A világ másik végén, Új-Zélandon lett harmadik az idei evezős világbajnokságon a 24 éves váci Galambos Péter, aki biztos volt benne, hogy dobogón végez, hiszen a vb előtt két Világkupa-versenyt is nyert. A lelke mélyén még jobbra is számított az elért helyezést illetően.
– Sokan afféle önkéntes gályaraboknak tartják az evezősöket.
– Nem vagyok gályarab, örömmel csinálom. Amúgy véletlenül lettem evezős, egy barátom csábított le a váci csónakházba, megtetszett, amit láttam, és két nappal később már én is hajóba szálltam.
– Milyen volt az ismerkedés a Dunával és a hajóval?
– Rapcsák Károly vett a szárnyai alá, akivel elsőként egy kétpárevezőssel mentem a vízre, egyébként azóta is ő az edzőm.
– Amikor hazajött, elmondta, hajót kell váltania ahhoz, hogy ott lehessen a londoni olimpián.
– Igen, mert a könnyűsúlyú egypárevezős nem olimpiai szám, csak a páros.
– Tudja már, ki lesz a párja?
– Még nem, itthon 3-4 olyan evezős fiú van, akinek hasonló a stílusa és a felfogása, mint az enyém.
– A könnyűsúlynál mennyi a határ?
– 72,5 kiló a nálunk megengedett maximális testsúly. 180 centi magas vagyok és 71 kg, a normál súlyúaknál 90 kilogrammnál kezdődik a határ, s ezek a fickók megközelítőleg 190 centiméteresek. Kipróbáltam magam köztük: az Európa-bajnokságon 7. lettem.
– Ha éppen nincs vízen, mivel tölti az idejét?
– Az Óbudai Egyetemen tanulok, elsőéves vagyok a közgazdasági szakra járok.
– Hány kilométert töltött a vízen?
– Nem tudom, de amióta megy a hajó, évi 3500-4000 kilométert biztos.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!