„Kocsis Hidegkutihoz passzol, Hidegkuti Puskásnak adja, Puskás lő… gól!” Puskás bal lába már akkor legenda volt, amikor a magyar néző még inkább hallgató volt; és aki nem láthatta élőben Öcsit, az legfeljebb a Népsportban vagy a Szabad Népben csodálhatta meg a legendás balt.
Egy jól eltalált fekete-fehér fotográfia akkoriban biztosan kikerült minden fodrászüzlet és hentesbolt falára, a jövendő Puskásai, Cziborjai és Hidegkutijai pedig találgatták, hogyan csavarta meg Öcsi a lasztit? A sportfotózás népszerűsége a ’20- as évektől kezdve a labdarúgáséval együtt emelkedett, és már kezdte kinőni a gyerekcipőt, de még messze voltak a mai mindent látó kamerák.
Ezért is különösen izgalmas a Millenárison most nyílt kiállítás, amely az ötvenes évek sztárjainak mozdulatait mutatja be. A kiállítás anyaga egy fantasztikus sportember és művész hagyatékából került elő, szokatlan épségben. Kozák Lajos, az ízig-vérig sportember, aki a Testnevelési Főiskola első évfolyamával végzett, az ötvenes években az ELTE-n dolgozott testnevelőként. (Később száműzték az egyetemről, felhánytorgatva leventeoktatói múltját, és külvárosi középiskolákban kapottállást.)
Megszállott fotós volt: rengeteget fényképezett különböző sportversenyeken, de igazán ismert 1953 és 57 között készített fázisfotóival lett. „Fázisképei tanulmányszerűen és elképesztő részletességgel mutatják be az Aranycsapat legnagyobb sztárjainak emblematikus trükkjeit.
Puskás ballábas külső csűdrúgása, Kocsis fejelései vagy ollórúgása, Hidegkuti boszorkányos cselei, a „fekete párduc” utánozhatatlan védései mozdulatról mozdulatra végigkövethetőek, miközben a fotók minősége szinte még a játékosok hajszálait is pontosan látni engedik” – olvasható a kiállításra megjelent kiadványban.
Kozák nem egyszerűen lefényképezte egy labdarúgó mozdulatait, hanem a tökéletességre törekedve a pályának éppen arra a pontjára állította modelljeit, ahol a tőlük elvárható mozdulatsort „élesben” is bemutatták. A fázisfotókból full HD minőségű videók, szuperlassított kisfilmek is készültek, így Puskásék játéka olyan élményt ad a látogatónak, mintha egy mai sportcsatornán néznénk.
Fenyvesi Máté (fehérben) cselsorozata Kozák Lajos fázisfotóin
A technika, ami megelőzte a korát
A sportfotózás együtt fejlődött a fotográfiával. Az első nagy lépést a szárazlemezek megjelenése jelentette, lényegesengyorsítva ezzel a képkészítési időt. A Leica gépek és a 24 milliméteres filmtekercsek megjelenése volt a következő fázis: ekkor máregyetlen filmtekerccsel akár 36 felvételt készíthettek – mondja a VH-nak Kasza Gábor fotográfus, a kiállítás kurátora. Az ’50-es években nem voltakmég motoros filmtovábbítóval felszerelt fényképezőgépek, bár készítettek kifejezetten sportfényképezés céljára gépeket. Akkoriban a legmodernebb eszköz a Robot Royal volt, de ez a fényképezőgép is egy felhúzással csak 7-8 képkockát tudott rögzíteni másodpercenként. Ez pedig sokszor kevés volt ahhoz, hogy kellő részletességgel ábrázoljon egy mozgássort. Kozák Lajos ezért egy filmkamerát alakított át oly módon, hogy azzal rövid filmsnitteket lehetett készíteni. Ám mivel kameráknak túl hosszú volt az expozíciósideje (1/60 másodperc), és a képek bemozdultak, egy régi 35 milliméteres Zeiss Ikont alakítottak át úgy, hogy a forgó szektor nyílásátkeskenyebbre vették, és egy második forgókorong beépítésével a zársebességet a kockák másodpercenkénti számának emelése nélkül 1/300 másodpercre fokozták. Az így átalakított felvevővel másodpercenként 16–24 felvételt lehet készíteni. A motor egy felhúzásra 6-8 méter normálfilmet forgathat le, ez 300-400 kockának felel meg.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
