Kissé keserédes mosollyal nyugtázhattuk a napokban megjelent hírt, mely szerint az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) legfrissebb klubrangsorában a nők között Magyarország került az első helyre, ezzel, a számok alapján legalábbis, a magyar bajnokság a legerősebb a kontinensen – és a sportág erőviszonyait ismerve nyugodtan mondhatjuk, a világon.
A felemás érzések oka, hogy eközben a válogatott a valaha volt leggyengébb világbajnoki helyezését érte el, miután a 14. helyen végzett a még most is tartó németországi tornán. Ez azért van, mert a klubjaink főként a külföldi játékosok miatt olyan jók, amilyenek – hangzik a látszólagos ellentmondás legkézenfekvőbb feloldása, amely bár leegyszerűsítő, de tartalmaz igazságot. A Bajnokok Ligája-címvédő Győrt például a mostani vb-n mindössze ketten képviselték a magyar nemzeti együttesben, miközben a pénteki Norvégia–Hollandia elődöntőn öt győri (három norvég és két holland) lépett pályára, sőt utóbbiaknál még két ferencvárosit is találunk. A magyar bajnokságból összesen 26 légiós vett részt a németországi vb-n, a két topklubunk mellett az Érd, a Siófok, a Vác, a Fehérvár, a Kisvárda vagy épp a Debrecen is delegált jó pár embert a tornára. Mindez nem véletlen, a sportágba az utóbbi években áramló tao-milliárdoknak hála ma már a magyar liga középcsapatai is olyan fizetést tudnak kínálni a külföldi sztároknak, amellyel nemzetközi szinten alig-alig tud valaki versenyezni. A sok légiós szerepeltetése pedig törvényszerűen magával hozza a fiatal magyar tehetségek háttérbe szorulását. A „legjobb” példa talán Tóth Gabriella, aki a 2014-es hazai Eb-n 18 évesen robbant be a válogatottba, akkor mindenki a jövő nagy csillagát látta benne, a több játéklehetőség reményében távozott is Győrből, ám a percek mostani klubjánál, az Érdnél sem mindig adottak. És bár 21 évesen még korai leírni, ráadásul mentségére szóljon, hogy fiatal kora ellenére több súlyos sérülésen van túl, de tény, hogy a mostani vb-n a fejlődés jelei helyett csak árnyéka volt évekkel ezelőtti önmagának.
Ráadásul légiósdömping ide vagy oda, a válogatott gyengébb szereplése mellett az eredmények klubszinten sem átütőek, idén például 4-ből egyetlen együttesünk sem jutott be az EHF Kupa legjobb 16 gárdája közé.
Így aztán a Győrnek és a Fradinak nagyot kell alakítania tavasszal a BL-ben, ha meg akarjuk tartani a fentebb említett első helyet a rangsorban, és nem mellesleg, ha akarunk valami kis sikerélményt, amit a magunkénak érezhetünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!