Brazíliának így nem lesz táncmulatság a 2014-es vb

 
Santos-játékosok egymás közt: vajon az ifjú Neymar utoléri-e valaha Pelé teljesítményét?

Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? – kérdezte 1964-ben, Psota Irén és Darvas Iván főszereplésével forgatott mozifilmjének címében Makk Károly rendező.

Mit csináltak önök 2010-től 2013-ig? – kérdezhetik most a Brazil Labdarúgó Szövetség vezetőitől, mert szerdán Londonban, az Angliától elszenvedett 2-1-es vereség alkalmával újfent kiderült: a következő vb házigazdájának – noha a nagy torna nyitányáig már másfél esztendő sincs hátra – lupéval sem látható a csapata.
Több mint hatvan év után alighanem ez lesz az első világbajnokság, amelyen – vendéglátás ide vagy oda – Brazília válogatottja nem szerepel a legfőbb esélyesek között. Annak, hogy a FIFA-listán csupán a tizennyolcadik helyet foglalja el az együttes, leginkább pontszámítási okai vannak. (Ilyen mélyre azért még nem süllyedt a gárda, viszont vb-rendezőként – az idén nyáron szintén Brazíliában sorra kerülő Konföderációs Kupát kivéve – nem játszik tétmeccset, így fokról fokra visszaszorul a furcsán készülő rangsorban). Vagyis nem e lajstrom támasztja alá, hogy a brazil csapat nem tartozik a favoritok szűk köréhez, de mindaz, ami megerősíti a szokatlan megállapítást, sokkal súlyosabban esik latba a listán elfoglalt ibolyaszerény pozíciónál.

Ma is sokan emlegetik: Brazília akár öt-hat kiváló tizenegyet is ki tudna állítani. Ha az eredendő képességeket és a játékosok eladhatóságát vesszük figyelembe, akkor ez igaz. Ám nagy különbség van a kiváló és az extraklasszis labdarúgók között. Az utóbbiakból a játékos futball hazája mind kevesebbet tud felmutatni: amikor szavazásokat tartanak a földkerekség All Star tizenegyéről, napjainkban legföljebb Daniel Alves, Thiago Silva, Marcelo, meg hazájában – másutt nem nagyon – Neymar kap voksokat. A három védő közül azonban csak Thiago Silva emelkedik ki igazán; Marcelo például legföljebb a nyomában jár Nilton Santosnak, Francisco Marinhónak, Junior Leovegildónak, Brancónak, Leonardónak, Roberto Carlosnak, a megannyi legendás brazil balbekknek. (Daniel Alves előtt is vannak néhányan: Djalma Santos, Carlos Alberto, Nelinho, Ze Maria, Cafu – és Jorginho sem volt gyengébb nála.)

Ennél is nagyobb baj van a középpályán és elöl. Hogy ne nyújtsam hosszúra, csak egy korábbi példát említek. Az 1962-es világbajnok csapatban csupán Pelé szerepelt (sérüléséig) a Santos nevezetes csatársorából, mert a Dorval, Mengalvio, Coutinho, Pepe szuper négyesnél a Garrincha, Didi, Amarildo, Zagallo Botafogo-kvartett, valamint Vava még szuperebb volt. Általában pedig le lehet szögezni: mind az öt vb-diadal (meg a két-két második és harmadik helyezés) alkalmával világnagyságok sora futballozott a brazil válogatottban, míg most – noha az álom – pláne hazai pályán – a hatodik elsőség, nincsenek olyan ászok, amilyenek a legutóbbi, 2002-es győzelem idején is sorakoztak a sárga mezesek között. Ronaldinho ugyan jelenleg is kerettag, de meg sem közelíti tizenegy évvel korábbi önmagát, és hol van Cafu, Roberto Carlos, Rivaldo vagy a fenomén Ronaldo jelenlegi megfelelője?

Mano Menezes, az előző szövetségi kapitány két és fél évet – érthetetlenül – eltékozolt: összesen 81 labdarúgót hívott meg, de a nagy forgatagban – érthetően – nem találta meg a 11-et. Fogalma sincs senkinek – talán még a brazil együttest 2002-ben százszázalékos világbajnoki címre vezető utódnak, Luis Felipe Scolarinak sem –, hogy ki lesz a kapus, továbbá a másik belső védő Thiago Silva mellett, ki játszik irányító középpályást és Neymar oldalán befejező csatárt. A Londonban a háló előtt álló Julio Cesar a 2010-es vb-n (és azóta is többször) leszerepelt, a támadók közül Frednek és Luis Fabianónak aligha ez után jön el a fénykora, s bár dirigensként Kaká és Willian egyaránt bevethető lenne – az ifjú Oscar tehetséges, de még korántsem Oscar-díjas –, a selecao madridi törzsgárdistáját, Kakát mellőzik a „királyi gárdában”, míg az Angela Davis-frizurás talentumot, Williant a válogatottban még igazán nem is próbálták ki. Noha pillanatnyilag nem tudható, Scolari hány „ukránt” hív meg – a Sahtar Donyeck és a Metaliszt Harkov arab–spanyol portyája miatt a szakvezető Angliában eltekintett a „keletiektől” –, az idő rövidsége és a földkerekség vitathatatlan legjobbjai között számon tartott futballisták hiánya miatt nagy csodát nem tehet. A kapus poszton (meglepő módon) sokakkal, a védelemben leginkább Dedével (Vasco da Gama), valamint a két portóival, Danilóval és Alex Sandróval, elöl talán Taisonnal és Luiz Adrianóval (mindkettő Sahtar) kísérletezhet, s az eddigieknél nagyobb teret adhat a szélvész gyors, kitűnően cselező Lucas Mourának (PSG). Esetleg visszahívhatja a 90-szeres válogatott és a nemzeti együttesben rendszerint jól futballozó Robinhót, de ő Milánóban van úgy, ahogyan Kaká Madridban…

A lényeg: egyelőre rejtély, milyen összetételben szerepel Brazília a mind inkább közelgő 2014-es világbajnokságon.

Még nagyobb rejtély, hogy miként nyerheti azt meg…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!