Ilyen még nem volt: olasz–spanyol döntőt sem világ-, sem Európa-bajnokságon nem rendeztek idáig. A két együttes még a legjobb négy között sem találkozott soha, a maximum a vb-negyeddöntő volt. E párharcok egyikét 1994-ben Bostonban – Puhl Sándor játékvezetésével – a squadra azzurra 2-1-re nyerte.

Az utóbbi harminckét évben további négy alkalommal – legutóbb a gdanski csoportmérkőzésen – futottak össze a latin vetélytársak: az Eb-ken háromszor döntetlent játszottak (1980, 2008: egyaránt 0-0, 2012: 1-1), míg egyszer az itáliaiak nyertek (1988: 1-0). Az pedig, hogy az 1934-es világbajnokságon két meccset is vívtak a legjobb nyolc között – 1-1, majd a megismételt rangadón 1-0 az olaszoknak –, már tényleg csak történelem…

Mindebből kitetszik: Itália még nem vesztett nagy tornán a spanyolokkal szemben, jóllehet négy évvel ezelőtt a tizenegyesrúgásos sorsjátékban alulmaradt. S az eddigi eredmények arra utalnak: sok gól nem remélhető a vasárnap esti döntőn. Előrevetíti ezt az is, hogy az olaszok 20-2-es, a spanyolok 26-6-os gólkülönbséggel zárták a selejtezőket, míg az Eb-n három, illetve egy gólt kaptak. A szériájuk egyaránt bámulatos: mind a kvalifikációs szakaszban, mind a lengyelországi vetélkedőn veretlenek maradtak! Az itáliaiak összmérlege 10 győzelem, 5 döntetlen, az öttagú selejtezőcsoportban szereplő spanyoloké 11 győzelem, 2 döntetlen.

Nem is mondja senki, hogy érdemtelenek játsszák vasárnap este Kijevben a földrész csúcstalálkozóját…

Pedig az Eb előtt, a „hagyományos” itáliai vesztegetési botrány kitörésekor Giancarlo Abete, az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke még így magyarázkodott: „Nálunk nem csupán a calcio van válságban.” Ide nekünk azt a krízist… (Bár ezt kívánnunk sem kell, foga­dási­csalás-ügyben már az olaszok színvonalán vagyunk. Másban, sajnos, közel sem.) Az azúrkék válogatott azonban épp olyan ragyogóan kezelte a kritikus helyzetet, mint futballistái a labdát, és az egyenes kieséses szakaszban maga mellé állította Európát. Mind az angolok, mind a németek ellen meggyőző játékot produkált a csapat; noha a briteket csak a tizenegyespárbajban múlta felül, a két mérkőzésen – a tiszta gólhelyzetek alapján – akár tíz gólt is szerezhetett volna az együttes. Balotelli csak az elődöntőre lett „Szuper Mario”, viszont Buffon és a védelem a szokásos itáliai hatékonysággal működött, a középpályás sor pedig egészen kiválóan mozgott és mozgatott, sőt a harminchárom éves Pirlo a torna talán legnagyobb egyéniségévé emelkedett a legszebb napjait idéző – és a Maestro „megfiatalodása” miatt kiváltképp lenyűgöző – dirigálásával.

A spanyolok szintén ámulatba ejtőek, hiszen egyenes kieséses szakaszban 2008 óta nem kaptak egyetlen gólt sem, sőt találkozóik túlnyomó részében a kapujuk környékére sem jutottak az ellenfelek. Casillasnak csak nagy néha kell megmutatnia különleges klasszisát, egyébként akár pasziánszozhatna is a gólvonalon, hogy valamiképpen feloldja örökös magányát. Noha a portugálokkal vívott mérkőzés után megannyi kritika érte a spanyol labdarúgókat – nem hazájukban, ahol változatlanul és igazán érthetően büszkék rájuk –, arról semmiképp sem szabad elfeledkezni, hogy a meccsek menetét ezen az Eb-n is rendre ők szabták meg, a játék általában a szerint alakult, ahogyan azt Del Bosque és csapata akarta. Igaz, a riválisok védőharmadában most nem ment úgy a „tiki-taka”, mint máskor, de az ellenfelek eleve úgy álltak fel, hogy legalább hét-nyolc ember fogadja az Európa- és világbajnoki címvédő futballistákat a tizenhatosnál. A vetélytársak tudták: ha akár csak valamelyest nyíltabban játszanak, akkor könnyen beleszédülhetnek a „flipperezésbe”…

Az olaszok nagy előnye a többiekkel szemben, hogy nekik kell a legkevésbé alkalmazkodniuk ehhez a stílushoz, mert a rövid passzos futballban ők is otthon vannak, technikai képzettségük, intelligenciájuk – és egyáltalán: az a szellem, hogy a labdarúgást gondolkodva kell játszani – hasonlít a spanyolokéhoz. Ennél fogva a döntőn sok taktikai és egyéb finomság várható, de a mérkőzés nem egymástól alapjaiban különböző futballkultúrák összecsapása lesz.

Győztes viszont csak egy lehet.

Még ha a trónján maradó vagy az új Európa-bajnok is: eredeti latin.

 

Az Eb meglepetése: az ezerszer leírt olaszok

Ha a dánok 1992-ben a strandról nyertek Eb-t, akkor némi túlzással és kellő iróniá­val mondhatjuk, hogy az olaszok ezúttal valami hasonlóra készülnek a tárgyalóteremből. Persze ez alighanem a kelleténél nagyobb túlzás, hiszen a válogatott edzőtáborából előállított Criscito azonnal kikerült a keretből, míg az utóbbi időben gyanúba keveredő Bonucci és Buffon (utóbbi állítása szerint Rolex-órákért és nem egy manipulált meccsért fizetett 1,5 millió eurót egy köztudottan internetes fogadásokkal foglalkozó pármai férfinak) ellen jelenleg nem zajlik eljárás. Mindenesetre ahhoz képest, hogy Cesare Pran­delli szövetségi kapitány (képünkön) egy héttel az Eb-rajt előtt azt mondta, „nem probléma, ha a bundabotrány miatt Olaszországot kizárják, ha az segíti a megtisztulást”, ma este magyar idő szerint 20.45-től döntőt játszanak Kijevben a spanyolokkal. És hiába számít „jó előjelnek” az azzurriknak egy-egy bundaügy (1982-ben és 2006-ban a botrányok ellenére egyaránt vb-t nyertek), azért a torna kezdetén az internetet elárasztó „ki nyeri az Európa-bajnokságot?”-szavazásoknál csak elvétve lehetett látni kétszámjegyű százalékos eredményt az olaszok neve mellett. Mindez persze nem csoda, hiszen a felkészülési időszak is pocsékul sikerült Prandelliéknek, az utolsó három barátságos meccsükön három vereséget szenvedtek, egy héttel az Eb előtt 3-0-ra kaptak ki az oroszoktól. A többség még a negyeddöntők után sem adott sok esélyt a csapatnak, most pedig, tudva, hogy milyen sokan elégedetlenek a spanyol „tiki-takával”, még az is lehet, hogy a semleges szurkolók körében ők lesznek népszerűbbek vasárnap este. Előfordulhat, hogy a spanyolok megbánják, hogy amikor lehetőségük lett volna rá, nem küldték haza Balotelliéket: ha a csoportkör utolsó fordulójában a horvátokkal 2-2-et játszanak, az olaszok már otthonról nézték volna az egyenes kieséses szakaszt. Persze a fair play fontos – csak épp sovány vigasz az ezüstérmesnek.

Az Eb csalódása: hervadt tulipánok

„Mi a különbség a holland válogatott és az „i” betű között? Az „i” betűnek van egy pontja” – szól az Európa-bajnokság alatt született vicc, amely, legyünk korrektek, az ír csapatra is illik. Igen ám, de amíg az írek legfeljebb egy tisztesebb helytállásban bízhattak, addig a hollandokra a szakértők és a fogadóirodák a torna előtt – a spanyolok és a németek után – harmadik legesélyesebb gárdaként tekintettek. A két évvel ezelőtt vb-döntőig menetelő válogatott kerete látszólag nem is változott sokat, igaz, a csapatkapitány van Bronckhorst visszavonult. Időközben azonban kezelhetetlenek lettek a sztárjátékosok közötti ellentétek, a kiesés után lemondó Bert van Marwijk szövetségi kapitány pedig képtelen volt fegyelmet tartani. Arjen Robben (képünkön) a hírek szerint egyenesen közutálatnak örvend, egy név nélkül nyilatkozó játékos szerint például a válogatott tagjainak többsége annak is örült, amikor Robben a Bayern München játékosaként büntetőt rontott a Chelsea elleni BL-döntő hosszabbításában. „Ha belövi és megnyerik, még arrogánsabb lett volna és soha többé nem passzolt volna senkinek” – mondta az érthetően anonimitásban maradó futballista. Robben-passzt így sem sokat láttunk ezen az Eb-n, de persze nem lehet mindent az ő nyakába varrni, hiszen ahhoz, hogy a Premier League és a Bundesliga gólkirályát is soraiban tudó csapat 3 meccsen 0 ponttal és 2 rúgott góllal essen ki, többek együttes csődjére volt szükség.

Az Eb rejtélye: Cristiano Ronaldo és az ötödik büntetô

A portugál – spanyol elődöntő utolsó pillanatai: Cesc Fábregas tizenegyese a kapufáról keresztbe vágódik, de végül a hálóban köt ki. Miután a portugál drukkerek túljutottak a kiesés okozta sokkon, alighanem legtöbbjük feltette a kérdést: miért nem lőtt Ronaldo? Nos, azt biztosan tudni lehet, hogy amennyiben sor került volna rá, a Real Madrid sztárja rúgta volna az ötödik portugál tizenegyest. Mindez azért különös, mert a csapatok legjobb rúgóit a lista elejére szokás írni, hiszen, ahogy ez az eset is mutatja, a negyedik és ötödik emberekre már nem is biztos, hogy sor kerül. Ronaldo a mérkőzés után azt nyilatkozta, a sorrend Paulo Bento szövetségi kapitány döntése volt, ő csak elfogadta azt. Bento már úgy fogalmazott, közösen állapodtak meg a forgatókönyvről, két nappal a találkozó után a csapattárs Nani pedig már egyenesen azt állította, Ronaldo maga kérte, hogy ötödik lehessen. Nani szerint erre azért került sor, mert Ronaldo hős akart lenni, ő akarta belőni a mindent eldöntő tizenegyest. Mint mondta, a csapatnak ezzel szemben éppen arra lett volna szüksége, hogy a csapatkapitányuk mutasson példát és vállalja magára a kezdést, ám Ronaldo a saját érdekét a csapaté elé helyezte. A „mi lett volna, ha” kezdetű mondatok relevanciáját persze ismerjük a sportban, de az tény, hogy miután a spanyolok elrontották az első büntetőt, egy sikeres portugál kezdés egészen máshogy alakíthatta volna a párbajt. Más kérdés, hogy Ronaldo is hibázott már idén 11 méterről: a Bayern elleni BL-elődöntőben Kakáéhoz hasonlóan az ő kísérletét is védte Neuer.

Összeállította: Beró Zsolt

Mi így látjuk

A VH álomtizenegye

Gianluigi Buffon: néhány bizonytalanságtól eltekintve mind az öt meccsen jól védett és a kapuból is csapatkapitányhoz méltóan tüzelte társait. Mindez persze igaz Iker Casillasra is, de Buffon mellett szól, hogy neki jóval több dolga akadt.

Philipp Lahm: az olaszokkal szembeni hibája (ő ragadt be Balotelli második gólja előtt) ellenére helye van a csapatban. Főleg, mert ráfér egy kis sikerélmény, miután a Bayernnel minden fronton ezüstérmes, a válogatottal pedig csak Eb-bronzérmes lett.

Pepe: talán ő szolgált rá leginkább a bronzérmes portugál csapatból, hogy bekerüljön a legjobbak közé. Az Eb-n is hozta az ellentmondást nem tűrő, kemény védőmunkáját, amelybe ezúttal szerencsére a szokottnál kevesebb durvaság vegyült.

Sergio Ramos: a Real Madrid másik belső védője, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy az ellenfelek eddig összesen egyszer tudták bevenni Casillas kapuját. A portugálok elleni tizenegyesével pedig talán feledtetni tudta a Bayern elleni BL-elődöntőn fölévágott büntetőjét.

Jordi Alba: kitűnően helyettesítette a 2010-es világbajnokságon még a spanyol csapat alapemberének számító Capdevillát a balhátvéd poszton. A franciák ellen volt igazán elemében, nem rajta múlott, hogy három zseniális passza közül csak egyből született gól.

Daniele De Rossi: az első két meccsen még kényszerből középhátvédként játszatta őt Prandelli, de ott is remekül helyt állt. Az angolok ellen csípősérülés miatt lecserélték, sokáig kérdéses volt a további játéka, de az elődöntőben ismét 90 percet játszott és labdaszerzéseivel alaposan kivette részét a németek legyőzéséből.

Xabi Alonso: az egész tornán jó formát mutat, mégis muszáj kiemelni a negyeddöntőt, ahol a franciák elleni duplával ünnepelte 100. válogatottságát.

Mesut Özil: a sokáig megállíthatatlannak tűnő német válogatott támadásai­nak talán legfontosabb láncszeme volt. Az olaszok ellen értékesített kései büntetője mellett kiosztott három gólpasszt, ezzel vezeti az Eb kanadai táblázatát.

Andrea Pirlo: sokadvirágzását élte a szezon során a Juventusban és a formája kitartott az Eb-re is. Ő jegyzi a torna eddigi egyetlen szabadrúgásgólját, de a németek elleni elődöntő 5. percében láthattuk, hogy ha kell, a saját gólvonalán állva menti meg csapatát. Bár saját bevallása szerint Messi és Ronaldo miatt esélye sincs az Aranylabdára, egy emlékezetes döntőbeli teljesítménnyel még változtathat ezen.

Andrés Iniesta: egyelőre a gólokkal és a gólpasszokkal is adós, ennek ellenére nehéz lenne olyan spanyol támadást találni, amelyhez nincs köze. Két éve a vb-finálét már eldöntötte és ez a nyilatkozatok szerint elég is arra, hogy az olaszok ma tőle tartsanak leginkább.

Mario Balotelli: ha az elődöntők előtt állítottuk volna össze ezt a csapatot, alighanem egy másik Mario, jelesül Gomez szerepelne ezen a poszton. A németek „Szuper Mariója” azonban a legfontosabb meccsen tűnt el a mezőnyben, míg az olaszoké éppen akkor villogott. Igazán megmenthetné a csatárok becsületét azzal, hogy legalább négy gólig eljut.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!