Thomas Bach máris állta a szavát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tavaly szeptemberben megválasztott német elnöke alig egy év alatt keresztülvitte a szervezeten legfőbb törekvését: a héten elfogadott Agenda 2020 program megnyitja az utat a kisebb, egyúttal gazdaságosabb és átláthatóbb ötkarikás játékok felé.
Volt is honnan „visszarántani” az olimpiai mozgalmat, a közelmúltban ugyanis nem minden rendezés volt sikertörténet – és akkor még finoman fogalmaztunk. Időről időre jelennek meg a médiában ijesztő képek a 2004-es athéni – és újabban a 2008-as pekingi – játékok mára jobbára kihasználatlan, pusztulófélben lévő helyszíneiről, amelyeket szép lassan visszahódít a természet. Görögországban ráadásul a sok pénzt felemésztő, soha meg nem térülő beruházások hozzájárultak a gazdasági válság mélyüléséhez is.
Az idei, szocsi téli olimpia pedig a költségek észveszejtő „elszállása” miatt marad elrettentő példa. És jó páran el is rettentek, a 2022-es téli olimpiára eredetileg pályázó 6 város közül mára csak Peking és a kazah Almati tudná vállalni a rendezést, ha valamelyikük visszalép, verseny nélkül hirdetnek győztest, ami alaposan kikezdhetné a játékok presztízsét. De a közelmúltban népszavazáson mondtak nemet Bécs és München lakosai a nyári, valamint a svájci Davos és St. Moritz polgárai a téli olimpiára, ami jól jelzi, a világ legjobb sportolóinak vendégül látása az emberek jelentős részének, mindent mérlegre téve, már nem jelent feltétlenül jót.
A most megszavazott 40 pontos reformprogram ezen is változtatna, elsősorban a költségek lefaragásával. A mindenkori rendező terheit azzal is csökkentenék, hogy immár nem kötelező ragaszkodni az „egy olimpia – egy város” elvhez, azaz a versenyeket (vagyis a létesítményeket) szét lehet szórni az adott ország több pontján. Sőt, papíron mostantól megnyílt az út az előtt is, hogy több ország közösen pályázzon, így egy „közép-európai olimpia” is kezd reálisabb lehetőséggé válni – igaz, a bécsiek nélkül az esélyek jóval szerényebbek. Mindez ismét felszínre hozta a budapesti olimpiáról szőtt álmokat, és szinte biztos, hogy ez lesz a közeljövő egyik legfelkapottabb témája.
Bár a hangsúly tehát ezúttal a fenntarthatóságon van, a héten elfogadott 40 programpont között más érdekes, a játékokra közvetlen hatást gyakorló intézkedés is szerepel.
Ezek közül igyekeztünk a legfontosabbakat csokorba gyűjteni:
Nemek egyenjogúságának erősítése: bár a női ökölvívás programba emelésével nincs már kizárólag férfiaknak rendezett nyári olimpiai sportág, 2012-ben Londonban a résztvevők csupán 44%-a volt nő. Ezt a számot szeretné mielőbb 50%-ra tornázni a NOB. A különbségek felszámolásának egy másik oldala is van, nemrégiben ugyanis zöld utat kapott a férfi szinkronúszás, így mára a ritmikus gimnasztika maradt az egyetlen „egynemű” (női) sportág.
Hivatalos díjátadó a kizárások révén érmet nyerőknek: hiába az ismét meghirdetett, tiltott szerek elleni harc, fel kell készülni, hogy mindig lesznek a doppingteszteken megbukó sportolók, így egy-egy versenyszám eredménye jóval a záróünnepség után is módosulhat. A dobogón utólag feljebb lépő sportolóknak eddig csak kipostázták az új érmüket, legfeljebb hazájukban szerveztek nekik ünnepséget. Mostantól nekik is dobogós, himnuszos ceremónia jár egy külön erre a célra kitalált helyszínen.
Szoros együttműködés a profi ligákkal: az olimpiákat jó ideig az amatörizmus szelleme lengte be, ám mára tagadhatatlanul a játékok egyik fénypontja, mikor pályára lép az amerikai kosárlabdaválogatott, de a téli olimpia is legfőbb vonzerejét vesztené el az NHL-es jégkorongozók távolmaradásával. A profi ligákkal való megegyezés a játékosok elengedéséről mostanság gyakran pengeélen táncolt, a kérdést most hosszú távon szeretné megoldani a NOB.
A Világjátékok mint „előszoba”: a nem olimpiai sportágak seregszemléjének számító Világjátékok kitűnően alkalmas arra, hogy kipróbálják, egy-egy sport mennyire tetszik a közönségnek, így az ottani legígéretesebb sportágak idővel az olimpia műsorára is bekerülhetnek. A küszöbön álló programbővítéskor is elsősorban a Világjátékokon már bizonyító jelöltekhez nyúlnának.
A 2024-es olimpia rendezésére szóló pályázatokat jövő januártól lehet benyújtani. A Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése februárban ül össze, a tanácskozáson az esetleges budapesti pályázat lehetősége is napirendre kerül . A 10 év múlva esedékes ötkarikás játékok iránt többen érdeklődnek, a legesélyesebbnek sokan valamelyik USA-beli nagyvárost tartják, de Párizs, Berlin, Róma, Szentpétervár, Isztambul és Baku révén erős lehet az európai konkurencia is.
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BERÓ ZSOLT
Hagyomány és extremitás
A NOB eltörölte azt a szabályt, amely szerint legfeljebb 28 sportág szerepelhet az olimpián. Ez egyszerre jó hír a már bent lévő, de „veszélyeztetettnek” mondottaknak (köztük több magyar sikersportágnak) és a programba igyekvőknek. 2020-tól ráadásul a rendező ország maga is beemelhet 1-2 sportágat a műsorba, így elsőként Japán dönthet a régóta esélyesként emlegetett sportok sorsáról.
Akik már 2020-ban bebocsátást nyerhetnek
baseball/softball: alighanem az egyik legkisebb tömegbázissal rendelkező sportágak, amelyek valaha szerepeltek az olimpián. A világ legtöbb országában teljesen ismeretlen párost 2008 után száműzték is, de mivel Japánban népszerűek, nem lenne meglepetés, ha 2020-ban újra találkoznánk velük. A baseballtorna csak férfi, míg a softball csak női válogatottak részvételével zajlana.
karate: ha a házigazdáknak „maguk felé hajlik a kezük”, 2020-ban Tokióban az ősi japán harcművészet legjobbjai 5 súlycsoportban mérkőzhetnek egymás ellen az olimpián. A karate programba emelésével idehaza se lennének szomorúak, a magyar versenyzők rendre érmekkel térnek haza a világversenyekről.
fallabda: a teremben játszott, villámgyors squash a birkózás legfőbb riválisa volt a közelmúltbeli élethalálharcban. Az ütős labdajátékok közül már a tenisz, az asztalitenisz és a tollaslabda is a program része, így nehéz lenne érveket felsorakoztatni a világszerte egyre népszerűbb, látványos fallabda ötkarikás debütálása ellen.
És akik egyelőre csak reménykednek
vusu: a tradicionális kínai harcművészet sportos újraértelmezése. Az olimpiára jutásra az úgynevezett taolu (formagyakorlat) ága pályázik, amely nem lógna ki túlságosan a pontozásos sportágak sorából, hiszen a versenyzők látványos technikákat mutatnak be, amelyet a zsűri 10-es skálán értékel.
sportmászás: a mesterséges falon egyes szakágakban kötélbiztosítással, másokban anélkül kell a versenyzőknek a legnehezebb pályákat teljesíteniük, vagy épp a legmagasabbra jutniuk. A sportmászást világszerte 25 millióan űzik, ennek ellenére az olimpiai részvételre őszintén szólva legfeljebb egyedisége miatt pályázhat némi eséllyel.
görkorcsolya: mielőtt egy „az meg mit keresne az olimpián!?” mondattal söpörnénk el a jól ismert extrém sportot, érdemes belegondolni, hogy a különböző távokon, körpályán zajló verseny gyakorlatilag a mára a téli játékok szerves részét képező rövidpályás gyorskorcsolya nyári változata lenne.
wakeboard: a víz felett kifeszített, speciális kötélpályát igénylő sportág már tényleg egy – szó szerint – „újhullámos” sportág, amely inkább tűnik extrém szórakozásnak, mint az ötkarikás szereplésre feltétlenül rászolgáló versenyszámnak. A deszkán álló versenyzők trükkjeit itt is zsűri pontozza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!