaros Dorottya és László Zsolt andalítják át a nézőt A szív hídjain. Tenki Réka és Fekete Ernő ugyanitt Római vakációra invitálnak, Kulka János pedig Hyppolitként vonja le a végső tanulságot: a nagypolgári villa mellé bizony jár az ezüst kiskanál.

Székely Csaba többszörösen díjazott Bánya-trilógiájának befejező darabjával, a Bányavízzel nyit a Szkéné Színház, majd szeptember végén jön a Pintér Béla Társulat várva várt új darabja, a Titkaink, mely az egészen elképesztő módon nálunk még mindig tabunak számító ügynöktémát boncolgatja. Pintér Béla és Társulata egyébként idén decemberben lesz 15 éves, ezért a 2013-as év utolsó hónapja ünnepléssel és csupa meglepetéssel telik majd: az eddigi 19 előadásból kettő kivételével mindet előveszi a társulat, amelyeket kronologikus sorrendben tűznek műsorra.

A Pesti Színház ismét leporolja és különösebb erőfeszítések nélkül a jelenre aktualizálja a Sógornőket, melyet a 2003–2004-es évadban játszott utoljára, a Thália a Vidéki Színházak Fesztiváljával kezdi az idényt, a Nemzetiben pedig, szeptemberben legalábbis, Vidnyánszkyé a főszerep. A korábbi szokással ellentétben az új vezetés teljesen nulláról építi fel a színház műsortervét – a levett darabokat az igazgató korábbi beregszászi és debreceni rendezései, majd a Nemzeti Színház régi-új társulatának új bemutatói pótolják. Az első új bemutató Ion Luca Caragiale Zűrzavaros éjszaka című darabja Szabó K. István rendezésében, Eperjes Károly és Sinkó László főszereplésével. Novemberben egy a Nemzetibe már „hazajáró” hős, Johanna, az orléans-i szűz lép újra színpadra – ezúttal azonban nem G. B. Shaw Szent Johannája, hanem Paul Claudel és Arthur Honegger drámai művének, a Johanna a máglyán című oratóriumnak szűz hősnője, akit Tompos Kátya alakít.

Két, kifejezetten a Katona számára íródott darabbal nyitja az új évadot a budapesti Katona József Színház; az egyik a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával közösen létrehozott Vörös című munka, mely arra tesz kísérletet, hogy szemtanúk és leszármazottak vallomásai alapján fessen hiteles képet a bevonuló magyar csendőrség 1942-es újvidéki razziáját követő súlyos megtorlásról, amely több tízezer magyar áldozatot követelt. A másik szintén koprodukcióban, a Budapest Bábszínházzal közösen készült: Caryl Churchill Az iglic című, kifejezetten felnőtteknek írt mesejátéka, amelyben kislányok és tündérek, üzletemberek és koboldok, járókelők és víziluluk keresztezik egymás útját.

Nem a megszokott kőszínházi előadás, mégsem tudom szó nélkül hagyni a Ganymed Goes Europe című, nemzetközi koprodukcióban készülő, alkalmi egyfelvonásosokat, melyek szeptember és november között hét alkalommal láthatók a Szépművészeti Múzeumban. Egy-egy kiválasztott kép előterében tizenkét színész tolmácsolásában olyan nagynevű írók az adott műalkotásra született szövegei lesznek hallhatók, mint például Tóth Krisztina, Esterházy Péter és Grecsó Krisztián. Békeidőben, ez több mint ügy, háborúban még ez sem kelt méltó figyelmet. Úgyhogy, szurkolunk a békének!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!