Polgár Judit öt győzelemmel és öt döntetlennel a végül kilencedik helyezett magyar csapat legjobbja volt az egy hete zárult isztambuli sakkolimpián. Minden idők legjobb női játékosa ma már nem csak a versenysakknak él, hiszen kétgyermekes anyuka és a „Sakk az iskolában” program magyarországi képviselője.

 
POLGÁR JUDIT 1976. július 23-án született Budapesten, és ahogy magáról írja, rögtön egy pedagógiai kutatás kellős közepén találta magát: szülei profi sakkozónak nevelték. Tizenkét évesen nővéreivel, Zsuzsával és Zsófiával, valamint Mádl Ildikóval a magyar sakktörténelem során először női olimpiai bajnoki címet szerzett. A női világranglistát 1989 óta megszakítás nélkül vezeti, a férfi rangsorban 8. volt a legjobb helyezése. 1990 óta csak férfi versenyeken indul. Férje Dr. Font Gusztáv állatorvos, gyermekei a 8 éves Olivér és a 6 éves Hanna.

– Az isztambuli volt a 9. sakkolimpiája. Elégedett a szerepléssel?

– Azt aligha remélhettem, hogy ez lesz a legsikeresebb olimpiám, hiszen az első két alkalommal a nők között versenyeztem, és egyéniben és csapatban összesen 5 aranyérmet szereztem, amit nehéz lenne felülmúlni. Azért úgy érzem, kimagaslóan jó eredményt értem el azzal, hogy tíz játszma alatt veretlen maradtam. A csapat szereplése miatt persze szomorú vagyok, bár csak az örmények elleni, utolsó fordulós vereségen múlt, hogy a vártnál gyengébb helyezést értünk el.

– Ha már az örmények elleni mérkőzést említi: nem volt feszült a légkör a játékosok között, néhány nappal az ismert politikai események után?

– Abszolút nem érződött semmi. Én képben voltam a történteket illetően, az ellenfél játékosai viszont, úgy tűnt, nem tudnak semmit. Valószínűbb azért, hogy nagyon is tudták, de az ezzel kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket a termen kívül hagyták. Szerencsére az egymás iránti tiszteletünk, és az olimpia presztízse egyelőre sokkal fontosabb annál, mintsem hogy a politika befolyásolja a játékot.

– A mostani kiváló szereplésének köszönhetően ismét áttörte a 2700 Élő-pontos határt, december elején pedig rangos tornán, a London Classicon szerepel többek között Ananddal, Kramnyikkal, Carlsennen és Aronjannal, vagyis továbbra is a legmagasabb szinten játszik. Képes lehet megdönteni karrierje legjobb eredményeit?

– A legmagasabb pontszámomat, vagyis a 2735-öt talán megjavíthatom, de a világranglista legjobb 10 helyezettje közé már aligha tudok visszakapaszkodni. A karrierem kezdetén 2600 környéki pontszámmal bőven be lehetett kerülni a legjobb 30-ba, míg ma a 2700 körüli Élőpontommal épphogy beférek a top 50-be. Vagyis ez a pontrendszer és a ranglista már nem az, mint régen. Hozzáteszem, már én sem vagyok annyira vérprofi, mint mikor az első 10 között voltam a rangsorban. Ma már egyrészt sokkal fontosabb, hogy jó játszmáim legyenek, másrészt a játékon kívül más feladataim is vannak.

– Például szeretné elérni, hogy az iskolai sakk bekerüljön a Nemzeti Alaptantervbe.

– Néhány éve többekkel együtt azon dolgozunk, hogy a sakk úgynevezett választható tárgy legyen az általános iskolákban. Hivatalos bejelentést még nem tudok tenni, jelenleg egy minisztériumi visszajelzésre várunk, de ha minden jól megy, mindez 2013 szeptemberétől meg is valósulhat. Emellett dolgozom egy saját anyagon is, arra próbálok rávilágítani, hogy a sakk egy olyan általános képességfejlesztő, amelyen keresztül szórakoztatóbban lehet tanítani más tárgyakat is, méghozzá úgy, hogy bizonyítottam javulnak a diákok eredményei.

– Mindenütt tárt karokkal fogadták az ötleteit?

– Úgy veszem észre, hogy a világ legtöbb részén, így Magyarországon is pozitív imidzse van a sakknak. Nemrég az Európai Unióban is sikeresen lobbiztam a „Sakk az iskolában” programért, az EP-képviselők többsége ugyanis aláírta a kezdeményezésünket, amelyet többek között Garri Kaszparov neve fémjelez, de több nemzetközi éljátékos is az ügy mellé állt. Szerencsére a politikusok is megértették, hogy még véletlenül sem arról van szó, hogy profi sakkozókat akarunk nevelni. A hangsúly azon van, hogy a gyerekek, miközben használják az agyukat, elsajátítanak egy logikai és kritikai gondolkodásmódot.

– Miben hasznos a sakk egy kisiskolásnak?

– Egyszerű feladatok segítségével fejleszthető az előre gondolkodás képessége, ami sokszor nem jellemző a gyerekekre. Megkérhetjük például őket, hogy a lehető legkevesebb lépéssel jussanak el a tábla egyik pontjáról a másikra. Ebben az esetben nem elég csak a soron következő lépésre gondolni, meg kell tervezni az útvonalat. Az, hogy a sakkban hatféle figura van, amelyek hat különböző módon léphetnek, végtelen komplexitást ad a játéknak, és alaposan próbára teszi az agyat. Ahogy a gyerekek egyre jobban megismerik a játékot, fejlődik a logikájuk, a taktikai érzékük, és nem utolsósorban megtanulják az ellenfél iránti tiszteletet. Ráadásul lesz egy kapocs, amely egész életük során összeköti őket a többi sakkozni tudó emberrel, vagyis jó időtöltésként bármikor, bárhol le tudnak játszani egy partit.

– A mai világban elég nagy kihívásnak tűnik a gyerekeket egy egyszerű tábla mellé ültetni.

– Pedig nagyon is leköti őket a sakk! Manapság nagy szabadságot adunk a gyerekeknek, de én úgy tapasztalom, hogy nekik is jó, ha tudják, meddig mehetnek el, mik a szabályok. A sakkban ezek a korlátok megvannak, ugyanakkor a tábla mérete és a variációk száma elég nagy ahhoz, hogy a gyerekek ne érezzék magukat behatároltnak, és ne veszítsék el az érdeklődésüket.

– Szokott a gyermekeivel sakkozni?

– Igen, de ők másképp nevelkednek, mint én és a nővéreim. Ahhoz az úthoz fanatizmus kellene, és mindent a gyerekeknek kellene alárendelni. Tudom azt is, hogy a mi történetünkön felbuzdulva sokan próbálták utánozni a szüleim módszereit, de be kell látni, egy másolat sosem lehet olyan, mint az igazi. Azért Olivér és Hanna is az iskola mellett hetente 1-2 alkalommal jár sakkozni. Számunkra a legfontosabb, hogy tanuljanak idegen nyelveket, és mivel sokat utazunk, váljanak igazi világpolgárrá. És persze, hogy boldogok legyenek. Az egyik kedvenc metaforámmal élve, szeretném, hogy mint a picike gyalogok a táblán, a mi segítségünkkel átérjenek az utolsó sorba, és valami nagyon szép és értékes váljon belőlük.

– Nővérei közül Zsuzsa az Egyesült Államokban, Zsófia pedig Izraelben él, míg ön Budapesten. Milyen alkalmakkor tudnak találkozni?

– Bár ez még nekem is meglepetés volt, Isztambulban a sakkolimpián meglátogattak mind a ketten, tartottunk is egy közös sajtótájékoztatót, ahol először vehettem kézbe a legújabb könyvemet. De szerencsére vannak biztos találkozási pontjaink is, például az idén november 17-én már hatodik alkalommal sorra kerülő Polgár Sakknap. Tavaly 2500-an voltak a rendezvényen, amelyet minden eddiginél nagyobb szabásúra tervezünk, ezért a helyszín ezúttal a Syma Csarnok lesz. Szeretnénk, ha az esemény évről évre egy egész napos családi program lenne, ezért rengeteg mindennel készülünk – de természetesen minden a sakk körül forog.

Címkék: sport, sakk

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!