Anglia 1996-ban hasonlóra készült, mint 1966-ban. Harminc évvel korábban világbajnokságot rendezett, s válogatottja – a vb-k történetében először, egyben mindmáig utoljára – aranyérmet nyert. Az „ismétlés” azonban csak annyiban sikerült, hogy Anglia megint vendéglátó, ezúttal Eb-házigazda volt, és tizenöt küldöttséget fogadott, miként ’66-ban.

  <h1>Hariszteasz a fellegekben. Fejes gólja a 2004-es lisszaboni Eb döntőjében</h1>-
  <h1>A kölyök lecsapott. Fernando Torres mindent elintézett a bécsi döntőn (2008)</h1>-

Hariszteasz a fellegekben. Fejes gólja a 2004-es lisszaboni Eb döntőjében

- – Kép 1/2

Noha a szerencse sokáig az Európa-bajnoki döntőben sosem látott szigetországiak mellé állt (a skót McAllister büntetőt hibázott, az ellentámadásból pedig Gascoigne kapásgólt szerzett; aztán a legjobb nyolc között tizenegyespárbaj döntött a britek javára a spanyolokkal szemben), az elődöntő ráadásában a németek hálálkodhattak a gondviselésnek. Az 1-1-es londoni meccset Puhl Sándor vezette, méghozzá összehasonlíthatatlanul jobban, mint ahogyan Southgate rúgta a 11-est…

Az Eb meglepetése a cseh csapat volt, amely Liverpoolban 2-1-re legyőzte az olasz válogatottat, majd Poborsky emlékezetes birminghami góljával kiejtette a portugálokat (1-0). Úgy festett, a cseheké lesz a pálma, ám a döntőben, 1-0-s vezetésük után beállt Oliver Bierhoff, és szinte azonnal egyenlített, majd a hosszabbításban – Petr Kouba kapus jóvoltából – „potya” aranygóllal (amely a szabály szerint azonnal véget vetett a mérkőzésnek) a mennybe röpítette a németeket (1-2). A hoppon maradt angol rendezők meg azzal vigasztalódtak, hogy minden idők legmagasabb Eb-nézőátlagát (41 158) produkálták.

Négy évvel később két országban, Belgiumban és Hollandiában zajlott az Eb, amelyen egymást követték a szenzációk.

Németország egyetlen ponttal és szerzett góllal esett ki; a szlovén–jugoszláv meccs (3-0-ról) 3-3-mal, a spanyol–jugoszláv mérkőzés (szédítő fordulatok után) 4-3-mal zárult; a negyeddöntőben a hollandok 6-1-gyel intézték el a jugoszlávokat, majd hatból öt tizenegyest hagytak veszni az olaszokkal vívott elődöntőben. Amszterdamban a német Merk fél óra múltán kiállította Zambrottát, és a rendes játékidőben két büntetőt ítélt a narancssárgák javára, de Toldo kapus és társai bámulatosan ellenálltak, majd a 120 percet követő párbajban továbbjutottak. A rotterdami döntőben pedig a 94. percig 1-0-ra vezettek a franciák ellen, ám Wiltord az utolsó pillanatokban egyenlített, aztán Trezeguet – Bierhoffhoz hasonlóan – szó szerint aranygólt ért el (2-1). A francia válogatott 1998-ban megnyerte a vb-t, 2000-ben az Eb-t: oh-la-la!
Itáliát megviselte a számára szomorú végjáték, s még inkább bánatossá tette, hogy 2004-ben már az Eb csoportmérkőzései után elbúcsúzott a squadra azzurra. Nem járt jobban a 2000-es kontraformáját „átmentő” német együttes sem (immár két Európa-bajnokság múlt el győztes német találkozó nélkül!), viszont a görögök német szakvezetőjét, Otto Rehhagelt az istenekkel együtt emlegették második hazájában. Csapata a negyed- és az elődöntőben, majd az aranyért játszott találkozón három felbecsülhetetlen értékű 1-0-s diadalt aratott Francia­or­szág, Csehország, valamint a csoportmeccseken is legyőzött, házigazda Portugália ellen. A döntőre a Nikopolidisz – Szeitaridisz, Dellasz, Kapszisz, Fisszasz – Zagorakisz, Baszinasz, Katszuranisz, Jannakopulosz – Hariszteasz, Vrizasz tizeneggyel kivonuló együttes sorozata tényleg a mitológiába illett: a páratlan görög siker az egész Eb-történet legváratlanabb elsősége volt.

A görögök először, a spanyolok másodszor… Negyvennégy év telt el azóta, hogy az ibériai ország válogatottja 1964-ben – az elődöntőben a magyar csapat hosszabbításos legyőzésével – Eb-aranyérmet szerzett, ám oly hosszú idő után a spanyolok nem csupán kiváló játékosokat, hanem győztes csapatot állítottak ki 2008-ban. Az osztrák, svájci közös rendezésű tornán csak egyszer billentek meg: az olaszok elleni negyeddöntő tizenegyes­párba­já­ban a sors segített… A bécsi döntőben azokat a németeket múlták felül (Fernado Torres góljával 1-0), akik a bázeli elődöntőben Lahmnak a 90. percben a hálóba küldött lövésével nyertek 3-2-re a sérülések és eltiltások miatt hét labdarúgójukat nélkülöző törökök ellen.

Az utóbbiak meg úgy kerültek ide, hogy a legjobb nyolc között a horvát Klasnic a 119. percben ugyan „beköszönt” nekik, de Semih a hosszabbítás hosszabbításában, a 121. percben egyenlített Ez a gól szinte teljesen lebénította a horvátokat a továbbjutásról döntő tizenegyesrúgá­sokra. A legdermedtebbek azonban a franciák voltak: csoportjukban csupán egy gólt és egy pontot értek el: hol volt már 2000, a száguldás ezerrel!

(Ezzel a labdarúgó Európa-bajnokságok történetéről szóló négyrészes sorozatunk befejeződött. Az írások megtalálhatók a Vasárnapi Hírek honlapján: 1. rész január 29., 2. rész február 26., 3. rész március 25.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!