Még az éllovas is szűk családi körben játszik a magyar bajnokságban.

 
Üres lelátók előtt zajlott a Magyar Kupa legutóbbi döntője is az MTK és a Debrecen csapatai között

Ismét tarthatatlan a magyar futball felkért és kéretlen PR-szakembereinek a helyzete: az embereket nem és nem tévesztik meg az eredményekkel a legkevésbé sem harmonizáló, azoknál öszszehasonlíthatatlanul gyakoribb diadaljelentések. Az NB I élén álló Győr például 2192-es nézőátlagot mutatott fel az első nyolc forduló hazai mérkőzésein, mire a kisalföldi klub vezetői kitalálták, hogy minden bérletes – amennyiben szerdán 10 és 16 óra között „regisztrál” – díjmentesen magával vihet még egy szurkolót pénteken a Pápa elleni bajnoki meccsre. Így voltak a találkozón két és fél ezren…

Nagy Béla, az ETO hajdani játékosa, majd – „Zsöle bácsiként” – a győriek vezérszurkolója alighanem forog a sírjában, de a látogatottsági adatokat feltehetően nem tudja értelmezni Palotai Károly generációja vagy Hannich Péter korosztálya, a „Verebes-bébik” nemzedéke sem. Pláne, hogy az érdeklődés a következő hetekben feltehetően nem növekszik, mert az első kilenc forduló – az időjárást illetően – a lehető legkedvezőbb körülmények között zajlott, olyannyira, hogy szeptember végén ritkán van olyan nyár, amilyen az idén kényeztette Magyarországot.

De hiába, még a listavezető sem vonz…

Mert lehet bármilyen napfény, a magyar labdarúgás változatlanul árnyékban van. Pedig az elöljárók minden eszközzel igyekeznek azt sugallni: minden a legnagyobb rendben. Majdnem hozzátettem, hogy szokás szerint, ám napjainkban feltűnően „gazdagodik” a módszertár. Sosem fordult még elő, hogy a fordulók nyolc mérkőzésből hét kerüljön élőben a képernyőre, ami azt hivatott hirdetni: mégis csak tömeges az érdeklődés az NB I iránt. Valójában egy-egy találkozót 300 ezer ember tekintett meg elejétől a végéig az előző évadban: ez roppant csekély nézettség ahhoz képest, hogy – igazi futball esetén – akár többmilliós is lehetne a televíziós törzsközönség. A riporteri hangvétel a kudarcra kárhoztatott törekvésnek megfelelő, sőt riasztóbb magánál a taszító „játéknál” is, de vannak klubvezetők, akik még ezzel sem érik be. A Fehérvár Tv-t például arra kérte a Videoton, hogy ne sugározza a Pápa elleni Liga Kupa-meccsről készült felvételt, mert a mérkőzésen Brachi lefejelte ellenfelét, s az ilyesmi különösen kínos az óta, hogy Paulo Sousa edző hasonlóképpen járt el egy újságíróval. A DVSC illetékese pedig rosszallását fejezte ki a Nemzeti Sportnál, amiért az újság felvetette: miért a pótcsapatát küldte ki a Debrecen a Kaposvár elleni (elveszített) találkozóra, hiszen egyáltalán nem biztos – vélte a lap –, hogy az „egy” kiejti a BL-selejtezőből a BATE Boriszovot. Nem is jutott tovább a hajdúsági együttes, amely – diszkréten fogalmazva – a „vigaszágon”, az Európa Liga kvalifikációs párharcában sem aratott sikert: kettős vereséggel, 1-7-es összesítéssel búcsúzott az FC Bruges-zsel szemben.

A Videoton benn van ugyan az EL csoportkörében, de egy fecske még a legragyogóbb klimatikus viszonyok közepette sem csinál nyarat, pláne úgy nem, hogy edzője lassanként magára, illetve a klubra haragít idehaza boldog-boldogtalant. Paulo Sousa, akinek játékos-pályafutása messzemenő elismerést érdemel, hovatovább úgy tünteti fel magát, mint az egyetlen embert, aki tisztában van azzal, miként fejlődhet a magyar labdarúgás. Mindenki más – legyen az játékvezető, ellenőr, előbb-utóbb pályamunkás is – csak gátolja a kibontakozást. A portugál tréner talán annak ismeretében formál sommás véleményt, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, de – szereptévesztése dacára – van, amiben igazat kell adni neki: fájdalom, a magyar futball évtizedek óta tapodtat sem halad. Hogy aztán erre Sousának kell-e felhívnia a figyelmet a Diósgyőr elleni 0-0, a genki 0-3, majd a Győrtől elszenvedett 0-1 után – meg egyáltalán –, az nyilván erősen kétséges, de a helyben topogással nem lehet vitatkozni.

Hibásnak persze senki nem érzi magát: Kondás Elemér debreceni szakvezető is részben a „magas füvet” okolta a miskolci 0-1-ért, amely csapást az újonc és otthon is idegenben játszó Eger mérte a DVSC-re (250, azaz kettőszázötven néző előtt). Az edző szavaiból az derült ki: már a pázsit sem a régi.

De hogyan lesz ebből majális?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!