„Atletikánknak ismét gyásza van, A háboru molochja uj áldozatot követelt. Mudin István a MAC általánosan becsült és szeretet sulyatlétája vérzett el az orosz fronton junius 22-én” – írta a korabeli sportlap 1918-ban. Mudin István az első nagy háború áldozata volt, egyike a több mint 600 ezer magyar halottnak. És egyike a magyar sport felejthetetlen alakjainak.
A kétegyházi Mudin Albert kalaposmester mindig magyarnak tartotta magát, habár felmenői franciák voltak. De fiait, Istvánt és Imrét magyarnak nevelte. És atlétának. Mindketten az úri közönség számára fenntartott Magyar Atlétikai Clubban (MAC) versenyeztek. Imre volt a tehetségesebb, de István a mester. Öccsét is ő edzette. Három olimpián indult, de csak az 1906-oson szerzett érmet. Harmadik lett Hellén diszkoszvetésben. Ez volt élete egyetlen olimpiai érme. Arról nem tehetett, hogy az 1906-os játékokat később kivették a hivatalos olimpiák közül. Tudniillik az előző játékok után két évvel tartották, az első újkori olimpia 10. évfordulóján, Athénban. Amolyan olimpiát népszerűsítő világjáték volt. Két évvel később azonban Londonban már teljesen hivatalos olimpián vehetett részt a két Mudin fivér. Érmet egyikük se nyert, de Imrét óriási megtiszteltetés érte: ő vihette a magyar zászlót a megnyitó ünnepségen.
Nagy dolog volt ez, hiszen ekkor vonultak fel először a versenyzők a nemzetük zászlaja alatt. István és Imre még 1912-ben, Stockholmban is rajthoz álltak (kalapácsvetésben, gerelydobásban és súlylökésben), de érmet nem szereztek.
Három évvel később mindketten a bukovinai fronton harcoltak – és atletizáltak. Kézigránátversenyeket rendeztek egymás között. Békében már nem állhattak rajthoz. Hősi halált haltak. Imre az olasz fronton, István, a zászlóvivő ismeretlen helyen esett el.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!