Borsó Jani nekiindult. A félpályánál járt, amikor Spielman úr bekiabálta, hogy lőőőőőőj! Mindig a félpályánál, soha nem később. Apám ilyenkor rezignáltan megjegyezte: honnét, a kígyótérről? Hogy a Kígyó tér valójában létezett, csak jóval később tudtam meg (a mai Ferenciek terét hívták így a századfordulón), de hogy nagyon messze lehet, azt mindig is sejtettem.
A Kígyó térről (értsd: a félpályáról vagy messzebbről) gólt szerezni kétféleképpen lehet: tudatosan és kétségbeesésből. Utóbbi a gyakoribb. Amikor a csatár afelett érzett félelmében, hogy ha eladja a labdát, abból megindul az ellenfél, passzolni viszont nem lehet, mert saját ember közel, távol nincs, olyankor vállalkozik egy-egy távoli löketre. Ezek rendszerint még a 16-os előtt lepottyannak, és a kapus – bár „kint állt!” – simán fogja. Előfordul, hogy még így is gól lesz a dologból, ilyenkor az érintettek mélyen hallgatnak az eredeti motivációról. Ritkább eset, amikor a delikvens felnéz, látja, hogy a kapus kint áll, alányes, és… Hát igen. Ezután jön a lélegzet-visszafojtva várás, a kirobbanó gólöröm, majd a meccs végén a nyilatkozat: „láttam, hogy a kapus kint áll, alányestem és… hát… sikerült”.
Mindez a hétközi BL-forduló kapcsán jutott eszembe, látva – mit látva, bámulva! – Florenzi félpályás gólját a Barca ellen. A civil ben hátvédként működő Florenzi – ahogyan a nagy könyvben írva vagyon – a félpályánál, egészen pontosan az oldalvonal és a felezővonal találkozásánál átvette a lasztit, felnézett, látta, hogy Andre ter Stegen kint kóricál, alányesett… a többi már történelem. A hátvéd gólja minden bizonnyal benne lesz minden idők tíz legszebb góljában, de az igazán érdekes Florenzi és a kapus arcjátéka volt. Egyik se hitte el, hogy mindez vele történik.
A világtörténelem legszebb góljait egyébként természetesen dokumentálják. A 101greatgoals.com nevű honlap folyamatosan frissíti a kínálatot, most például Florenzi gólja a csemege. De biztosan emlékeznek még David Beckham élete első félpályására, amikor a 90. percben a Wimbledonnak bevarrta. Vagy Nayim győztes góljára a KEK-döntőben, amivel szegény Seamant kergette őrületbe. Az én személyes kedvencen amúgy egy skót ifista, Chris Maguire, aki az Izland elleni U21-es meccsen középkezdésből emelt a kapuba. Évekig mindenki erről a gólról beszélt Skóciában. Pedig a meccset Izland nyerte 2-1-re.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!