Strandkézilabda-világbajnokságot rendeztek Budapesten, a Palatinus strandon. Az első látásra komolytalannak tűnő, ám igen látványos sportág szeretné, ha komolyan vennék, és az olimpiára készül. Röplabda, foci, vízi- és kézilabda, valamint korfball – új dimenziók és hatalmas biznisz a strandon.

  <h1>Edzenek a strandkézilabdavilágbajnokságra készülő magyar lányok - Fotó: Marjai János, MTI</h1>-
  <h1>Strandröplabda - Forrás: Getty/AFP</h1>-
  <h1>Magyar–olasz derbi a homokban - Fotó: Szalmás Péter, MTI</h1>-

Edzenek a strandkézilabdavilágbajnokságra készülő magyar lányok - Fotó: Marjai János, MTI

- – Kép 1/3

1927-ben, Kalifornia homokos tengerpartján néhány fiatal gondolt egyet, kifeszített egy hálót, és elkezdett röplabdázni. Jó buli volt, lehetett vetődni nyugodtan, a puha homok felfogta az ütéseket. A harmincas évek végén már bajnokságot is rendeztek, a hatvanas években Marilyn Monroe és Kennedy elnök is a mérkőzések lelkes látogatói voltak. 1974- ben San Diego bajnokságán még mindössze 250 néző volt kíváncsi az első pénzdíjas versenyre, amelyen 1500 dollárért küzdöttek a párosok. 1987-ben, Rio de Janeiróban a világbajnokságon viszont már harmincezren izgulták végig a döntőt. A pénzdíj 5000 dollárra nőtt! A sportág 1996 óta van ott a nyári olimpián.

Bár a foci Kínából származik, és a mai formáját Angliában nyerte el, tagadhatatlan, hogy az igazi művészek a Copacabana homokjában teremtek. Így nem is lehet kétséges, hogy a strandlabdarúgás is Brazíliából indult el világhódítani. A 35-37 méter hosszú és 26-28 méter széles pályán 4+1 játékos küzd, három 12 perces harmadban. Népszerűségére jellemző, hogy a ’90-es évek végén már 60 országban rendeztek Grand Prix versenyeket. Lévén strandsport, korántsem meglepő, hogy a tavalyi világbajnoki döntőt Tahiti vívta Portugáliával (az utóbbi győzött).

A magyar válogatott egyelőre az alsóbb régiókban szerénykedik – hiába, hiányzik a tenger és a tengerpart.

A strandvízilabda is a tengerpartokról indult hódító útjára. A hagyományos vízilabdához képest a strandváltozat akciódúsabb, pörgősebb, a nézők is jobban élvezik. Kisebb átmérőjű, női labdával játsszák, 3+1 (nőknél 4+1) fős csapatok. A résztvevők szetteket játszanak, az emberelőny jóval rövidebb, mint a medencés verzióban. A játéktér 14-szer 10 méteres, a vízmélység minimum 1 méter 80 centi. A szabályok szerint a víz hőmérséklete nem lehet kevesebb 21 foknál, és nem lehet több, mint 30 fok. A magyar profi pólósok között is igen népszerű a játék: olyan nagy nevek, mint az olimpiai bajnok Marcz Tamás, Kósz Zoltán, Vincze Balázs és Tóth Frank is állandó résztvevője a viadaloknak.

A korfball az egyetlen olyan csapatsport, amelyben fiúk és lányok egy csapatban játszanak. Így van ez a strandverzióban is.

A beach korfballban 2 fiú és 2 lány alkot egy csapatot. A cél, hogy a sportág egyedi szabályainak betartásával a focilabda méretű labdát a kosárba dobják. Homokos pályán játsszák, melynek nagyjából a közepén helyezkedik el a korf, amely egy 3,5 méter magas vasrúdon trónoló műanyag kosár. A játék rendkívül látványos, hiszen nincs labdavezetés és labdával a kézben nem szabad futniuk a játékosoknak. Ezáltal rengeteg passzolás, sok mozgás és a játékosok közötti összhang teremti meg a dobóhelyzeteket.

A strandkézilabda a ’90-es évek elején alakult ki Olaszországban. Az első strandkézilabda- világbajnokságot az egyiptomi Hurghada strandján, az El Gouna Beachen rendezték. 12 nemzet 17 válogatottja kvalifikálta magát az eseményre. Magyarországon az ezredfordulón rendezték az első hivatalos mérkőzést. 2003-ban már a Magyar Kupán küzdöttek a pénzdíjakért, több profi kézilabdázó részvételével.

A válogatott 2002-ben és 2004-ben részt vett a spanyol, illetve törökországi Európa-bajnokságon. A mostani, budapesti vb-n már aranyérmet várnak mindkét válogatottól, hiszen legutóbb mindkét csapat a második helyen végzett. A torna fontosságát jelzi, hogy az eseményre a Margitszigeten egy kétezer férőhelyes arénát és két edzőpályát épített a Magyar Kézilabda Szövetség.

Micsoda üzlet!
A strandlabdarúgó Grand Prix-n olyan neves futballsztárok szerepeltek, mint Michel (Spanyolország), Cantona (Franciaország), Romario és Zico (Brazília). Már az első versenysorozatra ráharapott a televízió: két multinacionális szponzorral kötött szerződésnek köszönhetően a közvetítések a világ 120 országába jutottak el. A strandröplabda nemcsak gyönyörű látvány, hanem hatalmas üzlet is. Miután a sportág bekerült a nyári olimpiák sportágai közé, jelentős publicitást kapott, ami megnyitotta a szponzorok pénztárcáját. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy minden strandsportág annyiban különbözik az „anyasportágától”, hogy másfajta felszerelésre van szükség hozzá.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!