„Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek” – mondja János az evangéliumában, és ez húsvét közeledtével még inkább igaznak bizonyul, főleg, ha Krisztus halálának előzményeit és körülményeit szeretnénk közelebbről megvizsgálni.
Évszázadok alatt ugyanis rengeteg bizonyítékát vélték megtalálni a Megváltó kereszt általi halálához vezető útnak: mi most összegyűjtöttük a legvitatottabbakat.
Utolsó vacsora: Időpontját évezredes hagyomány őrzi. Vajon helyesen? A legújabb szenzáció szerint nem, mert bár a keresztények évszázadok óta nagycsütörtökre teszik az utolsó vacsora időpontját, egy ősi zsidó naptár előkerülése mindezt felülírja. Legalábbis ezt állítja Colin Humphreys kutató, aki a Biblia egyik legrégebben fennálló ellentmondására keresvén a megoldást, jutott arra a következtetésre, hogy a zsidó húsvét nem csütörtökre, hanem szerdára esett. Az utolsó vacsora volt az, ahol Jézus 12 apostolával utoljára evett együtt, majd egy nappal később életét adta az emberekért. Ezzel szemben a Cambridge University kutatója egy csillagász segítségével rekonstruálta a Jézusék által használt naptárt, és a zsidó húsvét napját az időszámításunk szerinti 33. évre, azaz április 1., szerdára teszi.
Eszerint, ha a modern keresztények Humphreys elméletét követnék, a húsvétot április első vasárnapján kellene ünnepelniük.
Torinói lepel: A szövet, aminek középső részén egy ember dupla lenyomata fedezhető fel, talán a legmegosztóbb keresztény ereklye. Érdekessége, hogy a leplen található férfialak kezein csak négy ujj látszódik, mivel a keresztre feszíttetés során a csuklóba ütött szeg egy olyan ideget ért, amely hatására a hüvelykujj behajlott a tenyér felé. Az állítólagosan Jézus testét halála után fedő vászon körül megtalálása óta sok kérdés merült fel, de azt bizton lehet állítani, hogy a közel öt méter hosszú textilen égés-, víz, és egy AB-s vércsoportba tartozó ember vérnyomai találhatóak. Az alak háromdimenziós hologramja alapján pedig ki lehet jelenteni: nem töviskoszorút, hanem tövises „sapkát” borítottak a letakart férfira, mivel a fejtetőn sok apró véres seb nyomai látszanak. A radiokarbon-vizsgálatnak alávetett vászonminta azonban kimutatta: keletkezése 1260–1390 közé tehető.
Krisztus keresztjének szögei: Egy izraeli születésű kanadai rendező, Simcha Jakobovici legújabb dokumentumfilmjében nem kevesebbet állít, mint hogy megtalálták azokat a szögeket, amelyekkel Jézust keresztre feszítették.
A kereszt szögei című művéből – melyen három évig dolgozott – megtudhatjuk, hogy 1990-ben, amikor Kajafás főpap sírját feltárták, két szöget is találtak a maradványok mellett. Kajafásról tudni illik, hogy ő volt az a vallási vezető, aki a zsidók részéről Jézus keresztre feszítését a leginkább szorgalmazta. Márpedig – állítja a filmes –, aki részes volt valakinek a keresztre feszítésében, annak a csontjait később oly módon helyezték temetkezési ládikába, hogy azt a kivégzésnél használt szögekkel zárták le.
Magyarul: Kajafás sírjában azokat a szögeket találták meg, amelyekkel Jézust a keresztre szögezték. Ezt természetesen soha nem lehet majd minden kétséget kizáróan bizonyítani, hiszen sok ponton gyenge lábakon állnak a filmbeli magyarázatok is. Végső soron talán nem is ez számít, hanem, hogy rendelkezünk-e ezeknek az elfogadásához kellő, semmiféle bizonyítást nem igénylő emberi hittel.
Titkok könyve: Jézustól vagy Jézusnak?
Szenzációs lelet tartja izgalomban a szakembereket: a Galileai-tengerre néző egyik jordániai barlangban kétezer éves könyvgyűjteményt találtak. Amennyiben száz százalékig bizonyítást nyer valódiságuk, közel akkora jelentőséggel bírnak, mint a mintegy fél évszázada felfedezett, híres holt-tengeri tekercsek. Ez esetben ugyanis a kereszténység történetének legkorábbi írásos emlékeiről van szó.
A hetven darabból álló fémveretes könyvecskék eddig nem ismert vallási szövegeket tartalmaznak, s jelképrendszerük arra utal: még Pál apostol evangéliuma előtt keletkeztek. A könyvek mindegyike nyolc-kilenc apró, hitelkártya méretű lapból áll, amelyeken keresztény szimbólumok, rajzok, egy-két szavas írások vannak föníciai nyelven. Az egyik lapon például egy kereszt látható az előtérben, mögötte Jézus sírja, egy kapu és Jeruzsálem falai. A vaslapokat már erősen megrongálta a korrózió, de megfelelő eljárással még szét lehet őket választani.
Az egyik könyvecske mindkét fedőlapját egy-egy emberi fejet ábrázoló dombormű díszíti, az egyiken egy szakállas, másikon egy arcszőrzet nélküli férfival. A kép alatt egy több szóból álló szöveg van, amiből ennyit már kibetűztek: „Izrael megmentője”. A lapokat ólomgyűrűkkel fűzték össze, ami azt valószínűsíti: nem akarták, hogy illetéktelen kinyissa.
– A Jelenések könyve beszél egy olyan lepecsételt könyvről, amelyet csak a Megváltó nyithat fel – mondta dr. Margaret Baker professzor, az Ótestamentumi Kutató Szövetség volt elnöke. – De más korabeli vallási szövegek is említést tesznek a bölcsességek és titkos hagyományok könyvéről, amelyeket Jézus csak a legközelebbi követőinek adott át. Biztosra veszem, hogy ez a felfedezés ezt a könyvet tartalmazza.
A szakértők többsége bizonyosra veszi, hogy a könyvecskék hitelesek és valóban egy ókeresztény szekta féltve őrzött ereklyéi lehettek az I. század közepéről. Vannak azonban szkeptikus hangok is. Egy nyelvész szerint például nem egészen stimmelnek a feliratok. Egy régész szerint pedig nem Jézust, hanem Héliosz napistent ábrázolja a portré. Talán nemsokára kiderül, hogy valódi vagy álszenzáció színesítette meg az idei húsvétváró heteket.
(ujlaki)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
