Lecce–Lazio (2-4) olasz bajnoki, Észtország–Bulgária (2-2) válogatott mérkőzés, Argentína–Chile (3-1) U20-as találkozó, Kecskemét–REAC (5-3) magyar bajnoki, Honvéd–Siófok (2-2) Magyar Kupa-meccs és a Ladánybene–Solt (1-3) Bács-Kiskun megyei első osztályú összecsapás. Ez a felsorolás „Melyik a kakukktojás?” feladványnak nem lenne túl nehéz, mert bár az olasz és a magyar élvonalbeli bajnokik sem említhetők éppen egy lapon, azért leginkább mégis a Ladánybene–Solt találkozó lóg ki a sorból. Mégis, a másik öttel egyetemben, ez a 2011. április 23-án lejátszott amatőr meccs is szerepel a 33 magyar vonatkozású, bundagyanús labdarúgó-mérkőzés listáján, amelyet a Központi Nyomozó Főügyészség a közelmúltban hozott nyilvánosságra.

Majdnem minden futballszurkolónak van egy története arról, hogyan csalták el helyi kedvencei legfontosabb meccsét, vagy hogyan adták le egymásnak a pontokat a rivális amatőr csapatok az utolsó fordulóban. Sőt néhányan egy-egy vesztes mérkőzés előtt vagy után még a játékvezetőt is látni vélik az ellenféllel sörözni. „Aki nem bundázott, az nem is igazi futballista” – nyilatkozta még 2004-ben a sportnapilapnak az aranylabdás Albert Flórián. A 2011-ben elhunyt legendás játékos akkor kendőzetlenül beszélt arról, hogy a hatvanas években a bundameccsek hozzátartoztak a focihoz, ami alól még a sokak számára felejthetetlen, 4-4-es döntetlennel záruló Vasas–Ferencváros sem volt kivétel.

Hiba lenne persze elbagatellizálni a napjaink labdarúgásában igenis jelen lévő, és az internetes fogadások elterjedése óta egyre nagyobb méreteket öltő problémát, ezzel együtt nehezen érthető, mit keres a 32 ilyen-olyan súlyú, de mégiscsak profi mérkőzés között egy megyei találkozó. „Nyilvánvalóan ez a mérkőzés nem tartozik az ügy fősodrához, a látókörünkbe személyi összefüggések miatt került” – nyilatkozta lapunknak dr. Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője. Az érintettek ebben az esetben nem nemzetközi online fogadóirodán keresztül manipulálták a mérkőzést (hiszen magyar megyei meccsekre szerencsére még a Távol-Keleten sem lehet fogadni), hanem, mint azt Fazekas Gézától megtudtuk, a gyanú szerint a Solt részéről egy személy megkeresett két ladánybenei labdarúgót, akiknek összesen kétszázezer forintot kínált azért, hogy érjék el, hogy veszítsen a csapatuk – akár úgy is, hogy nem jelennek meg a mérkőzésen.

Néhány hete a rangado.hu internetes portálnak nyilatkozva a korábbi solti edző, Vízteleki János elismerte, hogy az ügyészség őt hozta összefüggésbe az üggyel, miután lehallgatták az akkor a ladánybeneieket erősítő Lázár Mátyással folytatott telefonhívását. Vízteleki szerint a nyomozók félreértették a beszélgetést, nem volt szó manipulációról, csupán viccelődtek, ugratták egymást. A korábban az NB I-ben is megfordult Lázár, akit a magyarországi bundaügy egyik kulcsfigurájának tartanak, 2011 júniusa óta előzetes letartóztatásban van a két éve szintén Ladánybenén játszó Kenesei Zoltánnal együtt. Vízteleki viszont nem jutott a bundabotránnyal szintén összefüggésbe hozott vezetőedző, Aczél Zoltán sorsára, vagyis nem tiltották el a munkától, jelenleg a szintén megye I-es Hetényegyházi SC-t irányítja.

Kétszázezer forint. Nem tűnik nagy összegnek ahhoz képest, hogy az olaszországi fogadási csalásokat feltáró főügyész tavaly nyilvánosságra hozott dokumentumai alapján az említett Lecce–Lazio találkozó befolyásolásával a magyar csoport (köztük Kenesei és Lázár) 1 millió eurót, azaz közel 300 millió forintot kaszált. Nem véletlen, hogy sokan szkeptikusak is az eset kapcsán. „A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy csalás történt volna azon a meccsen. Semmi értelme nem lett volna az egésznek, hiszen a Solt enélkül is simán megnyerte a bajnokságot, de nem vállalta az NB III-as indulást” – mondta Losonczy László, a Bács-Kiskun megyei Labdarúgó Szövetség igazgatója. Losonczy elmondta, mára Solton is csak egy fokkal jobb a helyzet, mint a Ladánybenén, mert a klub ugyan nem szűnt meg, de a főszponzor súlyos betegsége miatt ma a legalacsonyabb osztályban, megye III-ban szerepel.

„A vesztegetési ügyek függetlenek az értékhatártól. Nem számít, hogy valaki 1000 forintot, vagy 100 milliót vesz át, csak az, hogy a kapott előnyért cserébe megszegi-e a kötelezettségét” – szögezte le Fazekas Géza. Adja magát persze a kérdés, hogy egy fizetés nélkül játszó, a labdarúgásra mint hobbira tekintő, arra a szabadidejéből áldozó amatőr focista esetén is beszélhetünk-e kötelezettségről. Nos, a törvény szerint igen, ugyanis a szóban forgó bűncselekmény egy amatőr labdarúgóklub tagjaként is elkövethető, amennyiben azt társadalmi szervezetnek tekintjük.

Márpedig, hogy belássuk, az eset kapcsán nagyon is lehet valamiféle társadalmi kárról beszélni, elég lemenni Ladánybenére. „Nem túlzás, régen a foci körül forgott a falu élete, ez volt az egyetlen szórakozási, kikapcsolódási lehetőség, ahova az emberek el tudtak menni” – fogalmaz a község jegyző asszonya, aki elmondta, két éve folyamatosan próbálják újjáéleszteni a csapatot, de nagyon nehéz a dolguk, miután a korábban az egész klubot összefogó Baranyi Lajos kiszállt a futballból.

A remény azért még él, a „Labdarúgópálya” feliratú útbaigazító nyilak ugyanis még minden irányból érkezve ott vannak a forgalmasabb utcák mentén. Az ember fel van készülve a legrosszabbra is egy jó ideje használaton kívüli pálya esetén, de megérkezve kellemes csalódás éri, megyei csapatokhoz képest ugyanis több mint irigylésre méltó a miliő. Takaros klubház öltözőkkel, büfével, fedett lelátó, világítás, öntözőrendszer. Csak az élet, az hiányzik innen immár több mint másfél éve. A kapuk nincsenek a helyükön, és a vonalként szolgáló krétapornak sincs nyoma sehol. Az eredményjelző táblák 0-0-t mutatnak, és lehet, hogy jó ideig még nem is fog rajtuk lapozni senki. Pedig még a fű is karban van tartva, az önkormányzat ezért egy külön embert fizet.

Mikor a kezdetben segítőkésznek mutatkozó helyiek meghallják, hogy a fociról szeretnénk érdeklődni, hirtelen mindenkiben bennakad a szó. Pontosan tudják, hogy leginkább az a 2011. április 23-i, soltiak elleni találkozó érdekel minket. „Ott voltam az öszszes meccsen, amíg még volt hova kijárni. Régebben játszott nálunk a Kovács Kálmán és a Kuntics is, és olyan csapatok jártak itt a kupában, mint a Fradi vagy a Honvéd. Szóval voltak itt nagy csapatok, a rangadókra három-négyszázan is összejöttünk. Hogy miért lett vége, arról kérdezzék a Baranyi urat” – mondja a leveleket pörgetve a postás, egy öregúr pedig, aki kibandukolt a kapuhoz a küldeményért, visszafelé menet hozzáteszi: „Különben hülyeség az egész! A kis Lázár ladánybenei, gyerekkora óta ismerem, és… Na, de nem akarok én magyarázkodni. Ott a sarki épületben találják a Baranyi úr irodáját.”

Ekkor már legalább tizedjére halljuk Baranyi Lajos nevét, ami nem is véletlen, Ladánybenén ugyanis szinte egyet jelent a neve a labdarúgással. A helyi pékség tulajdonosa korábban elnöke és legfőbb szponzora volt a csapatnak, mint mondja, össze se tudja számolni, 20 év alatt hány milliót költött az egyesületre. A forgatókönyv itt is a szokásos, kiejtjük a „foci” szót, ő pedig egyből kapcsol: „Szóval akkor az állítólagos bundameccs, igaz? Jó, üljenek le, elmondom” – kezdi Baranyi, akit már kihallgatott az ügyészség, ezért kissé bizonytalan, hogy mennyire fogalmazhat konkrétan. „Maradjunk annyiban, hogy azt a bizonyos két játékost, és mindenki tudja, hogy kikről van szó, ezer éve ismerem, mondhatom, hogy barátok voltunk. Nagyrészt az ő kapcsolataiknak köszönhető, hogy volt NB I-es és válogatott játékosok jöttek hozzánk játszani, levezetni, mint Hídvégi Attila, Sebők Vilmos vagy Hamar István. Ők ketten egyébként csak meccsekre jártak le, azokra se mindig, mint ahogy az említett Solt ellenin sem voltak itt. Az ügy többi részéhez nem szólnék hozzá, de ez a két srác hozzánk kedvtelésből járt le, mert nekik is, mint nekem, a foci a szenvedélyük. A klub csak az útiköltségüket térítette, de ebből soha nem is volt vita, senki sem a pénzért játszott” – idézte fel Baranyi, akit megkértünk, emlékezzen vissza az ominózus két évvel ezelőtti mérkőzésre. „A Solt abban az évben bajnok lett, mi a középmezőnyben voltunk, nincs benne semmi meglepő, hogy kikaptunk. De nem akart ám ott senki se veszíteni! A legtöbb helyzetet egyébként Balla Misi hagyta ki, de hát ez se túl gyanús, mert vele gyakran előfordult az ilyesmi” – tette hozzá nevetve Baranyi. Mint mondta, látszott ugyan, hogy az ügyben érintett két futballista nagy lábon élt, jó autókkal jártak a meccsekre, de ezen senki nem csodálkozott, hiszen mégis csak két egykori NB I-es labdarúgóról volt szó, akik külföldön is megfordultak. „Azt, hogy bekerült a bundagyanús meccsek közé a mi egyik bajnokink, én is az újságból tudtam meg. Éppen ezért a klubból sem ezért vonultam ki, hanem, mert egyre fogytak a kisebb támogatók, és már nem tudtam állni a költségeket. Nem mondom, hogy nem hiányzik, tudom, hogy igény is lenne rá, de most nagyobb bajom is van ennél, fél éve leégett a pékség üzeme, úgyhogy jelenleg a fennmaradásért küzdünk” – mondta végezetül Baranyi Lajos.

A három hölgy már sokadszorra halad el a 0-0-s felirat alatt – ha más nem, legalább az ő köreiket számolhatná valaki a táblákkal. A túlsó tizenhatosnál minden alkalommal letérnek a pályáról, nagy ívben elkerülik a kapu előtti területet. Odasétálva látszik is, hogy miért, ezen a helyen ugyanis meglehetősen göröngyös, igazi bokatörő a talaj. A kapu előtere talán húsz centit is megsüllyedt. Az tehát ilyen értelemben aligha kérdés, hogy két éve április 23-án is lejtett itt a pálya. Igaz, a gyanú szerint főleg a soltiaknak...

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!