Egy 19 éves fiatalember nagy sikerrel mutatkozott be idén a Csehország elleni tenisz Davis-kupa-találkozón. Piros Zsombor pillanatok alatt a magyar közönség kedvence lett, amikor az első meccsen négy és fél órás elszánt küzdelemben legyőzte a világranglistán 328 hellyel előtte álló Jiri Veselyt. Persze a teniszsport kedvelői körében Zsombor neve nem ismeretlen, hiszen 2017-ben Ausztráliában remek teljesítménnyel junior Grand Slam-tornát nyert, ami korábban csak Fucsovics Mártonnak sikerült Wimbledonban. Tehetségét az is mutatja, hogy még ugyanebben az évben Párizsban, a Roland Garros fiú párosdöntőjében is győzött, majd egyéniben U18-as Európa-bajnoki címet szerzett.
– Milyen érzés volt, hogy a csehek ellen a magyar Davis-kupa-csapat kulcsfontosságú tagja lett?
– Én második számú játékos voltam Valkusz Máté után, és nagyon örültem, hogy megkaptuk ezt a lehetőséget a sorstól, mert korábban, főleg én, csak pótszerepet kaptam a Davis-kupákon.
– Az első meccsen a győzelme után hősként ünnepelték. A mérkőzés alatt is érezhető volt a közönség szeretete?
– Maximálisan. Most is köszönöm, hogy végig velem voltak, nemcsak, amikor vezettem, hanem akkor is szurkoltak, amikor éppen „gödörbe” kerültem.
– Régebben a tenisz talán látványosabb volt. Mostanában a jó szerva egy egész meccset el tud dönteni.
– Igen, a nagy szerva és az ütőerő szinte elengedhetetlen, ez talán a nézőknek kicsit szomorú lehet, de azért szerintem nem annyira rossz a helyzet. Tény, hogy van olyan játékos, például John Isner, aki csak a szervájából és abból él, hogy 2 méter 10 centiméter magas és rettenetesen erős, de van olyan is, mint Diego Schwartzman, aki 170 centiméter, hátul sprintel és tartja a labdát, ettől színes a tenisz.
– Önnél milyen arányban jön be az első adogatás?
– Nemrég érkeztem haza egy négyhetes ázsiai túráról, ahol az első szerváim 72 százalékban jöttek be, és az átlaguk 185 km/óra volt. Ez elég biztató mérleg, remélem, tudom tartani, sőt fokozni a következő időben.
– Mennyi a legerősebb szervája, amit mértek?
– A legmagasabb sebesség korábban, egy barátságos mérkőzésen 216 km/óra volt, ha tudnám stabilan hozni, ezzel az erővel biztosan előbbre lennék a világranglistán, de fizikálisan még nem tartok ott, hogy a vállam ezt bírja.
– Kemény pályán vagy salakon szeret jobban játszani?
– Sokáig a salakot szerettem jobban. Akkor még 160-170 centiméter voltam, és a fizikális állapotom is gyengébb volt, a lassúbb pálya jobban feküdt nekem, de most 180 centiméter magas és testileg is érettebb vagyok, sokkal agresszívebben tudok játszani, és úgy érzem, a kemény pályán jobb teniszt tudok nyújtani. Ez azért is jó, mert a felnőtteknél a nagy nemzetközi tornák 70-75 százalékban kemény pályán zajlanak.
– Bizonyára figyeli a világklaszszisok mérkőzéseit. Idén melyik tetszett a legjobban?
– A Nadal–Djokovics wimbledoni elődöntő a kedvencem, sokszor megnéztem felvételről, amikor 5 óra 17 percet töltöttek a pályán és minden pontért mindketten 100 százalékban oda tették magukat. Embertelen küzdelem volt, én is szeretném elérni, hogy majd egyszer ennyit bírjak, ilyen intenzitással és ilyen színvonalon.
– Jelenleg Fucsovics Márton az első számú magyar játékos. Játszottak már egymás ellen, vagy edzettek együtt?
– Természetesen edzettünk együtt elég sokat, de tétmérkőzést még nem játszottunk. Az edzőmeccseken persze ő nyer, egyszer kijött nekem a lépés, akkor 5-3-ra vezettem, de végül nem sikerült legyőznöm. Szeretek vele játszani, nagyon tisztelem azért, amit elért, és remélem, még előbbre kerül majd a ranglistán, megérdemelné, mert nagyon sokat dolgozik ezért.
– Nagy lépésekkel halad előre a 2300 versenyzőből álló világranglistán, ezt az évet várhatóan a 380. helyén zárja. Milyen feladata van még idén és milyen céllal vág neki a jövő évnek?
– Ebben az évben már nincs több verseny, sőt édesapámtól, Piros Attilától, aki egyben az edzőm is, kaptam 12 nap pihenőt. Ebben semmilyen formában nem szerepel a tenisz, ez a lazítás, a kikapcsolódás ideje. Decembertől azonban minden teniszező elkezdi keményen „felgyúrni” magát kondival, napi 4-5 óra tenisszel, kiegészítő sportokkal, hogy megalapozza a következő évet és jó formába lendüljön. Nekem az a célom, hogy minél többször, sőt idővel folyamatosan főtáblára kerüljek a Challenger-versenyeken. Édesapám szerint, ha ez sikerül, bejuthatok a világranglistán az első kétszázba, és én minden erőmmel ezen leszek.
FOTÓ: ERIC LALMAND, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
