A magyar sporttársadalom nagyobbik fele csalódottnak érezné magát, ha jövő vasárnap nem Kemény Dénest választanák meg a Magyar Vízilabda Szövetség elnökének. Ő a válogatott háromszoros olimpiai „aranykovácsa”, megfellebbezhetetlen tekintély a közvéleményben.
De a közvélemény nem a sportág. Az egy kicsit bonyolultabb képlet. Kemény kandidálás közben kénytelen szembe nézni Martin „Buci” György, a tizennégy éve hivatalban levő elnök és önnön kétszeres olimpiai bajnok kapusa, Gergely István közös pályázatával. 105 klub 275 küldötte fog erre vagy arra szavazni. „Mezítlábas kémeim” szerint a vihar előtti (sajtó)csendben gőzerővel folyik az érdekeltek megdolgozása, avagy szelídebben: az elnökjelöltek körüli lobbizás. A küldöttek – vélhetően – aszerint voksolnak majd, hogy a jelöltek mennyit tudnak ígérni szponzorációban, TAOpályázatok elbírálásában (lévén a vízilabda látványsport, ahová százmilliók tudnának ömleni), uszodaépítési engedélyek kiadásában, karriervágyó, fénykoruk után magukkal keveset kezdeni tudó pólósztárok álláshoz juttatásában.
Tiszta sor, hogy Kemény Dénes előtt – sporttörténetileg is szinte páratlan teljesítménye miatt – minden ajtó nyitva áll. Ha a válogatott mögül kihátrál a Vodafone (amire erős esély van), szerez új főszponzort. Alighanem a válogatott irányításában lehet őt felülmúlni, ámde nézzük csak… Dr. Martin György az MVLSZ élén soha nem szűnt meg támogatni Kemény elképzeléseit, erőfeszítéseit, igényeit. Jó pásztor volt, és egy új felállásban az is maradhat. (Még két évig, mert akkor átadná a karmesteri pálcát a roppant ambiciózus, a sportágat „üzleti alapokra” helyezni akaró Gergelynek.) És itt van, ha van, a kutya – egyebek között – elásva. „Buci” nem volt diktátor, épp ellenkezőleg. Kemény Dénesről meg azt mondják a csöndben szervezkedő ellenfelei, hogy épp ilyen alkat. Márpedig a sportágban tevékenykedő, onnan élő százak, de inkább ezrek nemigen akarnák, hogy az MVLSZ-t olyasvalaki vezesse, aki önnön akaratát tűzön-vízen át érvényesíti. Pláne, hogy a mai érdekviszonyok összetettebbek, mint valaha is voltak. Sok jó és nagy klub van (a 105-ös szám ne tévesszen meg senkit, mert mögötte egyugyanazon klub számos vállalkozása – utánpótlás, nevelőiskola etc. bújik meg), sok jó és tehetséges vezetővel, akik vannak annyira büszkék és önállóak, hogy ne azzal legyenek elfoglalva, hány tehetséget adnak majd a „korona gyöngyének”, a válogatottnak, hanem inkább azzal, hogy mit tudnak „levenni” a szövetségtől, a szponzortól, az önkormányzattól.
Aztán. Ugyancsak Kemény ellenfeleitől hallom, hogy az MVLSZ irányítása a sokágú feladattömeg miatt (elég csak a szövetség honlapját végignézni) olyan adminisztrációs-menedzseri képességeket igényel, amilyennel az „aranykovács” nem rendelkezik és amelyek iránt érdeklődést se mutat(hat)ott eddig. Őt kiszolgálták, ő nem szolgált ki senkit. (Leszámítva az olimpiai aranyakra éhes magyar hazát – tenném én hozzá.) Dr. Martin mögött viszont 14 sikeres év van. Valóban? Ez így nem igaz. Ez csak a Kemény-csapat miatt igaz. Az MVLSZ-től a klubok éppenséggel elsatnyulhattak volna, de hirtelen szaporodásnak indultak, erőre kaptak (Szeged, Szolnok, Debrecen etc.), önerőből, néhány ügyes, tehetséges, erőszakos, vállalkozó szellemű edzőnek és az általuk szerzett támogatóknak köszönhetően. (Ha ez így megy, előbb-utóbb a győri Audi és főként a kecskeméti Mercedes is rákap a vízilabdára, nem?)
Meglehet, e vihar előtti csöndben az angyalok szárnyáról értekezek. Egyrészt azért, mert nincs ember, aki most megmondhatná, hogy a vízilabda kivel jár jobban. Arra nézve, hogy ez vagy az kit jelölne szövetségi kapitánynak – Kovács „Kokót”, a doyent, a vasasos Földi Lacit talán vagy épp az egri Gerendást? –, folyamatosak a kártyaparti melletti dumálások, de az ilyen ötleteléseknek momentán nincs dramaturgiai funkciójuk. Az elnökválasztás nem ettől függ. Ha nem ettől, akkor mitől? Maga Martin mondta, hogy a sportágnak az tenne jót, ha a tisztújításon nem volna rivalizálás. Fordítok: kész volna visszalépni Kemény javára? Mert hogy Kemény nem lép vissza, az bizonyosra vehető. Ha a visszalépés megtörténik, a dolgok végtelenül leegyszerűsödnek. De hogy ne legyen minden olyan egyszerű, röptetnék egy privát ötletet. Ha engem megkérdeznének, kit találnék a legalkalmasabbnak a magyar vízilabda vezetésére, alighanem Faragó Tamásra voksolnék. A maga idejében a világ legjobb játékosa – talán minden idők legjobb magyar játékosa – volt. Edzőként utánpótlásban és főként a női szakágban bizonyított – fényesen. Intelligenciája közismert. Kedvelt előadója ilyen-olyan szakmai összejöveteleknek öt világrészen. Egy baj van vele: „Dénes ellenében nem indulok”. Nem is indul.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!