Karácsony előtti meglepetés

A neves sportoló 1992 és 1999 között öt világbajnokságot nyert csapatban, edzője először Udvarhelyi Gábor jelenlegi szövetségi kapitány, majd a négyszeres olimpiai bajnok vívó, Kulcsár Győző volt. 2010-ben felhagyott az élsporttal, kisebb megszakításokkal 3 évig dolgozott logopédusként, jelenleg a Hajós Alfréd uszoda létesítményvezetője. Beszélgetésünk kezdetén néhány emlékezetes évszámot soroltam, amire Tímea azonnal „vágta” a választ.

1980 – Akkor kezdtem el vívni.
2000 – A sydneyi olimpia, amikor egyéni olimpiai aranyérmes lettem.
2004 – Athén, ahol sikerült megvédenem az egyéni olimpiai bajnoki címet, és ami külön öröm számomra, hogy ez a győzelem egyben a magyar sport 150. olimpiai aranyérmét jelentette.
2014 – Nagy megtiszteltetés ért, a „halhatatlanok” közé választottak.

– Meglepte a választás?

– Nagyon, mert én úgy gondoltam, hogy például egy háromszoros olimpiai bajnok Kásás Tamással szemben nekem nem lehet sanszom.

– 7-5 arányban mégis ön nyert.

– Én nem tudok így mérlegelni, megköszönöm, hogy beválasztottak, a lelkiismeretem tiszta, mert soha nem ártottam senkinek, soha nem „nyomultam”.

– 2012-ben a Magyar Vívó Szövetség Kulcsár Győző helyére a Magyar Olimpiai Bizottság tagjának jelölte, de visszalépett és kiállt a korábbi edzője mellett.

– Szerintem ez a minimum, ha ilyeneket nem tesz meg az ember, akkor az egész élete egy hazugság. Akkor csak az önzés és csak az érdek jellemzi, én pedig nem szeretném, ha ez beköltözne az életembe.

– Van még kapcsolata a vívással?

– Elnökségi tag vagyok a szövetségben, a napokban volt a centenáriumi gálavacsoránk, és nagyon jó volt találkozni a régi „nagy nevekkel”, vezetőkkel, vívótársakkal.

– Hogy látja a magyar vívósport jelenlegi helyzetét?

– Az utánpótlás terén még jó helyzetben vagyunk, de ha a felnőtteket nézzük, akkor már nem lennék ennyire elégedett. Egy biztos, nem szabad hátradőlni, mert nagyon erős a többi nemzet, olyanok is, amelyekről idáig nem is hallottunk.

– Mire gondol, ha azt mondom, 2-1?

– Arra, hogy két kislányom és egy fiam van. A legidősebb, Csenge 16, Luca 13, Csanád pedig 9 éves. Mindhárman sportolnak, a nagyobbik lányom és a fiam vízilabdázik, Luca pedig vív, természetesen párbajtőröző.

– Nagy a karácsonyi készülődés, süt-főz?

– Nem, és nem is tudok főzni. A szentestét mindig édesanyáméknál töltjük, ilyenkor a testvérem és az édesanyám készíti a menüt, halat, halászlét, borlevest, nagyon finom salátákat és rengeteg süteményt, így nekem nagyon jó dolgom van. Nálunk hagyományos a karácsony, a vacsora előtt együtt énekelünk, ha megszólal a csengő, futás a karácsonyfához, kezdődik a csomagok bontása, vagy inkább „szétszakítása”, majd utána az ünnepi asztal köré ül a család.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!