Alig két évvel ezelőtt, az egész sportvilágot megrázó Lance Armstrong-ügy kellős közepén sokan temették a profi kerékpározást, amely a híradásokban többnyire mint egy „romokban heverő laborsportág” jelent meg. A jól ismert mondásból azonban tudjuk, mi történik azzal, akinek a halálhírét keltik.

 

A jelek szerint ugyanis a sportág, és különösen annak első számú viadala, a hétvégén rajtoló Tour de France ha lassan is, de túlteszi magát a történteken.

A német ARD televíziós társaság például, amely néhány éve a sorra napvilágra kerülő doppingügyek miatt – számos szponzorral együtt – etikai okokra hivatkozva hátat fordított neki, idén újra képernyőre tűzi a francia körversenyt. A csatornánál elmondták, adnak egy második esélyt, mert a sportág a közelmúltban végre elindult a megtisztulás felé, amivel a szakértők többsége is egyetért. Mindezt főként a biológiai útlevél bevezetésével magyarázzák, amely a sportolók vérképében bekövetkező valamennyi változást – így a doppinghasználat nyomait is – kiszűri. Az mindenesetre árulkodó, hogy az utóbbi évek nagy körversenyein ugyanazokat a hegyeket átlagosan 2-3 perccel lassabban mássza meg a mezőny, mint 5, 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt...

A nézők persze a legsötétebb pillanatokban is kitartottak a Tour de Francemellett, amely évről évre döntögette a nézettségi rekordokat. Egy éve az Egyesült Királyságból indult a verseny, az ottani 3 nap során becslések szerint mintegy ötmillióan buzdították a bringásokat az út szélén állva. A franciák idén is „kiszervezték” a rajtot, amelyre Hollandiában kerül sor. Ez a 21. alkalom, hogy nem Franciaországból indul a Tour, a hollandok már hatodszor adnak helyszínt az első szakasznak.

Aki kicsit is járatos a földrajzban, az a hollandiai startból, majd a belgiumi és észak-franciaországi folytatásból rájöhet, a nagy hegyekre ezúttal várni kell a háromhetes körverseny második feléig. Utána viszont „csőstül jön a baj”, a Pireneusokban három, az Alpokban pedig négy embert próbáló etapra kerül sor. Könnyen lehet, hogy a végső győztes kiléte csak az utolsó előtti, 20. szakaszon dől el, amelynek útvonalát a napokban földcsuszamlások miatt módosítani kellett. A versenyzők így megússzák a 2600 méter fölé magasodó Galibier-hágó megmászását, ám a legendás Alpe d’Huez-i hegyi befutó miatt így is ez számít az idei viadal királyetapjának. Általános vélekedés szerint az utóbbi évek legerősebb mezőnye gyűlt össze, amelyben négy bringást is esélyesnek tartanak a végső győzelemre.

Hárman közülük már tudják, milyen érzés a sportvilág egyik legértékesebb dresszében, az összetett éllovasának járó sárga trikóban érkezni Párizsba: az olasz Vincenzo Nibali 2014-ben, a brit Chris Froome 2013-ban pezsgőzhetett a Champs-Élysées-n, míg a spanyol Alberto Contador a „pályán” már háromszor is (2007, 2009, 2010) megnyerte a viadalt, de utolsó címétől doppingügye miatt megfosztották. A kakukktojás a kolumbiai Nairo Quintana, aki az évek során hegyi menőből az összetett győzelemre is esélyes versenyzővé avanzsált, és idén már saját maga és a délamerikai földrész első Tour-sikerérehajthat.

Könnyen lehet, hogy a doppingszerek visszaszorulóban vannak, ám egyesek szerint máris itt az új „teljesítménynövelő”, méghozzá a kerékpár vázába rejtett elektromotor! A tekerésre „rásegítő” technológia létezik, ám egyelőre nem bizonyított, hogy a profi versenyeken is használnák – mindenesetre az idei Giro d’Italián már ilyen szemmel is ellenőrizték a bringákat, és ez a most kezdődő Tour de France-on is így lesz.

 

AZ IDEI, 102. TOUR de FRANCE SZÁMOKBAN:

6,8 kilogrammnál
nem lehet könnyebb a versenyzők kerékpárja

190 országba
jut el a televíziós közvetítés

3360 km
hosszú a 2015-ös útvonal

2,5 millió
forintot érnek a Touron használt legdrágább
kerékpárok

3,5 milliárd
főre becsülik a körverseny globális nézettségét

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!