Közismert tény, hogy a Ferencvárosi TC stadionja előtt ágaskodó madárnál nagyobbat még nem pipált senki Európában – erről már olvashattak lapunkban korábban. Hogy a Ferencváros-szurkolók miért éppen a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe tartozó ragadozót tekintik kabalájuknak (címer- és totemállatuknak), arra egyszerű a magyarázat: a sas az egyik legösszetettebb jelentéssel bíró állat: egyszerre szimbolizálja az akaraterőt, a szabadságot, a harciasságot és a rendkívüli teljesítményt. A Fradi-sas megálmodói valószínűleg nem a Pápa vagy a Rijeka elleni legutóbbi zakókra gondoltak, amikor kedvenc csapatukat e fenséges madárhoz hasonlították, sokkal inkább a zöldek dicsőséges múltjára, a huszonnyolc bajnoki aranyra, a húsz kupagyőzelemre és három európai kupasikerre. Meccseik előtt az egész B közép vidáman énekli, hogy „Zöld zászlók, zöld sasok…” A sas egyébként népszerű totemállat a világ labdarúgásában. Gondoljunk csak az olasz Lazióra, a lengyel válogatottra, vagy a kispályás Kispesti Sasokra, akik első hazai meccsüket a Pingvin FC ellen vívják.

A hazai totempaletta a fentiek ellenére elég szegényes. A sason kívül talán csak az MTK libája, Gedeon említhető, de születésének körülményei nem hasonlíthatók zöld-fehér színű kollégájához. Gedeon ugyanis az ellenfelek gúnyolódásának eredménye: az MTK-sok megunták, hogy csapatukat évek óta „libásozzák”, gondoltak egyet, és a hatalmas kék-fehér liba megalkotásával kifogták a szelet az antiszemita pocskondiázók vitorlájából. És jól tették: ma már senki sem lepődik meg, ha a kék szektorból felhangzik a „játszik a liba!” biztatás.

Hasonló logikával született az olasz Chievo repülő szamara. A városi rivális Hellas Verona szurkolói rendre azzal húzták a második ligás Chievo szurkolóit, hogy csapatuk akkor lesz elsőosztályú, ha a szamár megtanul repülni. A sztori végét kitalálhatják: a Chievo ma a Seria A-ban játszik, címerében pedig büszkén szárnyal a szamár (Mussi volanti).

Más szárnyasok eredete nem ennyire egyértelmű. Az angol Newcastle csapatát Szarkáknak (Magpies) nevezik, de hogy miért, azt senki sem tudja. Valószínűnek tűnik, hogy az ötlet az 1892-ben alapított csapat színeiből (fekete-fehér) jött, de a mai napig tartja magát az a legenda is, hogy az épülő stadion környékén élt egy szarka pár…

A Sheffield Wednesday játékosait baglyoknak (Owls) nevezik, a település egyik elővárosa, Owlerton nevéből. A Norwich City csapata a 16. századi holland telepesek madáretetőiről kapta a nevét: kanárik. Az olasz Bari csapat madártörténete ennél lényegesen szomorúbb. A csapatot évtizedeken át „csirkéknek” hívták (hogy miért, senki nem tudja). Az új orosz tulaj viszont közölte: a csirkének repülnie kell, mert az ő anyanyelvén a csirke „meleg férfit” jelent, márpedig az ő csapatát nem hívhatják így. Képzelhetik a bari szurkolók reakcióit.

Hely hiányában nem foglalkoznánk most az olyan egyértelmű jószágokkal, mint a torinói zebrák (Juve), a római farkasok, az algériai sivatagi rókák, az elefántcsontparti elefántok, az indiai kék tigrisek, az etióp vadkecskék, a leshotói krokodilok, a mauritiusi dodók, a bolgár oroszlánok vagy a kameruni szelídíthetetlen oroszlánok. Utóbbiakról egyébként kiderült, hogy inkább fogatlanok, de ez már sportszakmai kérdés.

A vršovicei kenguruk története viszont megér egy rövid misét. A múlt század elején, egy szép őszi napon az akkor még nem létező ausztrál labdarúgó-szövetség korifeusai gondoltak egy nagyot, és bejelentkeztek a nemzetközi szövetségnél: szeretnének részt venni a világ labdarúgásának vérkeringésében. Azt a választ kapták, hogy állítsanak fel egy ütőképes csapatot, és akkor lehet tárgyalni a dologról. Mivel Ausztráliában sok szép sportot űztek magas szinten, de focizni éppen nem fociztak, a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt, ha vesznek egy európai csapatot, és azt indítják a nemzetközi kupákban. Számos csapatnak sürgönyöztek, de senki nem mozgatta a füle botját sem. Amikor már minden veszni látszott, jelentkezett a prágai Vršovice FC, hogy segít, ha kell. Így került a prágaiak B csapata egy évre az auszikhoz, ahol Bohemians néven vitézkedtek és népszerűsítették a labdarúgást. A vendéglátók pedig két valódi kenguruval hálálták meg a vršoviceiek szívességét. Az állatok a prágai állatkertbe és a csapat címerébe kerültek, és ott vannak azóta is. Mármint a címerben.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!