A világ minden tájáról összegyűjtött, az 1930-as évekből származó utazási brosúrákkal lepte meg az internetes nagyközönséget egy külföldi fanatikus. A kiadványok között több, hazánkból származó darabra is bukkanni. A könyvecskék persze már csak szépérzékünket elégíthetik ki, használható, ma is aktuális információk aligha akadnak bennük. Joggal merül fel a kérdés, az internet világában szükséges-e egyáltalán könyveket vásárolni utazásainkhoz?
Nincs a földkerekségen olyan, aki ne hallott volna már a legendás Baedeker-útikönyvekről. Az 1827-ben Koblenzben alapított cég első könyvét azért adta ki, hogy a Rajna-vidéken kirándulgatóknak ne kelljen helyi túravezetőket bérelniük. Az összetéveszthetetlen piros borítós útikalauzt angol nyelven először 1861-ben bocsátották piacra, onnantól kezdve megtörhetetlen sikerrel hódította meg az utazók szívét. Karl Baedeker alapítóatyáról számos történet terjed a kirándulók körében. A precizitásáról, hatalmas irodalmi műveltségéről és alaposságáról ismert férfi a milánói katedrális feltérképezésekor a legenda szerint húszlépésenként egy érmét helyezett a földre, így bizonyosodva meg számításai pontosságáról. Baedeker úr munkássága a kulturális szférát is megihlette, például E. M. Forstert Szoba kilátással című könyvében, amelyben a Baedeker-útikönyv mulatságos használatáról ír. A második világháborúban sok negatívum is társult a klasszikus útikalauzokhoz: a mai napig Baedeker-támadásnak hívják Exeter, Bath, Norwich, York és Canterbury városok bombázását, Baron Gustav von Sturm náci tiszt ugyanis többször is hangoztatta: minden olyan brit épületet le kell bombázniuk, amelyeket a Baedeker-útikönyvek három csillaggal osztályoztak. A Baedeker-könyvek gyűjtése amolyan presztízskérdéssé vált, némelyik példány, például az 1914-ben kiadott Oroszország, vagy a ’34-es Madeira-kötet értékét több száz fontra (több tízezer forint) becsülik. Ám mai szemmel ezek az óriási műgonddal gyártott kötetek nem tűnnek túl praktikusnak. A modern útikönyvekhez képest például túl sűrű és apró a szövegezésük, arról nem is beszélve, hogy az évtizedek elteltével nehezebbé váltak a példányok. A 2008-as, Egyiptomról szóló kiadás például egy téglának tűnik a fele akkora súlyú 1908-as Egyiptom könyvhöz képest.
Az internet, a táblagépek és okostelefonok világában már egészen máshogyan gondolkodunk az útikönyvekről. A piac persze próbál igazodni a kor követelményeihez, felvenni a versenyt a világháló olykor pontatlan, ám a hirtelen változásokat azonnal követni képes természetével. Az egyik magyar kiadó útikönyvkínálatából kiindulva az utazási brosúrák piacára jellemző, hogy a könyvek tartalma az utazások hosszának függvényében változik. A világ legnagyobb példányszámában eladott Berlitz-zsebkönyvek például a rövidebb, egy-két napos városlátogatásokra készültek, kicsi, de hasznos információkkal ellátva a miniszabizókat. A Hangos útikönyvek egykét nappal hosszabb túrára készülnek, és éppen azért, hogy a kirándulók ne csak a kalauzok böngészésével töltsék el a plusz - időt, egy CD is mellékelve van hozzájuk, amire kedves hangú színészek mondják fel a tudnivalókat. A hanganyagot zenelejátszóra, mobiltelefonra is át lehet másolni, így az utazással kapcsolatos információk magunknál tartásánál még egy zsebnyinél is kisebb helyre van csak szükség. Persze még manapság is megtalálhatók a piacon a nagyobb kiszerelésű, vaskosabb kötetek. A világ egyik legismertebb útikönyvkiadója, az APA Publications utazási kiadványai nagyobbak, rengeteg fotóval, megannyi hasznos információval. A hosszabb, két-három hetes utazásokra, úgy, ahogyan bőröndből is nagyobbat viszünk, útikönyvből is érdemesebb nagyobbat pakolni. A Nyitott szemmel kalauzok ország-összefoglalót tartalmaznak, erős a művelődéstörténeti, historikus tartalmuk, és a klasszikus látnivalók mellett eldugottabb helyekre, érdekességekre is felhívják a figyelmet.
Nem illik a sorból kihagynunk a világ legnagyobb útikönyvkiadójaként számon tartott melbourne-i székhelyű Lonely Planetet sem, amely az általános vélemények szerint azért arathatott ekkora sikert az utazók körében, mert szakírói személyesen látogattak meg minden egyes, a könyvekben említett pontot. A Lonely Planetet egyfajta modern kori Baedeker-könyveknek is nevezhetnénk. Számos bennfentes információt, különlegességet osztanak meg az olvasókkal. Térképeiket is különleges technikákkal készítik: az szereplő utcákat a szerzők egytől egyig felkutatják, majd így juttatják el az információkat a térképészeknek. A könyvek kivitelezése is utazóbarát: laminált borítója gyakorlatilag képtelen a szétszakadásra.
A baj persze az, hogy két-három évnél gyakrabban egyik kiadó sem képes frissíteni kiadványait, ha egy madridi múzeum például úgy dönt, hogy hétfő helyett keddenként tart zárva, az sok kellemetlen pillanatot okozhat a spanyol főváros útikalauzát egy hete megvásárlók számára. Az internetes információkban azonban sokan nem bíznak. Lehet, hogy néha érdemesebb lenne mégis csak azokra a helyi túravezetőkre bíznunk magunkat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!