A spanyolországi Banyolesben rendezett maratoni kajak-kenu világbajnokságon a győri Csay Renáta megszerezte 8. világbajnoki aranyérmét. Ez a törékeny fiatalasszony a leginkább embert próbáló „lapátos” sportban aratta eddigi kiváló eredményeit.
– Mikor aratta első emlékezetes sikerét?
– 14 évesen indultam először egy 2000 méteres versenyen, ahol a második lettem. Ezt követően megpróbálkoztam az 500 méterrel, de az edzőmmel hamarosan arra az álláspontra jutottunk, hogy nekem inkább a kajakkenus maraton lenne a megfelelő.
– Bemutatná a sportágát röviden?
– Nagyon kemény próba az ember számára, mert amikor elkezdtem, a táv valóban a maratonnak felelt meg, 42 kilométert kellett evezni, és eközben kellett kiemelni a hajót, s 100-150 métert futni, mielőtt visszaültem a kajakba. Ma ez a táv 26,5 kilométer az, amit a vízen kell tölteni.
– Nem túl monoton ez a versenyszám?
– Mivel manapság olyan erős a nemzetközi mezőny, hogy az embernek az első pillanattól kezdve keményen kell eveznie, 6 körön keresztül a megadott pályát teljesítenie, és eközben akad olyan szakasz, amelyet a szárazföldön kell a hajóval futva megtenni, a változatosság is megvan.
– Melyik volt az a világbajnoki sikere, amelyre a mai napig is a legbüszkébb?
– A győri vb-elsőségem, amikor hazai pályán, 1999-ben szereztem meg az aranyérmet.
– Nemcsak a sportban, hanem a magánéletben is helyt kell állnia, hiszen gyakorló édesanya.
– Valóban, van két csodálatos gyermekem, a hatéves Brúnó és a két és fél éves Lili. Hogy a sportban meg tudjak felelni az elvárásoknak, abban nagyon sokat segít a férjem, s az édesanyám. A napom általában úgy kezdődik, hogy reggel elviszem az óvodába és a bölcsődébe a gyerekeket, ezt követően megyek edzésre, majd hazatérve a konyhában teszem a dolgomat, és ugyanúgy, mint más édesanyák, mosok, főzök a családra. Azt, hogy a világbajnokságon és az Európabajnokságon helyt tudjak állni, edzőtáborba tudjak menni, csak olyan családi háttérrel lehet megoldani, mint amilyen az enyém.
– Milyen reményekkel utazott el Spa nyolországba?
Természetesen győzni szerettem volna az egyéni versenyben, és miután azt sikerült megnyernem, nagyon bíztam benne, hogy a több ezüstérem után Faldum Berenikével párosban is sikerül aranyérmet szereznem. Hála istennek összejött, és ez a siker egyben a 8. világbajnoki elsőségemet jelentette.
– Az óriási munkát és teljesítményt kevéssé ismerik az emberek, mert a kajakmaraton nincs annyira szem előtt, mint a síkvízi versenyzők produkciója, hiszen a sportkedvelőket, ha megkérdezik, ki Kovács Katalin, Janics Natasa vagy éppen Kammerer Zoltán, kapásból válaszolják, hogy kajakos olimpiai és világbajnokok.
– Valóban így van, de nem irigylem őket, mert az a produkció, amivel ők kirukkoltak és kirukkolnak, minden elismerést megérdemel. Sajnos a mi versenyszámunk nincs az olim piai programban, így aztán bennünket kevésbé ismernek, mint őket.
– A Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség ismét felvette a hosszabb távokat a világbajnoki és olimpiai versenyszámok közé. Nem gondolkodott azon, hogy megpróbálja?
– Természetesen én is odaálltam már az 5000 méteres távon a rajthoz, az egyik versenyt sikerült megnyernem, a másikat nem, az emiatt rendezett úgynevezett „szétlövést” elveszítettem, így nem vehettem részt a síkvízi világbajnokságon. De nem adtam fel, jövőre ismét belevágok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!