Nem egészen két perc alatt kiütötték Petrányi Zoltán ökölvívót egy panamai gálamérkőzésen. Profi és amatőr bokszolók, szakemberek tanakodnak azóta, mi is történt.
„Tudtam ezt, tudtam, hogy mi lesz a ringben, számíthattam rá, de jól éreztem magam. A padlózáson kívül minden percet élveztem… Mit tudnék mondani, bementem, rohangáltam összevissza, nem volt túl sok tervem… de hát ez van. Valószínűleg ez volt az utolsó mérkőzésem, de nekem ez nagyon kellett. A lelkem se esett össze, ezt a meccset akartam attól függetlenül, hogy mennyi esélyem volt.” Így összegezte, még a meccs után Petrányi Zoltán azt a profi ökölvívómeccset, amely nem egészen 2 percig tartott, és amelyben a 43 éves amerikai Shannon Briggs tulajdonképpen lealázta az egykori magyar nehézsúlyú bajnokot. Petrányi 48 éves, és – mint mondja – a panamai bokszgálán elszenvedett fiaskó volt az utolsó meccse.
A magyar ökölvívószakma viszont az elmúlt egy hétben nem tért magához, egyre többen feszegetik a kérdést, mi is volt pontosan ez a meccs: a magyar ökölvívósport szégyene, vagy egyedül Petrányié, aki (állítása szerint nem a pénzért, hanem az érzés miatt) elvállalta ezt a már első pillantásra is esélytelen küzdelmet, amelyben végül úgy került földre, hogy jól láthatóan felkészületlenül érkezett, formán kívül volt.
Már az is nagy kérdés, hogyan került Petrányi a panamai gálára. Az első hírek szerint beugróként állt a ringbe, majd arról szólt a fáma, hogy direkt őt keresték meg, aztán úgy lehetett tudni, hogy ő maga jelentkezett az interneten látott felhívásra. „Ilyen felhívás nincs. Petrányi egy matchmaker, akinek az a feladata, hogy az egyes mérkőzéseket összehozza, az anyagi kondíciókban megállapodjon. Ő a matchmakereknek azt a típusát képviseli, akik a magyar, elég gyenge ökölvívó-állományt közvetítik külföldre, 99 százalékban a biztos vereség, de a biztos bevételi forrás tudatában is. Így kereshették meg azzal, hogy van-e az állományában egy viszonylag könnyen legyőzhető, de azért használható rekorddal bíró nehézsúlyú ökölvívó. Aztán úgy döntött, ő maga lesz ez az ökölvívó. Hogy miért, azt el sem tudom képzelni” – nyilatkozta lapunknak Kovács „Kokó” István, a WBO európai alelnöke.
Ha egy pillanatra Briggs szemszögéből nézzük az esetet: vajon neki mennyire érte meg, hogy egy ilyen, esélytelennek nevezhető ellenfél kiütésével próbált visszakerülni a sportág színpadára? „Azt a panamai közönség nem tudhatta előre, hogy Petrányi milyen színvonalat képvisel. Volt bajnok, vannak eredményei, amelyek jól hangzanak, ez így akár egy igényes mérkőzés képét is előrevetíthette” – mondta Kokó. „Viszont idehaza előre borítékolhatták volna az eredményt, azt itt mindenki tudta, hogy Petrányi nem megfelelő ellenfele Briggsnek. De ez odakint senkit sem érdekelt, bár szerintem azt ők sem gondolták, hogy ilyen színvonaltalan lesz a meccs. Csak az a baj, hogy egy ilyen eset az egész sportág hírnevét beszennyezi.”
Hogy Petrányi a magyar ökölvívás hírnevén ejtett foltot, már csak azért is fájdalmas, mert valójában nem magyar, hanem szlovák licenccel indult neki a meccsnek. „Egy időben sokan inkább kivándoroltak Szlovákiába, ahol a szövetség gyakran látatlanban megadta az engedélyt, bármiféle orvosi vagy más vizsgálat nélkül. És mivel az EU-n belül nincs megkötés, hogy ki melyik ország licencével bunyózhat, mehetnek, ahová akarnak.
Petrányi Zoltán nem tagja a négy nagy, bejegyzett bokszszervezetnek sem, amelyek több ezer ökölvívót fognak egybe. Egyébként ez a legfőbb baja a profi boksznak, hogy gyakorlatilag bárki kreálhat ma már egy ilyen szervezetet, és hiába értéktelenek az öveik, mégis van, akinek csak azért megéri elnyerni azokat, mert odabiggyesztheti a neve mellé a címet. Egyszer viccből mondtam Árpa Attilának, hogy világbajnokot csinálok belőle, ha akarja, megalapítjuk KÁ-BO-t, a Kovács–Árpa Boxing Organizationt, aztán kihívja a titkárát, elveri, és kap egy övet. Mert nagyjából ilyen egyszerűen megy ez” – magyarázta Kokó.
Amit viszont még érdemes megemlíteni: az utóbbi napokban többen (például Rácz Félix promóter) is a magyar ökölvívás nehézségeiről, gyenge hazai állományról beszéltek, Petrányi esete kapcsán. Az tény, hogy ma egy ökölvívónak, ha meg is akar élni abból, amit csinál, akkor két lehetősége van: vagy profiként elmegy az ilyen meccsekre is, ahol bucira verik, vagy pályát módosít (van erre is példa, aki kidobóként keresi a kenyerét, miközben edz a következő mérkőzésére).
Ajtai Péter bokszbíró viszont ennél sokkal optimistábban látja a helyzetet, szerinte ugyan a profi boksz világában valóban sokak számára a pénz a motiváló erő (bár hogy Petrányi miért állt ki Briggs ellen, azt egyáltalán nem érti), viszont az alapokkal kapcsolatban sok a biztató jel. A magyar amatőr ökölvívásba – ami a profi boksz előcsarnoka – jelenleg soha nem látott mennyiségű pénz áramlik, a négy hazai akadémián kiváló képzés folyik és a gyerekek is tehetségesek – ő már csak tudja, mostanában leginkább az ő meccseiket szereti vezetni. „Nem véletlenül. Akkor kezd el hinni újra az ember a magyar bunyóban, ha látja, mennyire lelkesek ezek a fiatalok, bennük még hatalmas a lendület. Igaz, hogy egy 18-19 éves fiatal sportoló, aki megélhetési problémákkal küzd, könnyen áttérhet a profi boksz világába, de ha nem elég jó, tartósan ott sem tud megmaradni.
Petrányi is ilyen volt, emlékszem rá, vezettem meccseit, sosem volt zseni. De csak miatta temetni ezt a sportágat nem érdemes, inkább előre kell nézni: a mostani munkának néhány év múlva meglesz a gyümölcse, és kiváló ökölvívóink lesznek.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!