Úgy tűnik, igaz a mondás: ha nyersz egy olimpiai aranyérmet, várj tíz évet a boldogsággal. Az elmúlt hetekben sorra buknak meg az érmes olimpikonok az utólagos doppingteszteken.
A héten három kazah női súlyemelő nyakából akasztották le a londoni aranyérmet, majd hat pekingi érmesről (birkózók, súlyemelők, akadályfutó) és két helyezettről (távolugró, gátfutó) derült ki, hogy fel sem kellett volna állniuk a dobogóra, és pontot sem nyerhettek volna hazájuknak.
Mivel a lista folyamatosan bővül, felvetődik a kérdés: miért is van értelme az utólagos, évekre visszanyúló vizsgálatoknak.
Mert ezzel ugyan igazságosabbá teszik a versenyt, a jogosulatlan előnyökkel induló sportolókat kizárják a versenyzésből, de a helyettük előrébb lépők öröme sosem lesz olyan, mintha ott és akkor állhattak volna büszkén ország-világ előtt – akik pedig utólag megszégyenülnek, azoktól soha senki nem veheti el az élményt: bajnokok voltak egy olimpián.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!