Ufonauta. Unikum. Földönkívüli. Hungarikum. Ezek a minősítések egyetlen emberre illenek, mégpedig a 46 éves komáromi Szőnyi Ferencre. Szőnyi fantasztikus teljesítménnyel rukkolt ki a tavaly Mexikóban rendezett ultratriatlon-világbajnokságon, ahol nem kisebb követelményt állítottak a résztvevők elé, mint hogy 76 kilométert ússzanak, majd 3600 km-t kerékpározzanak, végül 844 km-t fussanak.
Honfitársunk ezt a versenyt 481 óra 54 perces idővel teljesítette, és győzött. Kézenfekvő a feltételezés, hogy egy ilyen szinte hihetetlen teljesítményt csakis olyasvalaki tud produkálni, akinek megfelelő sportmúltja van. Ez azonban Szőnyi esetében nem igaz. A komáromi építész mindössze 2006-ban kezdett el rendszeresen sportolni, saját bevallása szerint azért, mert pocakosodni kezdett. Futással indított, majd két évvel ezelőtt úszni is megtanult. Egyáltalán hogyan lehet ezt az irdatlan távot végigcsinálni? Szőnyi Ferenc számára a válasz egyszerű: „szisztematikusan kell felépíteni a dolgokat, előre fejben eltervezni, hogy mikor mit akarunk csinálni, megfelelően enni és aludni”. Ha csak ennyi… Azért az is érdekelt, mennyit fogyott a tortúra alatt, meglepő a válasz: mindössze két kilót.
– Ezt hogy csinálta?
– Úgy, hogy fehérjéket, vitaminokat, különböző energiaitalokat, és persze rengeteg édességet ettem közben. Szerencsére szeretem az édességet, habár amióta hazajöttem, a csokira rá se tudok nézni.
Azért az gyorsan kiderül nincsenek túl sokan, akik neki mernek vágni ennek a távnak. – Tízen kezdtünk bele – meséli Szőnyi, és azt hittem, rosszul hallom őt, mivel már hazatérése után beszéltünk, amikor így folytatta: –, négyen még most is menet közben vannak Monterreyben. Merthogy ebben a városban rendezték az egész versenyt. Az első feladat az úszás volt, elképzelheti, hogy milyen monoton egy 50 méteres medencében leúszni 76 kilométert, ráadásul ez a leggyengébb számom, mert ugyan korábban sem fulladtam volna bele se a medencébe, se a tengerbe, de valójában csak 2008-ban kezdtem el versenyszerűen úszni. A medencéből igen nagy hátránnyal kászálódtam ki, 12 órás előnyük volt az előttem állóknak. Azt tudtam, hogy a kerékpározásnál nem lesz gondom, egyébként a drótszamarazást és a futást is egy parkban, két kilométeres körön rendezték meg. Kissé egyhangú volt ugyanott körbe-körbe bringázni, meg futni. A legnagyobb ellenfelem a német Uwe Schiwon volt, hol ő, hol én vezettem a mezőnyt.
Aztán az utolsó számban volt, amikor Szőnyi kezdett el korábban futni, majd a német ledolgozta a hátrányát, volt úgy, hogy német riválisa indult előbb, és hagyta abba hamarabb, ő pedig tovább bírta. Végül is annak köszönhette a győzelmet, hogy az utolsó nap majdnem 24 órát futott, a német pedig nem volt képes ugyanerre. Ezzel megszerezte „a világ legkitartóbb embere” címet is. De arra is nagyon büszke, hogy amíg ő Mexikóban „tortúrázott”, addig Komáromban „vele együtt” mintegy 3 ezer ember úszott, kerékpározott és futott, és már ezért megérte, hogy részt vett ezen az embert próbáló ultratriatlonon.
Éppenséggel az amerikaiak titkos nevadai 51-es bázisa, amely állítólag az ufókkal és irányítóikkal foglalkozik, most specialistákat küldhetne a Szőnyi-jelenség tanulmányozására Komáromba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!