Mednyánszky Mária (1926, 1928–31), Sidó Ferenc (1953), Jónyer István (1975). Különböző nevek különböző korszakokból, valami mégis közös bennük; mindannyian asztalitenisz-világbajnokok. Miközben azonban az utolsó magyar vb-arany is középkorúvá lett, a pingpong hatalmi viszonyai jelentősen átrendeződtek. A feltörekvő Ázsia, nyomában Észak-Afrikával és Dél-Amerikával, két-három évtized alatt lekörözte Európát, és vele minket, magyarokat is. Jóllehet, a magyar asztalitenisz női szakágban a világ élvonalába, a férfiaknál pedig a közvetlen üldözőbolyba sorolja magát, a régi sikerek egyelőre utódok nélkül maradnak.
„Noha markáns a különbség a mai és a 40 évvel ezelőtti éremtáblázatok között, ez nem csak a magyar pingpong lemaradásának, sokkal inkább a feltörekvő országok és a sportág dinamikus fejlődésének köszönhető. Ráadásul ennyi idő alatt az asztalitenisz akkora változáson ment keresztül, hogy nem is érdemes összehasonlítani az akkori viszonyokat a mostaniakkal” – mondja Nátrán Roland, a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) elnöke.
„Mostanra felnőtt az a generáció, amelynek életében a számítógép és az internet háttérbe szorította az élsportot. Ezzel nemcsak, hogy kimaradt egy nemzedék, de az én korosztályom sem kapott valódi konkurenciát, ami óhatatlanul is a színvonal csökkenéséhez vezetett” – ezek már 38 éves válogatott-kerettag, Pattantyús Ádám szavai. „Ráadásul hazánkban sem a merítési lehetőség, sem az anyagi ráfordítás nem mérhető például a távol-keleti országokéhoz.”
Pótolnivaló tehát van bőven, pénz már annál kevésbé. A tendencia viszont pozitív, hiszen a MOATSZ 2013-as, 112 millió forintos éves költségvetése még alig fedezte a válogatott fenntartását, idénre ez a szám (az Eb büdzséjével együtt) durván a négyszeresére nőtt. Mielőtt azonban elegáns nyugalommal beírnánk a magyar pingpong reneszánszát a jövő évi naptárba, be kell látnunk, hogy a pénz sem old meg mindent. Mint minden sportban, a hosszútávú fejlődés egyik alapja a pingpongban is a megfelelő utánpótlásképzés.
A jelenlegi stratégia egy felmenő válogatási rendszeren alapszik. „A tehetséges fiatalok az úgynevezett SportXXIkeret tagjaiként rendszeres összetartásokon vesznek részt. A következő szint a Héraklész- keret, amely azokból a tehetségekből áll, akik közül a közvetlen válogatott keret és üldözőik kerülnek ki” – avat be minket dr. Stocker Miklós, a MOATSZ főtitkára.
A fiatalos erő és lendület azonban önmagában nem elég az élmezőnyhöz. A magyar edzőképzés is jelentős változásokra szorul – állítja dr. Stocker Miklós. Erre nézve biztató, hogy a Testnevelési Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem is azon dolgozik, hogy falain belül mesterszaki szinten is oktathassák a jövő – és a jelen – asztalitenisz-edzőit.
Ám elnézve a mai trendeket, a gyors fejlődés egyik lehetséges útjaként kell számba venni a honosítást is. A budapesti Eb-n luxemburgi, lengyel vagy portugál színekben is indult kínai származású versenyző, a magyar szövetség azonban nem ezen az úton akar haladni. „Ha honosítunk néhány kiöregedő vagy másod-, harmadvonalbeli távol-keleti játékost, azzal lehet, hogy nyerünk néhány érmet, hosszú távon azonban inkább ártunk a magyar pingpongnak, minthogy segítenénk azt. Ugyanakkor ezektől a kultúráktól rengeteget lehet tanulni, éppen ezért nyitottak vagyunk a közös munkára. Már meg is történt a kapcsolatfelvétel a kínai szövetséggel. Noha megegyezés még nincs, bízunk benne, hogy hamarosan edzők és fiatal edzőpartnerek érkezhetnek hozzánk, és segíthetik a munkánkat” – mondja Nátrán Roland
A tervek bár hangzatosak, kivitelezésükhöz természetesen rengeteg munka és idő kell. Kisebb, rövid távú célokat azonban fel lehet állítani. Nátrán Roland a 2020-as tokiói célkitűzéseket firtató kérdésünkre elmondta, hogy a férfiaknál az addigra végbemenő generációváltástól két egyéni kvótát, a nőknél pedig két-három indulót remélnek.
„Az már kiderült, hogy a fiatalok képesek bravúrokra, a stabilitás azonban még hiányzik. Ehhez minél több versenyzésre és rutinra van szükség, négy év alatt erre lesz is lehetőség. Az viszont reménykeltő, hogy a srácok már az Eb-n is rángatták a nagyok bajszát” – méltatja az új nemzedéket Pattantyús Ádám.
A sport mindenkié
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma koordinálása alatt futó, „A Sport Legyen a Tied!” névre hallgató program 2015 januárjában indult. Az asztalitenisz mellett 12 egyéb sportág támogatását élvező program célja, hogy a gyerekek számára napi rutinná tegye a sportolást, valamint, hogy a valamely sport iránt érdeklődő iskolásokat elindítsa pályájukon. A kezdeményezés az eszköztámogatáson kívül rendszeres iskolalátogatások során tartott sportbemutatókkal igyekszik elszórni a magyar sport utánpótlásának magvait.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!