Rekordok könyvébe illő küzdelemsorozat. Wátz Gábor eltervezte, hogy ötvenévesen száz ellenféllel küzd meg huszonnégy óra alatt. A kitűzött célt elérte, kitartását fekete övvel (Sho Dan fokozat odaítélésével) jutalmazták.

  <h1>Wátz Gábor (a képen szemben küzd) nem először lépett túl határokat _ Fotó: F. Tóth Benedek</h1>-
  <h1>Az egyedülálló teljesítmény után fél év regeneráció vár Wátz Gáborra - Fotó: F. Tóth Benedek</h1>-

Wátz Gábor (a képen szemben küzd) nem először lépett túl határokat _ Fotó: F. Tóth Benedek

- – Kép 1/2

Csak akkor tudhatod meg, hol van a test és szellem tűrőképességének határa, ha már átléptél azon. Ezt vallja Wátz Gábor (a képen szemben küzd), aki nem először lépett túl határokat. Három és négy évvel ezelőtt is küzdött már kétszáz ellenféllel 24 óra alatt, de akkor csak egyperces menetekben.Idén viszont olyanra vállalkozott, amiről mindenki próbálta lebeszélni.

Merthogy az egy percből három lett, és nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy tudjuk, 100 x 3 perc 24 óra alatt, vegyes harcművészeti szabályokkal (kyokushin puszta kezes és K1-es kesztyűs: kempo, kyokushin, thai-box, jiu jitsu, aikido, ökölvívás) jelentősen igénybe vesz még egy fiatal szervezetet is. Ráadásul három évvel ezelőtt Wátz Gábor hat hónapra tolószékbe is kényszerült egy sérülés miatt.

A karateversenyző azonban felépült, azóta készült az idei megmérettetésre. Elszántságát és kitartását leginkább abból merítette, amit maga mögött hagyott az elmúlt évtizedekben. Dolgozott az éjszakában és az éjszakának; volt kidobóember és testőr, hentes és kertész; megtapasztalta, milyen az, ha megvan mindened, majd elveszíted; aludt utcán, padokon, autókban.

Aztán rátalált az útra, ami csak az övé, s amit ma is alázattal és szerényen jár.

Először 1983. szeptemberben ment le Adámy István dojojába, a Budapesti Honvéd termébe, majd Furkó Kálmán egységében szolgált mélységi felderítőként Szolnokon (1985–1987). Hét év alatt megszerezte a barna övet, s közben számos első osztályú versenyen szerepelt, szerzett érmeket. Azt követően gyerekeket és polgárőröket oktatott önvédelemre.

A hétvégi küzdelemsorozat jelentősen igénybe vette szervezetét. Este hatkor állt először a szőnyegre. Az első komoly görcsös fájdalmak hajnalban jelentkeztek nála, majd a fáradtság és a kimerültség jelei kísérték végig az utolsó, századik küzdelméig.

A jelenlévők állva tapsoltak, és buzdították Wátz Gábort, aki példátlan teljesítményét a kyokushin karaténak, a harcművészeteknek ajánlotta.


Az egyedülálló teljesítmény után fél év regeneráció vár Wátz Gáborra

Részlet Kaicho Adámy István PhD 9. dan, a Global Kyokushin Budokai elnöke nyílt leveléből:
„Nagy utat járt be, sokszor nem is a legegyenesebbet, míg eddig elért, de sikerrel. Ilyenkor két dolog feszeng az ember mellében, az öröm, mely büszkeséggel vegyül, hogy megcsináltam, amit elterveztem, és a fizikai kimerültség, mely a végletekig feszítette a szervezetet. Az ő esetében a büszkeség hamar szerénységbe fog ismét váltani, mert nem a büszkeség az, ami Gábort élteti. Ő mostantól igazi példakép, s nem csak a fiatalságnak, hanem a középkorúaknak is. Ígéretemhez híven szeretném ezt a hatalmas teljesítményt a magam szerény lehetőségein belül értékelni és egyben jutalmazni is. Ennek jegyében felléptetem őt a Yudansha birodalmába, s megajánlom számára a SHO Dan fokozatot.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!