Főként a pénz beszél a csoportkörben, ahogyan a BL-ben a spanyol, német, angol trió dominál.
Nem hinném, hogy a Natalie Wood, Tony Curtis, Peter Falk, Jack Lemmon szuperkvartett 1965-ös filmjét idézné az e heti sorsolást követően a Bajnokok Ligája csoportköre. A hajdani mozinak az volt a címe: Verseny a javából. A modern kor BL-négyeseiben éppen, hogy verseny nincs. Előfordulhat néhány meglepő eredmény, még az is megtörténhet, hogy egy-két esélytelenebb csapat becsusszan a legjobb tizenhat közé, de a nyolcaddöntő mezőnyének nagy többségét a kontinens elit bajnokságai adják. Spanyolország és Németország, továbbá Anglia képviselői szinte rivális nélkül uralják a terepet, és persze mindhárom nemzet négy résztvevőt delegál a harminckettek társaságába, mert ebben a szakaszban különösen nem a vetélkedés, hanem a bevétel a lényeg.
Mondani sem kell: négy bajnoka még a legnagyobb futballhatalomnak sincs. Ennek ellenére Spanyolországból ott sorakozik a főtáblán a címvédő Real Madrid, továbbá az Atletico Madrid, a Barcelona, a Bilbao; Németországból a Bayern München, a Dortmund, a Leverkusen és a Schalke; Angliából az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool és a Manchester City.
A kiemeléses sorsolás pedig általában tekintettel van arra, amiért ezt az egészet kitalálták: az óriások biztonságos pénztermelésére. Azért kell az egyetlenegyhez további három „kinevezett” bajnok, és azért van szükség harminckettes táblára, hogy minél több mérkőzés, méghozzá olyan találkozó legyen, amely a legszélesebb körben eladható.
Ennél fogva az UEFA szavatolja, hogy minden egyes játéknapra jusson egy-egy slágermeccs. (Forduló helyett muszáj játéknapot írni, mert a kupaszerda kizárólagosságát már régen elfelejtettük, hiszen keddenként is van program.) Szeptember 16-án és 17-én mindenütt nagy érdeklődés kíséri majd a Dortmund–Arsenalt és a Bayern–Manchester Cityt, szeptember 30-án és október elsején a PSG–Barcelonát és az Atletico Madrid–Juventust, október 21-én és 22-én az AS Roma–Bayernt és a Liverpool– Real Madridot, majd november 4-től e mérkőzések „visszavágóit”.
Persze az APOEL Nicosiának, a BATE Boriszovnak, a Ludogorec Razgradnak, a Maribornak és a Malmőnek is jól jön, hogy sztárgárdákat fogadhat, elvégre a kicsik így feltölthetik szerényebb kasszájukat, ám a körmérkőzéses szisztéma szinte kizárja, hogy valamelyik „mamut” kiejtésével igazi szenzációt keltsenek.
Az európai szövetség tesz néhány gesztust a liliputiak felé, de valójában csak a Gulliverekkel törődik. Noha a G14-es vagy 18-as nemzetközi bajnokságot a nagy klubok nem tudják bevezetni, mert az aduász a FIFA-nál van – a nemzetközi szövetség kinyilatkoztatta: ha a gigászok külön ligát alapítanának, akkor az abban megforduló összes szereplőt kizárnák a FIFA rendezvényeiről, a labdarúgók túlnyomó része pedig nem akar lemondani sem válogatottságról, sem a vb-aranyérem lehetőségéről –, a hagyományos körforgásban bennmaradó hatalmasok érdekeit az UEFA azzal együtt is igyekszik maximálisan védeni, hogy a közvetlen élvonal előnye minden tekintetben behozhatatlan. Pontosabban: a kiváltságosok osztálya csak úgy közelíthető meg, ha felbukkan valahol egy katari befektető, mint a Saint-Germainnél Párizsban, ahol akár arab hercegek parkjának is hívhatnák a Parc des Princes-t…
Azért persze futball és olykor izgalom is lesz, de az egyenes kieséses szakaszba jutók döntő hányadát nagy bizonyossággal meg lehet tippelni. Az igazi csörték akkor kezdődnek, amikor tavasszal újra összejön a krém. Az oda-visszavágós szisztéma végképp nem garantálja a kimenetelt, de azt azért nem árt felidézni, hogy 2011-ben a Barcelona és a Manchester United, 2012-ben a Chelsea és a Bayern München, 2013-ban a Bayern München és a Dortmund, az idén pedig a Real Madrid és az Atletico Madrid vívta a döntőt.
A szereposztást illetően nagy csodák nincsenek.
A labdarúgás a Bajnokok Ligájában az a játék, amelyet egyszerre huszonketten játszanak, és újabban mindig az angol, a spanyol vagy a német bajnokság valamelyik elsőrangú reprezentánsa győz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
