Nem feltétlenül másodhegedűs a Kelet – ez az európai futballkupák csoportkörének legfeltűnőbb fejleménye (legalábbis három-három forduló után). Minimum hat pontja van a Sahtyor Donyecknek, a BATE Boriszovnak (BL), a Dnyepropetrovszknak, a Steauának, a Viktoria Plzennek, a Sparta Prágának, a Videotonnak, a Metaliszt Harkovnak (EL), és egyáltalán nem esélytelen a továbbjutásra az első számú klubtornán a CFR Cluj és a Zenit Szentpétervár, valamint az Európa Ligában az Anzsi Mahacskala és a Maribor sem. (A Rubin Kazany nagy valószínűséggel a legjobb 32 közé kerül, de az orosz csapat négyesében – az Internazionale mellett – a Nyeftcsi Baku és a Partizan Belgrád szerepel, azaz eleve biztos volt, hogy ebből a társaságból egy „posztszocialista” együttes ott lesz az egyenes kieséses szakaszban is.)

Számunkra a legderűsebb előmenetel a Videotoné. A fehérvári gárda – mely a bajnokságban csupán a hetedik helyen áll – a nemzetközi porondon immár sorozatban produkálja a váratlan eredményeket, sőt eddigi kilenc meccse közül mindössze egyet vesztett el. Háromszor győzött, ötször döntetlent ért el, és hat alkalommal egyetlen gólt sem kapott. A széria további különlegessége: az EL-ben módfelett kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó együttes már több diadalt aratott a csoportkörben, mint a selejtezőkön. S a Sporting elleni 3-0, valamint az FC Basellel szemben elért 2-1 után nehezebb elképzelni, hogy a Videoton kiesik, mint azt, hogy továbbjut. A produkció értékét még inkább megemeli, hogy hazánk képviselői rendszerint csak álmodnak hasonló sikerekről; hovatovább az idén sem emlékszünk rá, melyik volt a kvalifikációs etap további három magyar szereplője…

S hogy miért vált üdítő kivétellé a székesfehérvári gárda? Mindenekelőtt azért, mert Paulo Sousa, a csapat portugál edzője számot vetett a realitásokkal, és taktikáját az erőviszonyokhoz szabta. A Videoton minden egyes találkozóján tíz játékossal védekezik, de ezt olyan hatékonyan teszi, hogy ellenfelei hiába vonulnak fel a térfelén, még gólhelyzethez is ritkán jutnak. A „kontrák” pedig szinte százszázalékosak voltak a Sporting és a Basel ellen is: már-már annyi gólt ért el a magyar csapat, ahány ellenakciót vezetett. (S még akkor is ünnepelhetett, amikor nem zörgette meg a vetélytárs hálóját: a selejtezőben dupla 0-0 után ment tovább a Trabzonsporral szemben.) Ehhez nagyfokú fegyelmezettségre és szűnni nem akaró összpontosításra van szükség, amelyet a fehérvári tréner azzal tudott elérni, hogy döntő többségben külföldi futballistákra építette csapatát. A 25-szörös portugál válogatott Caneirán kívül e légiósok egyike sem magasan jegyzett labdarúgó a nemzetközi tőzsdén, de a kondíció, a koncentráció és az utasítások betartása alapkövetelményként állítható mindnyájuk elé. Ennek jutalma hat pont – már a „félidőben”!

Távolabbra tekintve: a legfőbb európai szenzáció alighanem az ukrán klubok szereplése. A Sahtyor Donyeck, a Dnyepr Dnyepropetrovszk és a Metaliszt Harkov még egyetlen mérkőzést sem vesztett a csoportkörben(!), csupán a Dinamo Kijev mérlege negatív: egy győzelem, két vereség (a PSG-től és a Portótól). A Donyecknek úgy van hét pontja, hogy – a játék képe alapján „nyert” meccsen – 1-1-et ért el a Juventus vendégeként, majd hazai pályán elintézte a BL-címvédő Chelsea-t (2-1); a szintén csoportelső, sőt százszázalékos Dnyepropetrovszk öt ponttal előzi meg a PSV Eindhovent és hattal a Napolit; a Harkov (7 pont) pedig csak gól különbséggel szorul a Leverkusen mögé.

A prímet persze nem feltétlenül az ukrán labdarúgók: főként a brazil légiósok viszik. A makulátlan Dnyepr legutóbb 3-1-re verte az olasz bajnokságban a második helyen álló Napolit; a második gólt Matheus, a harmadikat Giuliano szerezte. Ám Dnyepropetrovszkban a legkisebb a dél-amerikai kontingens; a Sahtyor keretében tíz, a Metalisztéban öt brazil van. A Chelsea-nek Alex Teixeira és Fernandinho, Trondheimben a Rosenborgnak (2-1) Marlos és Cleiton Xavier „köszönt be”… Feltehető: honfitársaiknak – Luiz Adrianónak, Brunónak, Douglas Costának, Dentinhónak, Eduardónak, Ilsinhónak, Alan Patricknak, Willlian Borgesnek, illetve Fininhónak, Taisonnak, Willian Gomesnek – sem az volt az álmuk, hogy bár csak egyszer Ukrajnában futballozhassanak, de játszanak szépen… Fernandinhónak és Giulianónak még Donyeckbe, valamint Harkovba is gyakran küld meghívót Mano Menezes brazil szövetségi kapitány, aki előbb-utóbb észreveszi a Sahtyor rendkívüli játékintelligenciájú, a Juventus és a Chelsea ellen egyaránt a mezőny legjobbjaként irányító karmesterét, Willian Borgest is. (Annak idején Elanót szintén Donyeckből válogatta be Dunga.)

Meglehet, Nyugaton a helyzet változatlan. Keleten nem az.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!