Más kapitány – más csapat

A vártnál gyengébb olimpiai szereplés után Kemény Dénes szövetségi kapitány szeptember második felére ígérte döntését a folytatásról, pénteken aztán, vélhetően rengeteg álmatlan éjszaka után, bejelentette: távozik a férfi vízilabda-válogatott éléről. Mint mondta, minden körülményt mérlegelve jutott erre a nem éppen könynyű elhatározásra. A döntés hátteréről egyelőre ennyit tudni, de a kapitány ígérete szerint vasárnap Miskolcon, a róla elnevezett a városi uszodánál, a Hírességek Fala ünnepélyes avatásán minden kérdésre szívesen válaszol.

Szerződése december 31-ig érvényes, de biztosra vehető, hogy a csapat két őszi tétmérkőzésén, a románok, majd az olaszok elleni Világliga-találkozókon már nem ő, hanem korábbi segítői, Benedek Tibor és Mátéfalvy Csaba irányítják a válogatottat. Az új kapitányról a szövetség decemberi tisztújító közgyűlésén döntenek, amelyen egyébként új elnökséget is választanak. A háromszoros olim piai bajnok Benedek, aki 2010 nyara óta dolgozik Kemény mellett, értelemsze rűen előkelő helyen szerepel a lehetséges utódok listáján, de a következő hónapok találgatásai során alighanem sűrűn halljuk majd egyes klubedzők nevét is, nem beszélve a román válogatott éléről nemrég elköszönő Kovács Istvánról, aki jelenleg szakmai igazgatóként segíti Cseh Sándor vezetőedző munkáját Szolnokon. És minden bizonnyal jönnek majd a pletykák a magyar póló más, félig-meddig szabad nagyjairól is.

„Akárhogy is lesz, az nyilvánvaló, hogy új csapatot kell építeni – nyilatkozta lapunknak dr. Martin György, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, majd hozzátette: – Nem is elsősorban az utóbbi évek eredményei miatt, hanem, mert London után sok világklasszisunk lemondta a válogatott szereplést, akiket nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a magyar válogatott a jövő évi vb-n, a 2014-es budapesti Eb-n és a riói olimpián is dobogóesélyes lesz. Sokszor olvasom, hogy nagy gondok vannak az utánpótlással, de valójában minden korosztályra igaz az, ami a felnőttekre, vagyis, hogy benne vagyunk abban az 5-6 élcsapatban, akik bármikor nyerhetnek.”

Az építkezés első lépcsőfoka tehát az október végén rajtoló Világliga lesz, amelyben 5 év kihagyás után vesz részt ismét a magyar csapat. Mint Martin György elmondta, korábban azért maradtunk távol, mert a kluboknak nem volt előnyös, hogy ezekre a hétközi meccsekre elengedjék a játékosaikat, ráadásul a költségek is magasak voltak. Mostanra viszont a válogatott érdekében meg kellett lépni a visszatérést, és ezt most a klubok sem nehezményezték. A szövetség pedig vállalta a plusz anyagi terheket.

Pénzügyileg nem néz a legjobb évek elé a férfi vízilabda, a gyengébb olimpiai szereplés miatt az előző évekhez képest jóval kevesebb támogatásra számíthatnak a MOB-tól, ráadásul félő, hogy az elmaradt eredmények a szponzori aktivitásra is negatív hatással lesznek. Márpedig láttuk, hogy egy támogató kiszállása mekkora gondot okozhat, a Vasas ugyanis az Uniqa távozása után kénytelen volt visszalépni a Bajnokok Ligájától. Anyagi problémákról szóltak a hírek nyár elején a másik fővárosi élcsapatnál, a Honvédnál is, vagyis előfordulhat, hogy Budapest rövid időn belül, a népszerű csapatsportágak közül utolsóként, vízilabdában is elveszti meghatározó szerepét. Martin György szerint ez is aggasztó folyamat, de Budapesten még ennél is nagyobb problémát jelent a létesítményhelyzet: „Jobb szót nem tudok rá: katasztrofális. Jó ideje azon dolgozunk, egyelőre áttörő eredmény nélkül, hogy a vízilabda, és hozzáteszem, az úszás, kapjon itt egy méltó fedett otthont, ahol télen többek között játszhat a válogatott is. A januári Volvo Kupákat is csak részben a sportág népszerűsítése miatt rendezzük évről évre vidéken, mert valójában a fővárosban nincs is olyan helyszín, ahol fogadni tudnánk a rangos ellenfeleket. Jelenleg azt szervezzük, hogy november 3-án hol láthatjuk vendégül Világliga-meccsen a világbajnok és olimpiai ezüstérmes olaszokat.”

Ez lesz a páratlanul sikeres Kemény-éra után a nemzeti együttes első hazai mérkőzése. Ami a csapatot illeti, a többszörös olimpiai bajnokok (Kásás Tamás, Kiss Gergely, Szécsi Zoltán, Varga Tamás) elköszönésével a kulcsszerepek alighanem azokra a még mindig 30 év alatti játékosokra – Varga Dánielre, Varga Dénesre, Hosnyánszky Norbertre és Nagy Viktorra – várnak, akik már két ciklus óta a keret tagjai. Melléjük kell beépíteni a fiatal tehetségeket, akikben szerencsére nincs hiány, a tavalyi junior vb-n például Vámos Márton a torna legjobb játékosa, Bátori Bence pedig gólkirály lett, de a Honvédtól az Egerbe szerződő Salamon Ferenc is kopogtat a válogatott kapuján. Nem árt felidézni, hogy közel 16 évvel ezelőtt egy, az olaszországi Comóból hazaérkező, itthon akkor még szinte ismeretlen edző úgy kezdte karrierjét a válogatott élén, hogy – egyébként az édesapja, Kemény Ferenc kezei alatt csiszolódó – korosztályos válogatottak egész sorának adta meg a bizonyítási lehetőséget. Neki, mint tudjuk, egész jól bejött.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!