A szovjet Lev Jasin 1963-as diadala után másodszor fordult elő az Aranylabda történetében, hogy kapus kapta a díjat: a hölgyeknél idén a német válogatott hálóőre, Nadine Angerer győzött.
Amikor tavaly tavasszal megvettem a jegyem a női Európa-bajnokság döntőjére, életem egyik legjobb befektetését sikerült tető alá hoznom.
3400 forintért ugyanis csodát láttam – olyat, amit a nagybetűs futballemlékek közt mesélek majd az unokáimnak. A csoda neve Nadine Angerer. Harmincöt éves, és saját bevallása szerint egyedül ifjúkori edzőjének köszönheti, hogy most vele van tele a világsajtó. Tina Theune ugyanis tizenhét évvel ezelőtt ultimátumot adott neki: vagy összekapja magát és a világ legjobb kapusa lesz (merthogy megvan benne a potenciál), vagy kirakják a csapatból. Angerer ugyanis egészen addig a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül tömött magába egy fél pizzát meccs előtt, vagy ment bulizni egy fontos bajnoki előestéjén.
A fenyegetés hatott, az ifjú kapus magába szállt. Megháromszorozta az edzéseit, időben feküdt le, normálisan étkezett – a mai napig tartja magát akkor kidolgozott napirendjéhez. Ez pedig sokkal nagyobb erőfeszítés tőle, mint az erőnléti edzések: Nadine ugyanis azt mondja, legszívesebben hátizsákkal járná a világot, delfinek közt úszkálna, és ejtőernyőzne a kötelességek helyett. Ezt jelenleg egyébként meg is teheti, az ausztrál Brisbane Roar játékosa ugyanis, igaz, tavasztól az amerikai profiligában, a Portland Thorns színeiben folytatja.
A vadóc Angerer egyedüli gyermekként született Lohr am Mainban, s mivel a környéken nem volt női csapat, tizenkét éves koráig fiúk között focizott. „Talán ebből az időből ered, hogy ma se vagyok túlzottan diplomatikus” – nyilatkozta egyszer egészséges öniróniával. „Ettől függetlenül úgy kezeltek, mint egy hercegnőt. Pedig hát nem festek valami hercegnősen.”
Az Európa-bajnokság júliusi döntőjén közvetlenül a kapuja mögött ültem, s így az első sorból nézhettem, ahogy átalakul futballistából valami legyőzhetetlen entitássá – nem túlzok, nézzék csak meg a meccs felvételét –, és megnyeri az Eb-t a németeknek. Az első percekben még csak ideges volt. A norvégok támadtak, lökdösni kezdték egy helyzetnél, összeszólalkozott a bíróval, s bár a sárgát megúszta, abban a pillanatban, ahogy elfordult a játékvezető, egy embertelen üvöltést eresztett el a kapuban. Egymásra néztünk a mellettem ülő német szurkolóval, és éreztük: ez a meccs eldőlt. Angerer tizenegyest védett a 29., majd a 61. percben, s ezzel (meg persze Anja Mittag góljával) Németország zsinórban hatodszor lett Európa-bajnok.
Csakhogy ezekhez a címekhez Angerer sokáig csupán asszisztálhatott, az egész Európát uraló német válogatott első számú kapusa ugyanis a legendás Silke Rottenberg volt. Pedig az újdonsült aranylabdás Nadine ekkor már háromszoros Német Kupa-győztes, kétszeres bajnok és Bajnokok Ligája-győztes is volt a Turbine Potsdammal. 2007-ben Silke sérülésekor jött csak el az ő ideje – kapásból beállította hát a legtöbb gól nélküli vb-játékperc rekordját: egyetlenegyszer sem rezdült meg a hálója a tornán. És a sikerszéria folytatódott: Német Kupa-győzelem az 1. FFC Frankfurttal, két Eb-cím, olimpiai bronz – idén pedig az UEFA és a FIFA is legjobbnak ítélte a legjobbak között. Ehhez képest az Aranylabda átvételekor széttárta a karjait a színpadon: „Egy kicsit meglepődtem”. Hiába, hozzászokott a tökéletességhez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!