Nyolc bekapott gól után távozó szövetségi kapitány, az utánpótlás fejlesztésének sürgetése és új stadionok építése. Ismerős? Lehetséges, de mi most speciel „a világ legrosszabb válogatottjaira” gondoltunk.

 
Munkások a bhutáni stadionban (Fotó: Prakash Singh, AFP)

Mi a közös egy brit fennhatóság alatt álló, parányi Karib-tengeri szigetcsoportban, a világ legrégebbi köztársaságában, valamint egy Kína és India által közrezárt királyságban? Földrajzilag nem sok, ám a Turks és Caicos-szigetek, San Marino és Bhután labdarúgó-válogatottjai egyformán 0 ponttal állnak a világranglista utolsó, 207. helyén.

A Miamitól mintegy 1000 kilométerre fekvő paradicsomi szigetcsoportról nemrég a BBC internetes oldala közölt írást, bemutatva a helyi futballért egy személyben felelős Matthew Greent, aki az angliai Hullból érkezett tanárként a karibi térségbe. A merítés nem túl nagy arrafelé, a válogatott bő kerete 25 főből áll, de mivel rendőrökről, tanárokról, jogászokról vagy építőmunkásokról van szó, meglehetősen nehéz mindenki napirendjét egyeztetni egy-egy tréninghez. A Turks és Caicos-szigetek 1998 óta tagja a FIFA-nak, első vb-selejtezőjén 14-0-s összesítéssel esett ki a szintén nem túl acélos Saint Kitts és Nevis ellen. A fejlődés rohamléptű volt, 4 évre rá ugyanis Saint Luciát hazai pályán 2000 néző előtt 2-1-re legyőzték! A visszavágón azonban 2-0-s vereség jött, így ez a selejtezősorozat is csak 2 meccsig tartott. A 2014-es vb-ről már 2011-ben le kellett mondaniuk, a Bahama-szigetek 10- 0-lal búcsúztatta őket. Green persze nem adja fel, utánpótlás-nevelési programot hirdetett és új stadion építését lobbizta ki, a cél, hogy végre ne csak négyévente 2 meccs jusson nekik. Már most is lelkesen és nagy reményekkel készülnek a 2018-as tornára.

Bhután a világ egyik legelzártabb országa, és ezt nem csak a Himalája hegyláncainak köszönheti, hanem az ország vezetésének is. A FIFA azonban mégis megtalálta az utat a királyi családig, így a fővárosban, Thimbuban, nemrég átadták az ország első, a nemzetközi előírásoknak megfelelő, futballpályáját. Az átadáson elhangzott, hogy a stadion nemcsak a „nagyágyúknak” épült, bárki játszhat rajta. Az új arénában, amelynek hála Bhután mostantól részt vehet a vb-selejtezőkön, mindenki a fejlődés zálogát látja. Barátságos meccseket azért már játszottak, amelyek közül a legkülönösebb a 2002-es Monserrat elleni összecsapás volt. A találkozót egy holland filmes csapat ötletére szervezték, méghozzá a 2002-es vb-döntő (Brazília–Németország 2-0) napján, éppen ezért a The Other Final („A Másik Döntő”) nevet kapta. A stáb azok után hozta össze a meccset, hogy Hollandia nagy meglepetésre nem jutott ki a vb-re, és a szurkolók csalódottsága közepette be akarták mutatni, hogy azért van, ahol még rosszabb a helyzet. A foci kevésbé csillogó oldalát megmutató mérkőzést Bhután 4-0-ra nyerte meg.

Az európai nézőknek San Marinót kell legkevésbé bemutatni, amely története során 118 meccset játszott, és csak egyet nyert meg, 2004-ben Liechtenstein ellen egy barátságos találkozót (1-0). A válogatottat 15 éve irányító szövetségi kapitány, Giampaolo Mazza épp most mondott le posztjáról, utolsó mérkőzése így az Ukrajna elleni 8-0-s vereség volt. Irányításával tétmeccsen 1 pontot szereztek, 2001-ben Lettországban játszottak hősies 1-1-et. San Marinóban megindult a kapitánykeresés, újabb és újabb nevek kerülnek elő. A hírek szerint külföldi szakember érkezhet, tőle várják majd a csodát.

Hogy a fenti történetek bizonyos pontokon emlékeztetnek egy másik ország állapotaira? Egy különbség azért biztosan van: e három nemzeti csapatra tényleg nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy szerethető válogatottak…

Címkék: sport, labdarúgás

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!