Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt Zürichben átadták az előző év legszebb góljának járó Puskás- díjat. Aki kapta: a bosnyák gazdasági bevándorló Šefik Ibrahimović és a horvát gazdasági bevándorló Jurka Gravić fia, Zlatan, ismertebb nevén Ibra. Aki átadta, néhány nappal ezelőtt a következőket mondta: „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre, ezért a bevándorlást meg kell állítani, ez a magyar álláspont.”
Az 1994-es és ’98-as világbajnoki kudarc után a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) vezérkara meglepő következtetésre jutott. Úgy találták, hogy az ország labdarúgására nézve igen káros az a gyakorlat, amely szerint a bevándorlók gyermekei szívesebben játszanak az anya- (illetve az „apaország”) válogatottjában, mint a németben. „Újra kell gondolnunk a stratégiánkat, és meg kell győznünk a bevándorló szülőket, hogy gyermekeiket inkább a német korosztályos csapatoknál játszassák” – jelentette ki Gerhard Mayer-Vorfelder, a DFB elnöke azután, hogy a válogatott a világbajnokság negyeddöntöjében sima 3-0-s vereséget szenvedett a horvátoktól. Ha pedig a németek valamit elhatároznak, azt általában igen következetesen végig is viszik.
A 2010-es világbajnokságon a 24 nevezett német labdarúgóból 11 bevándorló szülők (úgynevezett gazdasági menekültek) gyermeke volt. A Nationalelf – minden idők talán leglátványosabb német futballját bemutatva – bronzérmes lett. Négy évvel később viszont már megállíthatatlanok voltak. A félig ghánai Jérome Boateng, az egészen tunéziai Sami Khedira és Mesut Özil, a lengyel Lukas Podolski és Miroslav Klose vezérletével, az argentinokat legyőzve lettek világbajnokok. A jelenlegi német keretben ott van még a német anyától és marokkói apától született Shkodran Mustafi és a nigériai felmenőkkel büszkélkedő Sidney Sam. És hogy el ne felejtsük: Öffingen polgárai a világbajnoki cím hatására azt tervezik, hogy a helyi futballarénát a város nagy szülöttéről, Sami Khadiráról nevezik el.
Tavaly februárban a svájciak népszavazáson döntöttek úgy (igaz, minimális többséggel), hogy szigorítják a bevándorlási politikájukat. Ha ezt húsz évvel korábban teszik, a svájci válogatott ma valószínűleg nem lenne Európa egyik meghatározó csapata. A tavalyi vb előtt sokatmondó fotómontázs jelent meg róluk. A kép címe: így nézne ki a svájci válogatott, ha csak svájciak játszanának benne. A képen három játékos volt látható, mellettük nyolc üres sziluett. A hiányzók: Xherdan Shaqiri, Granit Xhaka, Blerim Džemaili, Valon Behrami, Admir Mehmedi, Hakan Yakin, Gökan Inler, Albert Bunjaku. A svájci csapat egyébként a nyolcaddöntőben búcsúzott. Az argentinoktól kaptak ki 1-0-ra, de nem vallottak szégyent.
Az alpesi országban jelenleg tíz emberből négy valamilyen bevándorlók gyermeke. Futballjuk legalább olyan színes, mint maga a válogatott.
A brazíliai világbajnokság selejtezőinek finisében egy francia lap nem kevés humorral jegyezte meg, hogy ha minden jól megy, Afrika a megengedettnél kettővel több válogatottat küldhet a versenyre: Franciaországot és Belgiumot. „Ha kijutnak, azt nem elenyésző mértékben köszönhetik az afrikai bevándorlók gyermekeinek, köztük a »belga« Romelu Lukakunak és a »francia« Mamadou Sakhónak. Ebből a szempontból a két egykori gyarmattartó kulturális és történelmi előnyt élvez sok európai állammal szemben. És bár ezt az előnyt régóta és igen sikeresen aknázzák ki, közvéleményük egy része nem volt mindig ilyen toleráns. Az 1990-es évek elején az egyre erősödő szélsőjobb vezetője, Jean-Marie Le Pen azt rótta fel a francia labdarúgó-válogatottnak, hogy tagjai „külföldiek” és épp ezért gyűlölik Franciaországot. Lánya, Marine, aki apja örökébe lépett (ma ő vezeti a Nemzeti Frontot), a világbajnokság előtt azzal magyarázta a francia válogatott pocsék szereplését (vereség Ukrajnától), hogy a francia futballélet is az ultraliberálisok áldozata lett. Terjedelmi okokból most nem mennénk bele a francia válogatott tavalyi, valóban pocsék szereplésének elemzésébe, de az sokatmondó, hogy 1998-ban, nem sokkal Le Pen kirohanása után a „zsoldosokból” és „idegenekből” álló francia csapat – fantasztikus játékkal – világbajnok lett. A franciákat teljesen hidegen hagyta, hogy Bixente Lizarazu baszk, Jurij Raffi Djorkaeff egyharmad részt kalmük, egyharmad részt lengyel és egyharmad részt örmény, vagy hogy a védelem pillére a ghánai születésű Marcel Desailly, kapitányuk pedig az észak-afrikai gazdasági bevándorló szülők gyermeke, Zinadine Yazid Zidan berber származású, és a csapat néhány tagjának valóban nehézséget okozott a francia himnusz helyes kiejtése.
---------------------
Végy egy csapatot!
Ugyan a sport világában az utóbbi időben mindennapossá kezd válni a „gazdasági bevándorlás”, a műfajban amúgy is élen járó Katar mindezt egy egészen új szintre emelte.
Olyat ugyanis már hallottunk, hogy 1-2 játékost, versenyzőt honosít egy ország, na de hogy egy egész csapatnyi embert? Márpedig a héten kezdődött férfi kézilabda-világbajnokságon a házigazda katariak kerete – ha a szülőhazát vesszük alapul – 3 boszniai, 3 montenegrói, 3 tunéziai, 2 kubai, valamint 1-1 egyiptomi, francia és spanyol kézilabdázóból áll. Ők szinte kivétel nélkül olyan játékosok, akik hazájuk válogatottjába aligha kerülnének be, így egy megfelelő összegért cserébe könnyen döntöttek a váltás mellett. És hogy mennyire megfelelő az az összeg, arról elég annyi, hogy egy szintén megkörnyékezett, de a katariakat kikosarazó dán játékos 300 ezer eurós (mintegy 100 millió forintos) ajánlatról beszélt. Mindezek mellé mesés prémium, a hírek szerint győzelmenként átszámítva egymilliárd forint jár, ami még 15 játékosra elosztva is szép summa.
A túlzás nélkül „zsoldos” együttes pedig már kétszer robbantotta is a bankot, hiszen kettőből két győzelemnél jár, a brazilok után szombaton Chilét is legyőzte. Sokan akár a legjobb négy közé jutásra is esélyesnek tartják a semmiből összevásárolt gárdát, amire a szakmában szintén jó nevű spanyol Valero Rivera szövetségi kapitány személye is garancia lehet. Az elődöntő azért most még túlzásnak tűnik, tekintve, hogy az előző évekhez hasonlóan a francia, spanyol, dán, horvát négyes kiemelkedik a mezőnyből, közülük bármelyik ellen szerény reményei lennének a „katariaknak”. Még úgy is, hogy az ország uralkodója arról is gondoskodott, kedvencei megkapják a megfelelő biztatást hazai pályán. Ha a fentiekről azt gondoljuk, hogy „elképesztő”, akkor mit lehet mondani arra, hogy Tamím bin Hamad Ál Száni sejk még egy B-közepet is importált! A spanyol Ciudad Encantada csapatának drukkerhada utazást, szállást, teljes ellátást és „némi” pénzt kap a buzdításért cserébe. Kérdés, a szerdai Katar– Spanyolország meccsen mennyire lesznek hangosak…
A világbajnokság győztese egyébként egyenes ágon kijut a riói olimpiára, míg a 2–7. helyezettek a kvalifikációs tornára váltanak jegyet. A vb-ről a pályán és a zöld asztalnál is lemaradó magyar válogatott már csak a jövő évi Eb-n vívhatja ki az ötkarikás szereplés jogát.
B. ZS.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!