Ha a labdarúgás, a kézi- vagy a kosárlabda rajongói elvonási tünetekkel küzdenek a három, esetleg négy hónapos nyári szünet alatt, akkor belegondolni is szörnyű, mit élhetnek át a téli sportok szerelmesei, akik a március közepi idényzárók után legközelebb csak november végén látják kedvenceiket.

 
A látvány itt magáért beszél. A síakrobatikát könnyű, a legtöbb téli sportot viszont nehéz eladhatóvá tenni. (fotó: Adrian Dennis, AFP)

Persze a fanatikusok számára az augusztusi hőségben is ott vannak az aszfalton, úgynevezett rollersível versenyző nyári biatlonosok, vagy síugró kollégáik, akik speciális műanyag lejtőre landolnak, de az igazi azért mégis csak az, mikor már mindent hó – vagy jég – borít. Az égieknek viszont nem jelezték, hogy itt a szezon, Európában a jelentős hóhiány miatt több alpesi sí Világkupa-futamot is törölni kellett, a sportág legjobbjai így egyelőre Észak-Amerikában versenyeznek.

A mostani amolyan átmeneti idény, hiszen sem olimpiát, sem északi-, sem pedig alpesisí-világbajnokságot nem rendeznek.

Az előttünk álló hónapokban a nemzetközi szövetségeknek így más módon kell izgalmassá, érdekessé és eladhatóvá tenni a téli sportokat. Újításokból, ötletekből nincs is hiány, a cél pedig világos: minél közelebb hozni az adott sportágat a nézőkhöz!

Az alpesi sízőknél ez a közelség szó szerint értendő, kezdenek ugyanis divatba jönni a városi versenyek. Münchenben – újév napján – második alkalommal rendeznek majd parallel műlesikló versenyt, ahol a belvárosban felépített mesterséges „minihegyen” párhuzamos pályákon, kettesével küzdenek egymás ellen a sízők. A tavalyi viadalra 25 ezren voltak kíváncsiak a helyszínen, így nem csoda, hogy a műfaj népszerűségét mások is megirigyelték. Ezúttal Moszkvában is rendeznek egy hasonló futamot, méghozzá február 21-én, a Luzsnyiki Olimpiai Központban felállított 56 méter magas, 37 méter széles és 175 méter hosszú „rámpán”. A hírek szerint a Nemzetközi Síszövetség (FIS) már New Yorkkal is tárgyal ez ügyben.

Sífutásban már hagyománya van a városi helyszíneknek, a mostani hétvégén a versenyzők tizedik alkalommal veszik birtokba a műhóval borított düsseldorfi Rajna-partot, ahol ma 13 órától a sprint csapatversenyek döntőit rendezik. Az új évezred kihívásainak eleget téve a versenynaptárban évről évre egyre több a rövidebb, pörgősebb futam, és mára csak néhány 30, illetve 50 kilométeres szám maradt az igazi ínyenceknek. A sportág vezetői 2007-ben a Tour de France kerékpárverseny mintájára létrehozták a mostanra hatalmas presztízzsel bíró Tour de Ski sorozatot. Itt a sífutók tíz nap leforgása alatt különböző távokon és (szabad vagy klasszikus) stílusban nyolcszor állnak rajzhoz, az időeredmények összeadódnak, hogy végül összetett győztest hirdethessenek. Az utolsó szakaszon a versenyzőknek a 2226 méter magas Alpe Cermisre vezető emelkedőt is le kell küzdeniük – sífutó lécekkel.

A viadalt idén december 29-e és január 8-a között rendezik.

A síugróknál is igyekeznek adni a látványra, a 2012-es sírepülő-világbajnokságot például az idén felújított norvég vikersundi sáncon rendezik, amelyen februárban első nekifutásra a hazai Johan Remen Evensen világcsúcsot jelentő 246,5 méteres távolságra ugrott, vagyis repült. A síugrás az egyik utolsó sportág, ahol a nőknek nem rendeznek olimpiai versenyeket, de a 2014-es szocsi játékoktól kezdve ez megváltozik. A FIS ráadásul bejelentette, a következő idénytől már férfi-női vegyes csapatversenyeket is beiktatnak a naptárba.

A kezdeményezés nem egyedi a téli sportok berkein belül, a sílövők, azaz a biatlonosok ugyanis már a 2005-ös vb-n is összemérhették tudásukat vegyes­váltóban. A négyeseken belüli sorrend többször változott, mára azonban állandósult: a két női versenyző kezd 6-6 kilométerrel, majd jönnek a férfiak 7,5-7,5 kilométerrel. Az ötlet, azaz, hogy férfiak és nők alkotta váltók küzdjenek egymás ellen, megtetszett a Nemzetközi Úszószövetségnek is, amely a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpián 4×100 méteres távon – nagy sikerrel – már tesztelte is azt, és arról is szó van, hogy a következő vizes-világbajnokságon a hivatalos programba is beemeli.

A 2014-es téli olimpia műsorán a biatlonosok vegyesváltója is szerepel mint újdonság, a már említett női síugrással, valamint a műkorcsolya-csapatversennyel, a síakrobaták félcső­versenyével, a snowboardosok párhuzamos lesikló számával, illetve a szánkóváltóval egyetemben. Legfurcsábban talán ez utóbbi hangzik. A szó szoros értelmében vett váltásokról, többek között a 150 km/h sebességnek köszönhetően, itt szó sem lehet, ehelyett a célba érkező szánkósnak rá kell ütnie egy a jégcsatorna fölé lógatott párnára, amely azonnal kinyitja a pálya tetején lévő kaput, szabad utat engedve a következő csapattagnak.

A fenti sportágak tehát szerencsésen lobbiztak az olimpiai műsorba kerülésért, nem úgy, mint a szintén várólistás hegymászás, a tájékozódási sífutás, a téli triatlon és a bandy. A téli triatlon elsőre hátborzongatóan hangzik, de a hagyományos összeállításból az úszás szerencsére kimarad a végig hóban zajló versenyen. Helyette van sífutás, futás és mountain bike-ozás. A bandy, azaz a jéglabda viszont nagyon közel volt ahhoz, hogy visszakerüljön az ötkarikás játékok „étlapjára” (1952-ben már szerepelt ott), hiszen csak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legutolsó rostáján hullott ki. A bandyt könnyen jellemezhetnénk úgy, hogy „jégkorong labdával”, mivel a játékosok ütő segítségével igyekeznek bejuttatni a játékszert a kapuba. Igazság szerint viszont a labdarúgáshoz közelebb áll, mint a hokihoz, hiszen tizenegyen játsszák, a futballal azonos méretű pályán, a játékidő pedig 2x45 perc.

A magyar sportolók nem várhatják túlságosan vérmes reményekkel a téli idényt. Többségük anyagi okok miatt kevés versenyen vesz részt, sőt vannak, akik kihagyják a teljes szezont, és csak a szocsi olimpiára való kvalifikáció kezdetén térnek vissza. Az utóbbi időkben némi reménysugarat jelentettek rövidpályás gyorskorcsolyázóink, akik az előző két olimpián egy 4., két 5. és egy 6. helyezést szereztek, és ezúttal is okozhatnak kellemes meglepetéseket – elsősorban az Európa-bajnokságon. Ha valamire viszont biztosan nem panaszkodhatunk a téli sportokkal kapcsolatban, akkor az az amúgy sokat szidott magyar sportdiplomácia. Hazánkban, közelebbről Budapesten, 2012. január 6-8-ig – a városligeti műjégpályán – gyorskorcsolya Európa-bajnokságot, 2013-ban rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokságot, 2014-ben pedig tíz év után ismét műkorcsolya Európa-bajnokságot rendeznek majd.

 

Csak a nevek változtak meg, amúgy minden maradt a régiben a női alpesi sízőknél. Történt ugyanis, hogy a sportág jelenlegi két legeredményesebb alakja közül az amerikai Lindsey Vonn elvált férjétől, a korábbi alpesi síző Thomas Vonntól, így mostantól újra Lindsey Kildow-ként versenyez, míg legfőbb riválisa, az osztrák Maria Riesch férjhez ment menedzseréhez, így őt ezentúl Maria Höfl néven érdemes keresni a rajtlistákon. A két hölgy között tavaly három pont döntött a Világkupa-elsőségről – Riesch, vagyis Höfl javára.

 

A legnépszerűbb téli sportág, a jégkorong kiemelkedő bajnokságát, az NHL-t ezúttal egyik európai csatorna sem közvetíti. A televíziós jogdíjak tulajdonosai lehetőséget láttak a másik két világszerte nyomon követett észak-amerikai liga, az NBA és az NFL körül kialakult bizonytalanságban, és ötszörösére emelték a közvetítések árát. Végül minden fordítva sült el, a kosarasok és az amerikai focisok szezonja nem maradt el, sőt mindenütt képernyőre is kerül, miközben a legjobb jégkorongozók Európában „láthatatlanok” maradnak, kivéve az ESPN amerikai sportcsatorna mifelénk is kínált szolgáltatását.

Címkék: labdarúgás, sport, tél

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!