Veszélyes üzem a gátfutás

Ezt a ma záruló dél-koreai világbajnokság kapcsán mondjuk, ahol a 110 méteres gátfutásban győztes kubai Roblest kizárták, miután akadályozta a mellette futó kínai Liu Xiangot, így a győzelem az amerikai Richardson ölébe hullott. Bizony előfordult már hasonló a gátfutás történetében, de olyanra, hogy valakit ilyesféle „kézfogóért” kizártak volna, nemigen emlékszem.

Általában a 110 méteres gátfutásnál a legnagyobb problémát az okozza, amikor ellentétes lábbal lendítő atléták kerülnek egymás mellé. Merthogy a futók közül van, aki jobb-, van, aki ballábbal megy rá a gátra. A mostani esetben a két azonos lábbal lendítő gátas került egymás mellé Robles és Liu személyében. Szemmel láthatóan a kubai olimpiai bajnok jobban rajtolt kínai ellenfelénél, de a karibi versenyző a 8. gáton megbotlott, elveszítette egyensúlyát, és majdnem átment a kínai pályájára, akit a 9. meg a 10. gáton kézzel meglökött, s talán vissza is fogta. Nem akarom azt mondani, hogy direkt csinálta, de a versenybírók ezt a megmozdulást kizárással büntették.

Engedjék meg e sorok írójának, hogy egy személyes élményét adja közre. 1964-ben magyar bajnok voltam 110 méteres gátfutásban. Az 1965-ös bajnokságon a mellőlem startoló versenyző az első gáton nyakon vágott, emiatt abban a pillanatban kiestem a ritmusból, nem is tudtam befejezni a számot. Edzőm észlelte az esetet, azonnal jelezte is a versenybíróságnak, és dr. Sír József szövetségi kapitány válaszul azt mondta: „Nem lehet semmit csinálni, nem lehet újrafutni a távot. A tanítványa nagyon lassan rajtolt, neki jóval előrébb kellett volna lennie már az első gátnál, hogy ne lehessen megütni”. Sajnos ebben igaza volt Sír doktornak, tényleg elrontottam a rajtot, és valóban nem lett volna szabad, hogy az ellenfelem előttem járjon az első gátnál, mert 100 méteren az én eredményem tizedekkel jobb volt, mint az övé. Késő bánat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!