Melyik az a sportág, amelyben akár katonáknak, akár civileknek rendeznek világbajnokságot, a mezőny majdnem ugyanaz? A válasz: ejtőernyőzés.

A magyar ejtőernyős sport egyik legnagyobb sikerét aratta 2010-ben a célba ugró csapat, összetett Világkupa- győztes lett, éppúgy, mint egyéniben a válogatott doyenje, a 46 éves Asztalos István, a Szolnoki Honvéd ejtőernyős klub versenyzője.

Története szinte szokványos, belekezdett valamibe, aztán jött a véletlen és máris ugorhatott a célkereszt felé az égből.

– Egy kéztörésnek köszönhettem – meséli. – Kézilabdakapus voltam, és az első meccsem után kicsit durvára sikerült a csapatbuli, eltörött a kezem, így nem tudtam védeni. Az egyik barátom rábeszélt, hogy kísérjem őt el, mert ejtőernyőzni szeretne.

Ez még 1980-ban volt. Azóta 9200 ejtőernyős ugrást jegyez. De messze van még a csúcstól. – A mostaniak közül hárman is előttem járnak, a rekordot Mészárovics György tartja 15 ezer ugrással.

– Mi volt az eddigi legnagyobb magasság, ahonnan kilépett a repülőgépből?

– 5000 méter

– Légzőpalackkal?

– Nem, mert ebben a magasságban nem az oxigénhiány a legnagyobb probléma, hanem a hideg.
Asztalos 1000 méterről nyert összetett Világkupát. Egy kilométer magasságból célozzák meg a korábban 5, majd 3, jelenleg 2 centis célpontot, ahova érkezni kell. Ilyenkor a gépből kilépve 180-200 km-es óránkénti sebességgel zuhannak alá. – Az idén inkább a fiatalokkal foglalkoztam, mint a Honvéd és válogatott edzője. Ám végül úgy döntöttem, hogy én is beszállok a versenybe, pedig ebben az évben csak 120 ugrásom volt, ebből 100 versenyen.

– Azt úgy el lehet képzelni, hogy egyéni ugrók miként közelítik meg a célpontot, de hogy csinálják a csapatok?

– Sorban állunk a repülő ajtajánál, kiugrik az első társunk, aki felméri a szelet és a célirányt, majd ezt követően sorozatban ugranak a többiek úgy, hogy 40-45 másodpercenként „landoljanak”. Én jövök utoljára. Abban a pillanatban nyitnom kell az ernyőt, amikor elhagytam a repülőt, mert folyamatosan kell a célt elérni, utoljára nekem, nem előzhetek meg senkit.

Filmeken gyakran látni: nem nyílik ki az ejtőernyő, és akkor ki kell bontani a tartalék hasernyőt.

– Azt hiszem, nincs is olyan sporttársam, akivel ez nem fordult elő – említi. – Igaz, ma már nem hasernyőt használunk tartalékként, hanem a rendes ernyő mellett a háton van a póternyő is, amely ugyanolyan biztonságosan lehozza az embert, mint amivel eredetileg akart ugrani.

– Veszélyes az ejtőernyőzés?

– Sokkal veszélyesebb a közúton közlekedni. Egyszer biciklizés közben egy mezőgazdasági gép karja majdnem levágta a fejemet.

Akkor inkább ugrás ezerről. Asztalos az égből, ernyővel.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!