Az elmúlt napok egyik legrangosabb magyar sikerét a taekwondós Tóth Balázs aratta, aki a svédországi WTF világranglista-versenyen aranyérmet szerzett. A koreai eredetű küzdősport egyik hazai kiválósága világbajnoki bronzérmes, és ő vezeti az európai ranglistát.
– Miként jutott eszébe, hogy ezt a sportágat űzze?
– Nem nekem, hanem a szüleimnek, pontosabban a nagyapámnak volt az ötlete, hogy levezessem mérhetetlen energiáimat, és hogy egy kicsit megregulázzanak, ezért aztán a küzdősportok felé akart irányítani. 1993-ban, 11 éves koromban a kispesti Tájfun SC-be is elkísért, ahol megismerkedtem a taekwondóval. Pillanatok alatt megkedveltem az ottani társaságot, és eldöntöttem, hogy ez a sportág, ami nekem a legjobban megfelel.
– És otthon is úgy gondolták?
– Igen. Soha nem voltam verekedős gyerek az iskolában, de mindig én akartam a középpontban lenni. Itt nekem ütésekkel és rúgásokkal, fegyelemmel megtanították, hogy ez nem így van.
– Mit tart élete eddigi legnagyobb sikerének?
– Olyan közegbe, baráti és szakmai társaságba kerültem, ami megfizethetetlen. Ami meg az eredményeket illeti, lépésről lépésre haladtam előre, és a 2007-es pekingi világbajnokságon elért harmadik helyemre vagyok a legbüszkébb.
– Aki már találkozott önnel, láthatja, hogy nyurga legény hosszú lábakkal. Jobb- vagy ballábas?
– Alapvetően jobblábas vagyok, de ha az adott felületet ballal kell elérni, az se gond, azzal sem vagyok suta.
– Nagyot lehet kapni ebben a sportágban. Volt már padlón?
– Egy jó párszor megrúgtak már, de hála istennek még nem néztem alulról a mennyezetet.
– És fordított helyzetben?
– Számos alkalommal nyertem már K.O.-val, de az ember nem azért csinálja ezt a sportágat, hogy a másikat letaglózza, hanem a taekwondó szépségéért és keménységéért. Ebbe viszont beleférnek a nagy rúgások.
– Népszerű a sportág a világon?
– Amióta olimpiai résztvevők lettünk, megnőtt iránta a „kereslet”. Ugrásszerűen nő a taekwondósok száma minden országban.
– Kik viszik a prímet?
– A legjobbak az irániak, a koreaiak, a törökök, de sorolhatnám az európai nemzeteket is, mert szinte minden országban akad egy-egy kivételes tudású versenyző.
– Aki csak egy kicsit is jártas ebben a sportágban, az tudja, hogy korábban nem nehézsúlyban versenyzett, hanem a 87 kg-osok között.
– Valóban, de amióta felszedtem néhány kilót izomban, már a 90 kilót is elérem, és az is előny, hogy 191 centi vagyok. Úgy tartom, nekem ez a legmegfelelőbb súlycsoport, és ha kijutnék a 2012-es londoni olimpiára, akkor ott az abszolút kategóriában szeretnék indulni.
– Mi szükséges ahhoz, hogy ebben a sportágban valaki előbbre tudjon lépni?
– Elsősorban a fegyelem, a megfelelő állóképesség és a technika. Ami meg az állóképességet illeti, bevallom, borzasztóan elfáradtam a svédországi sikeremkor a döntő után, szinte alig tudtam lejönni a szőnyegről, annyira elkészültem az erőmmel.
– Ha éppen nem „rugdalódzik”, mivel tölti a legszívesebben az idejét?
– Lehiggadtam már, ez abból is látszik, hogy a horgászás jelent számomra kikapcsolódást.
– Mi volt az eddigi legnagyobb fogása?
– Egy több mint 8 kilós ponty, és egy 9 kiló körüli amur.
– Testnevelési főiskolát végzett. Edzősködik is?
– Egyelőre minden energiámmal a versenyzésre koncentrálok. De a későbbiekben biztos, hogy edzőként fogom oktatni a sportágat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
