Kevés hasznosabb dolgot tanulhat meg egy kiskamasz, mint saját magára főzni. A sügéres nigiri és a grillezett kacsamell spárgás-újhagymás rizottóval ugyan nem az életben maradáshoz fontos, de egy szakácsversenyen nem is a kolbászos rántottán lehet a legjobban lemérni a tehetséget és az ügyességet.
A gyerekek meglepően gyakorlottan is bánnak a nagykésekkel, forró olajjal, sikamlós halfilékkel és a házisárkánynak becézett konyhai lángpisztollyal. A páros munka az egyiküknek buli, ők vihogva dagonyáznak együtt a rumlis főzőpulton, míg a másik csak rosszul jár a pedáns, de körülményes, kötekedő partnerrel. Picit ugyan fárasztó, ahogy még külön kommentálják is magukat és ezeket a „drámákat”, de a gyerek célközönséghez még közelebb is hozza a műsort, ahogy kortársaik a saját szavaikkal mesélnek a főzés és a munkamegosztás kihívásairól, vagy arról, hogyan élték meg a kritikát.
Bernáth József séf ezúttal nem morog a versenyzőkre, mint a felnőttekkel tette, bár a szigorú hanglejtés valószínűleg gyári beállítás nála (vagy már megszokta és így maradt). Ahogy közli, „beléptünk az utolsó egy percbe!”, még a rizsszemek is szorosabban tapadnak egymáshoz. Ha néha még el is mosolyodik, attól meg ijedtében felhabosodik az alaplé. Fördős Zé beszél a gyerekekkel a legszimpatikusabban, nem dorongolja le őket, de nem is gügyög nekik, Vajda Pierre meg csak elálldogál a helyén, nem olyan kihagyhatatlan összetevő, mint a só.
Talán akad gyerek, akire a műsor inspirálóan hat, és nekiáll otthon főzőcskézni – az enyéim pusztán szórakozásképp nézték, és mert a lányom egyik osztálytársa is versenyzett. A legjobb, hogy nemcsak azért lett menő a suliban, mert benne volt a tévében, hanem mert a főzés igenis vagány tudomány.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!