Koncot leső, acsargó kutyák – ez Alföldi Róbert summázata a közéletről legújabb interpretációjában. Alföldi görbe tükröt mutat mindegyik oldalnak.

 
Ütős előadás Alföldi új rendezése, bár vannak némiképp rutinszerűen megoldott vagy félig kidolgozott, leült részei. Leginkább egy markánsan felskiccelt vádirat benyomását kelti. Amit illene komolyan venni - Fotó: Dömölky Dániel

A hatalmon lévő – megalomán, pöffeszkedő, hiú zsarnok (Hegedűs D. Géza) – egy kispolgár gumipapucsos, alsógatyás igénytelenségével megspékelve válik képileg is nemtelenné. A körülötte lévők vagy pitiáner árulók, vagy talpnyalók, vagy a hatalom fényében sütkérező, elvakult hithű katonák. Titkos ellenzéke sem sokkal különb: bosszú- és hataloméhes sértettek, netán elvtelen gyávák, mellőzött tétovák, akik jobb híján ugatnak együtt a farkasokkal. Mindenesetre csak színleg hőzöngenek a nép érdekében – és miatt.

A legizgalmasabb figura, Antonius (Stohl András remeklésében) pedig egy egész ívet jár be – hithűből álszentté, majd hidegfejű, céltudatos haszonlesővé korcsosul. Az egyetlen pozitív figura Brutus, na, de ő nem is igen találja helyét e közegben. Nyughatatlan tépelődő, komfort nélküli alak László Zsolt megformálásában.

És a nép? Könnyen manipulálható csürhe, akit a tömegmédia a hatalmasok kénye-kedve szerint irányít. És aki egy csapásra válik stadionhuliganizmust idéző zendülő csőcselékké. A valamicskét gondolkodó demonstrálók meg saját érdek vezérelte egyének, akik képtelenek igazi egységes erőt alkotni, ráadásul könnyen megfélemlíthető, hajlítható emberek.

Az előadás meghatározó momentuma és gondolatközvetítője a díszlet, Menczel Róbert munkája. Egyetlen magasba vezető lépcsősor egy beszédesen vérvörös legfelső fokkal meg (El Kazovszkij fő motívumának felhasználásával) két kutya/hiéna/farkas (kinek hogy tetszik) sziluettsor adja a látványt. Mindkét díszletelem a hatalom drámájához illesztve hatalmasra növesztett. Vészjósló az óriás ragadozók sötét képe. Hiszen itt valóban ember embernek a farkasa, s ki a farkasok közt fegyvertelenül jár, elvész. Foglyul ejtik az ordasok és bekebelezik.

A klasszikus mű  Forgách András és Fekete Ádám új  fordításában élvezhető.

 

Ütős előadás Alföldi új rendezése, bár vannak némiképp rutinszerűen megoldott vagy félig kidolgozott, leült részei. Leginkább egy markánsan felskiccelt vádirat benyomását kelti. Amit illene komolyan venni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!