Amit a Barcelona és Pep Guardiola összehozott az elmúlt négy évben, az páratlan. A klub utánpótlás-nevelése világhírű, a jobbnál jobb szakemberek Londontól kezdve Tbilisziig próbálják ellesni és hasznosítani a trükköket, de a Barcelonának harminc év előnye van. Hogy kezdődött a sztori? Mi az a rondo? Meddig lehet ezt a szintet fenntartani?
Graham Hunter – aki évekig testközelből élte át az eseményeket – elmondja, Barca – A világ legjobb csapatának története című nagyszerű, nemrég nálunk is megjelent könyvében. A futballakadémiájukat 1979-ben nyitották meg, de az igazi áttörés 1988-ban jött, amikor a klublegenda, ám arrafelé mindig is rendkívül megosztó szerepet játszó Johan Cruyff immár a csapat edzőjeként szőröstől-bőröstől felforgatta a rendszert. Semmi különöset nem csinált, elkezdte ugyanabban a felállásban játszatni az összes korosztályt, mint amiben a nagyokat. Futás helyett a labda került a középpontba, így lehet megszerettetni a srácokkal a játékot, ráérnek majd 14 éves koruk után fizikailag megerősödni. (A Barca dubai sulijában eddig kiemelkedően teljesítő Bodó Tamás ugyanezt támasztotta alá. Ott még az elguruló labdáért sem hagyják elmenni a csemetéket, nem hogy labda nélkül végezzenek gyakorlatokat.)
Közben szép lassan – a Camp Nou szomszédságában – kezdett felcseperedni az a generáció, akik közül 2010-ben, hatan (Puyol, Piqué, Busquets, Xavi, Iniesta és Pedro) kezdőként futottak ki a johannesburgi Soccer City gyepére, hogy világbajnoki címig vezessék Spanyolországot.
A klubnál kialakított futballfilozófiának – vagy ahogy ők mondják: fútbol base-nek – köszönhető az is, hogy Messit hétről hétre csodálhatjuk. Nem baj, ha egy kissrác gyenge és alacsony, az a lényeg, hogy ne tudjon labda nélkül létezni. Így lett az először még az akadémián mostani csapattársai által is kigúnyolt Messiből mára korszakos zseni, de elég csak megnézni a Barcelona keretének átlagmagasságát. A mindössze 169 centi magas argentin 2009-ben egy csodálatos fejesgóllal biztosította be a Manchester United elleni BL-döntős győzelmet, azt hiszem, erre azért előzetesen kevesen fogadtak.
A fútbol base legfontosabb eleme a passzjáték, két érintésből meg kell oldani minden szituációt. A Barcelona játékát nézve tényleg úgy tűnik, hogy ezeknek a fiúknak mi sem természetesebb annál, mint hogy száz passzból 85-öt hajszálpontosan továbbítsanak. Amit mi a grundon cicázásnak ismerünk, azt arrafelé „rondo”-nak mondják. A társak körbeállnak, egy vagy két szerencsés pedig a kör közepéből próbálja megszerezni tőlük a labdát. Nem valószínű, hogy ezt Barcelonában találták ki, de az biztos, hogy az Angliában például csak vicces levezetőként alkalmazott gyakorlatot a katalán futballisták legalább húszezerszer megcsinálják pályafutásuk alatt.
Guardiola edzőként is a csúcsra ért, viszont most már eddigi jobbkeze, Tito Vilanova irányít. Eddig nem változott semmi és miatta biztosan nem is fog, a kisujjában van a Barca-iskola. Meddig működhet még ez a 30 év alatt tökélyre fejlesztett gépezet? Az ellenfeleken múlik. Mourinho Interének és Di Matteo Chelsea-jének is sikerült győzni, tőlük viszont nem szégyen kikapni. A Barcelona skóciai, Celtic elleni veresége – ahol mindössze 10 százalékban volt az ellenfélnél a labda – viszont akár egy csúnyább jövőt is előrevetíthet: egyáltalán nem kell világklasszis csapatnak lenni, hogy megfelelő felkészültséggel elverjék Xaviékat. Egyre többen fognak ellenszert találni a tiki-takának is nevezett stílusukra, valamiben meg kell majd újulni. Ettől függetlenül fantasztikus történet az övék. Ezt manapság már a vb-döntő győztes gólját szerző Iniesta is elismeri. Pedig amikor 12 évesen az akadémiára került, hónapokig pityergett a szobájában. Haza akart menni. Ma már biztosan nagyon hálás, hogy nem tette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!