A Gyerek ARC történetében az eddigi legmagasabb számú, 1000 darab pályaműből választotta ki a zsűri azt a nyolcvanat, amely óriásmolinóra nagyítva szeptember végéig látható a Millenáris Parkban. Az 5. Gyerek ARC pályázati kiírása ez évben a környezettudatosság és a jövő felé terelte a 6–14 éves gyerekek fantáziáját.

  <h1>PELLET BARNABÁS, 1. HELYEZETT</h1>-
  <h1>LUGOSI DOROTTYA, KÜLÖNDÍJ</h1>-

PELLET BARNABÁS, 1. HELYEZETT

- – Kép 1/2

A felhívást Biox, a környezettudatos kis űrlény – a Gyerek ARC kabalafigurája – levele adta, aki idén ismét bolygóközi vizitre érkezett a Földre, hogy megkérje a gyerekeket, rajzolják le egy varázsrajzlapra, milyennek képzelik el saját planétájukat, a Földet a jövőben. A Xenoron ugyanis – itt él Biox – van egy mondás, mely szerint „a jövőd olyan lesz, amilyennek lerajzolod”. A jövőről rajzolt képek – úgy tartják – varázserővel bírnak, és valóban képesek kihatni annak alakulására. Így, ha valaki szép képet fest róla, akkor az valóra is válhat. Ennek fényében kissé megdöbbentő volt látni, hogy a díjazott, kiállított alkotások szerencsére nem markáns, de azért számottevő része a Földet szemétkupacokkal teli, oxigénmaszkot követelő, szkafanderben is élhetetlen helynek ábrázolta – egyesek odáig merészkedtek, hogy a jövő planétájának már nem is a Földet képzelték. Persze, ezt hallják az iskolában, ezzel találkoznak otthon, és a média is folyton arról harsog, mekkora baj lesz, ha nem kapunk idejében észhez. Ezzel együtt elgondolkodtató, ha egy a fantáziavilágban még igencsak otthonosan mozgó 9 éves – akinek azt mondják: rajzold le álmaid jövőjét, mert akkor valóra válhat! – a rémálmai köré kerekít sötét tónusú, zavaros képi világot. A „jó élőlények” a „baljós robotok” árnyékában húzzák meg magukat, az emberek, hogy levegőhöz jussanak, kénytelenek maszkot viselni, az űrfalanszterre emlékeztető Jetson-világban mesterségesen állítják elő a kaktuszt, az almafát és a meggyfát, élelem hiányában mindenki megtanul fotoszintetizálni, a szaporodás beporzás útján aktualizálható, ember emberrel nem találkozik, viszont nem lesznek háborúk és környezetszennyezés, úgyhogy hurrá, ez itt a szép új világ. A tereken robotok ugróköteleznek majd, az iskolákban Mikrobi tanítja a számtant, a köröttünk repkedő Pegazusok pedig MOL-kútról szívják magukba az éltető üzemanyagot. Ha pedig a Föld már teljesen élhetetlenné válik számunkra, s a globális felmelegedés miatt már csak képernyőről szemlélhetjük a természetet, akkor sincs gond, mert a jövő technológiája mindenki számára könynyedén lehetővé és elérhetővé teszi majd a Holdutazást, illetve egy hiperkapszula segítségével még a Mars-túrát is. Elköltözhetünk a játékos formák bolygójára, ahonnan a Földnek csak a sziluettje látszik ugyan, viszont van ufóközpont és lökhajtásos piros autó, levonulhatunk a tenger mélyén kialakított polip formájú otthonokba, és kérhetünk letelepedési engedélyt cukorvárosba is, ahol fagyihegyek nőnek, muffinmezők zöldellnek, a kémények pedig, szigorúan a környezettudatosság jegyében, vattacukrot okádnak.

Ehhez képest alig-alig akadt olyan általános iskolás, aki a csodálatos jövőt olyan hétköznapi örömökben látta, mint például hogy az iskolában lehet fára mászni, Dunaújváros forgalmas kereszteződésében pálmafa nő, a levegőben pedig, a gazdák nagy-nagy örömére, szárnyas malacok röpködnek majd. A sok űrvízió és színesszagos látványkavalkád ellenére az egyik legmegindítóbb rajz a hétesztendős Lugosi Dorottya Tünde alkotása, aki ha nagy lesz, egész egyszerűen anyuka lesz. A férjével tandem biciklivel hajtanak keresztül a szélmalmokkal szegélyezett mezőn, hosszú, szőke haját borzolja a szél, a hatalmas pocakjában pedig egyszerre három, gondosan emberembriónak rajzolt csemete lebeg a súlytalan boldogságban. Csakhogy az űrképeknél maradjunk.

(Millenáris park, szeptember 30-ig)

Plakátnyelven szólva

Szeptember 23-ig látogatható a budapesti Ötvenhatosok terén a 12. ARC kiállítás, melynek díjazott vagy csak bemutatásra ítélt plakátjait idén a Himnusz második sora ihlette. „…Jó kedvvel, bőséggel…” – csupán három kiragadott szó, melyek egymást erősítve masszívan állnak mégis. Ha nem itt élnénk, ha nem ismernénk álmunkból felriadva is a szövegkörnyezetet, akkor is tudnánk, miről van szó: legalapvetőbb jogainkról, méltóságunkról, legőszintébb vágyainkról. A pályázók, zömmel képzőművészek, azt igyekeztek óriásplakát-nyelven megfogalmazni, mi mindenről szólhat még ez a három rövid szócska. Mi kell ahhoz, hogy végre közelebb kerüljünk a jókedvhez és a bőséghez. Szeptember 7-én kihirdették az idei ARC-kiállítás győzteseit: a legjobb plakát Székely Petra Miért is lenne jó kedvünk? című, az utóbbi néhány év legmegrázóbb magyar eseményeit felelevenítő grafikája lett.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!