A piacok kivárnak

Ő volt vagy lett – megfellebezhetetlenül – a maradandóság a változásban. A Ferguson-negyedszázadban (kevesen tudják...) legalább öt hatalomátvételi, azaz tulajdonosváltási kísérlet volt Manchesterben, amíg csak az amerikai Glazerek 2005-ben végérvényesen meg nem vetették a lábukat. Az ő nevével lett a Manchester United „márkanév”, ami már csak azért is unikumnak mondható, mert a foci, immár totálisan globalizált, bekábelezett, internetezett világában az igazi nagyok játékossztárokkal reklámozzák magukat (a Barcelona Messivel, a Real Ronaldóval) például, de a Manchester United „címerállata” Sir Alex Ferguson volt és maradt is. (Na jó, David Beckham ideig-óráig föléje nőtt.) Aki a klubba fektetett pénzt (az MU-nak pillanatnyilag 33 szponzora van, még vietnami is!), az beléje fektetett, mindegy, kit játszatott. Mindegy, mert az eredmények az ő hihetetlen ösztönét, szemmértékét, rögtönzési képességét igazolták.

Statisztikák szerint a Unitednek ma 650 millió fanje (szurkolója) van világméretekben. Ezek az emberek jórészt a Perzsa-öböltől Japánig húzódó ívben élnek és ha másként nem, akkor tévé-előfizetések és különféle „kegytárgyak” (trikók, mütyürök) formájában költenek is a kedvenceikre. Amikor lemondott, Sir Alex háláját fejezte ki a Glazer családnak, amiért „megfelelő körülményeket” teremtett neki, hogy „legjobb képességei szerint” vezesse a csapatot, ám szerintem inkább az egyébként a tőzsdén is ügyesen manőverező Glazerek lehetnek hálásak neki. A Unitednél jelentősebb bevételeket ugyanis egyetlen klub se generál Angliában. Tanú rá a részvényárfolyam 30 százalékot meghaladó emelkedése tavaly óta. Az amerikai család – mondjuk így: első – nyolc évében az MU adóssága megfeleződött, ma alig több – magyar pénzben – mint 120 milliárd forint, semmiség egy ekkora klubnál, pláne, ha a „nagy spanyolok” adósságait tekintjük. Hála Sir Alexnek azért is jár, mert soha, soha nem fordult teljesíthetetlen követelésekkel a tulajdonosok vagy a klubvezetés felé; talán a skót protestáns etika tiltotta neki, hogy olyan fokon költekezzék, mint némely angol klubtársak (Chelsea, Manchester City). Különben is, ő nem sztárokra vadászott, hanem posztokra keresett embereket, és egyáltalán nem volt finnyás, ha az illető megtetszett neki, de amúgy „nevenincs” volt. Mondják, hajlandó volt egy éjszaka 500 kilométert autózni, ha este látott egy videót, s azon valakit (mondjuk, egy dél-angliai kiscsapat védőjét vagy egy koreait), akiben meg- vagy felcsillant az a képesség, amire vágyott.

Tiszteletet parancsoló és mi tagadás, feltétlen tiszteletet követelő lénye most nem csak az angol futballból, hanem a piacról is távozik. Gazdasági közhely, hogy a piacok bizalmatlanok. Sir Alex távozásának hírére az MU részvényei New Yorkban a kereskedés nyitányakor majdnem 4,5 százalékot veszítettek értékükből, aztán, a pánik múltával (mi ezt a forint történetéből ismerjük) az a 4,5 kevesebb mint 2 lett a nap végén. Ez egyelőre semmit se jelent. Ha David Moyes, akit Sir Alex (ugyancsak nem köztudottan) már 2010-ben utódjának jelölt, szállítja az eredményeket, azaz a klub pénzügyi mérlege úgy alakul, ahogyan azt a tulajdonosok elvárják, akkor néhány év alatt az MU egész adóssága eltűnhet. De ha nem… Ezzel a gondolattal is el lehet játszadozni, van rá ok. Igen, az élő legenda nem hazudik, amikor azt mondja, jó generációs összetételű, jó szellemű, kész csapatot hagy hátra, még akkor is, ha Giggs, Scholes mellett előbb-utóbb Ferdinand és Vidic is kiszáll, sőt állítólag Rooney is távozna. De nem mindegy, kit látnak a kispadon van Persie-ék. Oktató példa a Barcelonáé. Elment Guardiola, súlyosan megbetegedett Vilanova és a csapat összeesett. David Moyesnak, aki egy aranyhegyre telepszik, akkora az elődje által felhalmozott tőke, évekre lesz szüksége ahhoz, hogy azok, akik kinéznek rá, már a pillantásából erőt merítsenek. A kérdés csak az, hogy a piacok kivárják- e ezt a pár évet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!