Mit nekünk Stahl Judit meg a mentás bulgur! Bezzeg Borbás Marcsi meg a jó, szaftos birkapörkölt.
A Gasztroangyal a köztévé egyik szórakoztató zászlóshajója, mondhatni kulináris cirkálója. Minden igaz magyarnak nézni kell, aki jobboldali napilapot olvas és a magyar üzletláncban vásárol – melynek reklámarca is a Hír Tv ekeszarvától a közmédiába visszahívott Borbás Mária. Nem mondom, hogy műsora élvezhetetlen azoknak a gurmandoknak, akik nem a szűretlen hazaszeretetet szívják ki belőle, bár önmaga paródiájaként valószínűleg még sikeresebb lenne.
Mintha nem beszélték volna meg, Borbás beállít a Szolnoki Szigligeti Színházba a stábbal együtt, az épp instrukciókat osztó Balázs Péter színigazgató meg úgy tesz, mintha észre se vette volna az arcába tolt kamerát. A következő képen már kint járnak az erdőben, ki tudja, miért. Borbás a farakás aljáról próbál kirángatni egy botot, „mert a Marcsinak a legalsó kell!” – kommentálja magát, mire az erdőből egyszer csak előterem a Hétszűnyű Kapanyányimonyó helyett a Karcagi Kutató Intézet igazgatója. Szép, kövér fatörzseket mutatnak, miközben elmondja, hogy ők kalászos gabonákkal, juhtenyésztéssel meg tritikálénemesítéssel foglalkoznak, mire Balázs közli, őt nem érdekli a köles. El is mennek hát húsnézőbe.
„Mi a jó élet ez, könyörgöm?” – kérdezi visongva a következő jelenetben a műsorvezető, mikor a jeles színművész bezötyög egy csavartszarvú kosfogaton. Aztán ő is felpattan hátra, és mintha egy Kusturica-filmet néznénk, a kosok hirtelen meglódulnak a mező felé, csaknem az árokba borítva a fogatot. Belép a képbe a „juhászati osztályvezető”, hogy kiselőadást tartson az állományról, miközben Borbás és Balázs heherészve bazseválnak. Majd vidám countryzenére ugrándozó báránykákat látunk, és a „fáradhatatlan tenyészkosokat”, akik „nagyon golyósak”. „Szeret szaporodni” – jegyzi meg elismerően Borbás. Melyik másik főzőműsorban mutatják be ilyen szórakoztatóan a hozzávalókat?
Megkapóan szép tájképek után végre nekilátnak a főzésnek: „egy hatvankilós birkához kell 1 kiló 70 deka hagyma…” Borbás a pálinkával töltött kunsági pásztorboton vihog, mintha már kapott is volna a jóságból. Annyit hahotáz, gurguláz, rötyög és kuncog, hogy sok irigye szerint magától nem is lehetne ilyen fényes jó kedve. Megérkezik a nyáj, „ha így állna a színpadon a statisztéria!” – jegyzi meg vágyakozón a színész-rendező. Miközben a karcagi csontfűrészes gyilkos (a birkafőző) szemünk láttára szétvág egy koponyát, ők csintalankodnak a nyelvvel, mint az ovisok.
Míg fő a pörkölt, Piroska néni juhgomolyát készít tőgymeleg tejből. Borbás beáll konyhalánynak a köleslepénysütéshez, és sikongat, mikor a szakács a feje fölé emeli a tojásfehérjehabot, hogy megnézze, elég kemény-e. Vacsoránál ő kapja a birkafarkat, két főtt tojással és a hegyére felszúrt paradicsommal pikánsan tálalva, Balázs pedig a fejet. „Kinek mi jár” – jegyzi meg Borbás. Rágják a szaftos húst, tunkolják a velőt, koccintanak a borral – ez a magyar dolce vita, gazdagon és pajkosan tálalva.
Gasztroangyal, M1, december 1.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!