Fair play – sportszerűen. Ám az élesedő verseny mind gyakrabban „felejteti el” a játék üzenetét a sport világában. Kamuti Jenő, a magyar fair play „nagykövet” szerint viszont épp ez adhat kapaszkodót akkor, amikor egy társadalmat gazdasági és erkölcsi válság sújt.
Iván Fernández Anaya baszk atléta 10 kilométeres futóversenyen indult és a táv vége felé második volt, lemaradva néhány méterrel az olimpiai bronzérmes Abel Mutai mögött. A kenyai futó váratlanul lelassított, majdnem teljesen megállt, azt hitte, hogy már elérte a célvonalat. Az azonban 10 méterrel odébb volt. Fernández Anaya gyorsan beérte a kenyait, de – annak ellenére, hogy az edzője kiabálva biztatta – nem volt hajlandó megelőzni. Ehelyett mutogatással elvezette őt a célig és hagyta, hogy elsőként lépje át.
„Akkor sem cselekedtem volna másként, ha előre megmondják, hogy ha nyerek, helyet kapok a spanyol Eb-csapatban” – mondta az atléta.
Szívet melengető képek, mondjuk, abban a közegben felnőtt sportolónak, akit hülyének néznek csapattársai, ha bevallja, róla ment ki a labda. Felülbírálva ezzel a játékvezetőt és hátrányba hozva csapatát. Mégis, így tesz. Automatikusan. Mert neki a sport éppen erről szól.
„Sokszor egészen megdöbbenek, mi megy ma a sportpályákon. Legutóbb is az ellenfél egyik játékosa megsérült, megállt a játék. A társam letette a földre a labdát, mindenki figyelte, nincs-e nagyobb baj. A pillanatnyi szünetet a sérült csapattársa gyorsan kihasználta. Fölkapta a guruló labdát és persze bedobta a ziccert. A bíró sípjába fújt, rutinszerűen mutatta, hogy két pont, hiszen a játék elvileg ment, a játékos meg önelégülten sétált tovább. Szólni nem bírtunk” – meséli egy kosaras a mai magyar amatőr sportvalóságról.
Kamuti Jenő a kétszeres olimpiai ezüstérmes, a Magyar Fair Play Bizottság elnöke 1977-ben nyerte el a nemzetközi fair play díjat, akkor a nemzetközi bizottság három esettel is indokolta a tőrvívó kitüntetését. Egy ifjúsági világbajnokságon a tartalékfegyverét kölcsönadta egy társának, egy másik versenyen a sebészszakorvos-végzettségű sportoló összevarrta megsérült ellenfele kezét, míg a mexikói olimpián a páston újra megvívott a korábban már elnyert második helyezéséért.
Ahogy Gyurta Dánielt is vállára emelte az egész ország, aki az elhunyt norvég versenytársa családjának adta saját érmének másolatát. És úgy tűnik, mindinkább meg kell becsülni az emberként is bizonyító sportolókat. A verseny egyre élesebb, ahol sokszor már semmi sem drága a győzelemért.
Hajdúné dr. László Zita, a Pécsi Tudományegyetem Testnevelés és Sporttudományi Intézet oktatója szerint alapvetően a személyiségbeli jegyek meghatározóak. A fair play gondolatát – tiszta eszközökkel játszott játék – már kisgyermekkortól kezdve, az iskolai testnevelés-foglalkozásokon magukba szívják a tanulók.
„A versenyhelyzetekben a sportolók mindent elkövetnek a győzelemért. Így sokszor a játék hevében követnek el szabálytalanságot az ellenféllel szemben. Vagy például sok esetben elfelejtjük, hogy »a bírónak mindig igaza van«. A fair play gyakran szorul háttérbe a mind inkább eredményorientált világban. De igazából minden fejben dől el” – vallja a sportszakember, hiszen egy pillanatnyi versenyszituációban hozott döntés meghatározható lehet az egész verseny vagy a mérkőzés végkimenetelére. Éppen ezért fontos, hogy olyan reális célokat tűzzünk ki a sportolóknak, amelyek nem „ösztönöznek” a sportszerűtlen magatartásra.
Dr. Járay Róbert sportpszichológus szerint nagyon sok minden befolyásolja egy sportoló viselkedését, nyilván van egy alaptermészete, de nem mindegy az edzői példa, illetve a helyzetkezelési technika sem. „Ezt meg kell tanulni, sőt egy sportszerűtlen eset után is fontos megbeszélni, mi is történt” – mondja a szakember, aki már a gyerekek körében is mind gyakrabban érzékeli az eldurvulást. Szerinte a sportszerűség két dologtól függ: egyrészt, mennyire tudjuk a másik helyébe képzelni magunkat, másrészt, mennyi tapasztalatot gyűjtöttünk már az évek során.
„Sok esetben ahhoz, hogy valaki igazi klasszis legyen, mindinkább alapkövetelmény: képes legyen önmagára, csak önmagára gondolni és koncentrálni. Az egoizmus pedig ugyebár ellentétes azzal, hogy figyeljünk másokra. Éppen azt a keskeny határt kell megtalálni, hogy az egyre nagyobb teljesítménykényszer mellett is képesek legyünk meglátni másokat” – mondja dr. Járay, aki a sportszerűséget egyfajta vészhelyzetre adott reakcióként értelmezi: olyan, mintha egy balesetnél sietnénk a sérült segítségére, s tesszük ezt anélkül, hogy végiggondolnánk, származhat-e bármi hátrányunk belőle.
Kamuti Jenő szerint a sportban sokkal tisztábban kitapintható az etikus magatartás, mint az élet bármely más területén. Akkor, amikor súlyos gazdasági és morális válság van az élet minden más területén, itt van hová visszanyúlni és mintákat adni.
„Az ember elveszítheti a pénzét, vagyonát, de az egyenes gerince mindig megmaradhat. Nagyon fontos, hogy a sport mindig mindenkinek segítséget ad, hogy példával szolgáljon a társadalomnak” – vallja a sportember, aki szerint ez a megnevezés is sokkal többet jelent annál, mint hogy valakinek jó testi adottságai vannak és lenyűgöző fizikai teljesítményekre képes.
A Fair Play Díjat 1960-ban a sport értékeinek védelmére alapították meg, miután a római olimpián doppingszerek fogyasztása következtében életét vesztette egy dán versenyző. A sportvilág ekkor, több mint fél évszázada, döbbent rá arra, hogy az üzlet, a dopping, az erőszakos győzni akarás milyen komoly veszélyt jelent a sport tisztaságára, fenyegetve annak eszmeiségét. A sport tisztaságáért vívott küzdelem folytatásaképpen alakult meg 1963-ban a nemzetközi bizottság, rá egy évre jött létre a magyar szervezet is. Ma évente osztanak minden országban, illetve a nemzetközi szervezetnél is fair play díjakat, eddig 10 magyar, tavaly Gyurta Dániel nyerte el. A magyar bizottság tavaly először ítélt négy kategóriában is elismerést: az egyiket annak adják, aki a pályán, verseny közben tett olyat, ami az ellenfelét előnybe hozta, őt magát értelemszerűen pedig hátrányba. A másik egy-egy sportoló életművének szól, míg a harmadik fajtát olyanok kapják, akik munkájukkal népszerűsítik a fair playt. Végül az idén először a 23 év alatti fiatalok kategóriájában is kapnak ilyen elismerést. Kamuti Jenő egyébként korábbi esetként felemlítette annak a szekszárdi ifjúsági futballcsapatnak a példáját, amely a már csak a sérülések miatt tíz játékosból álló, cserelehetőség nélküli ellenfélhez igazodva maga is tíz játékossal folytatta a mérkőzést.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!