Anger Zsolt rendező arra tett kísérletet a pesti Bárka Színházban, hogy a Ray Bradbury Fahrenheit 451 című sci-fi kisregény mai olvasatát állítsa színpadra, mintegy tükröt tartva az eltompuló társadalom elé, amely a szó helyett egyre inkább csak vizualitásban él. A probléma felvázolása közben azonban Anger maga is elveszett benne.
A tűzőrség fényeffektusai (ritmikusan felkattanó öngyújtóik, tüzet lövellő célszerszámaik, valamint a sapkájukon pirosan világító 451-es számok) és az egyfolytában adást sugárzó tévék olyan erős vizuális hatásúak, hogy néhány percre minket is megérint a látszatvilág szépsége. Ellenben a színészek nem tudnak mit kezdeni vele. Még keresik a figurát. Kardos Róbert (Montag) már a kezdet kezdetén sem elszánt gyújtogató, ezért pálfordulása nem hat igazi revelációként. Felesége, Mildred (Szorcsik Kriszta), a viccek szőke nőjeként viselkedik, de játéka annyira eltúlzott és karikírozott, hogy inkább egy szappanopera-paródiába illene. Egy ideig szánakozunk rajta, majd irritálóvá válik, végül elunjuk.
Fabert (Kálid Artúr) mintha jelmeze korlátozná, munkászubbonyában kényelmetlenül mozog, és egyenetlenül lavírozik a gyáva értelmiségi és a műszaki szaki figurája között.
Seress Zoltán a főtűzőr szerepében mélyen emberi, de vívódó karakter helyett kedélyes humorú főnök. Szimpatikus egyéniségétől oly távol áll az ideologikus gyilkolás, mint fehér cápától a vegetarianizmus. Mentségére szolgáljon, hogy utolsó percben ugrott be a szerepbe Blaskó Péter helyett.
A mellékszereplők legalább érthetően beszélnek, de a főszereplők ennyi fáradsággal akár egy némafilmben is szerepelhetnének. Mondataikat csak „tátott füllel” és a regény ismeretében foghatjuk fel, Réti Adrienn (Clarisse) szavait azonban még úgy sem. Montaggal folytatott párbeszédét a valódi életről teljes homály fedi.
Az előadás ennek ellenére érdekes, tele jobbnál jobb ötletekkel. Kíváncsian várom, hova fejlődik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
